Minden gyermekben ott él Ábelke

Jézus sokszor beszél az idők végéről. A világvégéről és az utolsó ítéletről prófétai módon beszél. Nem fedi fel annak időpontját, de valamit mégis közöl. Amikor a próféták beszélnek úgy tűnik, nincs két összefüggő mondatuk. Mégis a látszólag összefüggéstelen beszéd mögött átjön egy üzenet, amely az embernek irányt ad. Az összefüggéstelen beszéd Jeruzsálem pusztulásával kezdődik, ami beteljesedett kr. u 70-ben.

Temple_reconstr.jpg

Majd a szavakból ítélve kitágul a horizont és a világ végéről szól Jézus. Háborúk, földrengések, keresztényüldözések előzik meg, melyekben a keresztényeknek tanúságot kell tenni. Mindezek ellenére arról biztosít Jézus, hogy egyetlen hajszál sem vész el a fejünkről, s hogy állhatatossággal megőrizzük lelkünket.

Háborúk voltak az utóbbi évszázadban és jelenleg is vannak. Földrengések Olaszországban és a világ más pontjain voltak. Keresztényüldözések az Iszlám Állam területén és közel-kelet nagy részén vannak. Ez azt jelenti, hogy itt a vég? Nem tudni, nem kapunk konkrét időpontot. Az üzenet az, hogy készen kell állni a tanúságtételre mindenki előtt, s ebben ki kell tartani.

Hogyan lehet ezt a mai világban megvalósítani?

Nálunk éppenséggel nem az a helyzet, hogy az életünkkel játszunk, ha a hitünkről beszélünk. Viszont egy olyan világban élünk, mely a médián keresztül azzal tömi a fejünket, hogy nincs Isten. Nem mondják ki, nem folyik róla diskurzus, hanem az emberek, akiket a TV-ben látunk egyszerűen nem foglalkoznak Istennel. Az ember példa alapján nagyon sokat tanul, s ha a TV-ből, Internetről szedjük a példánkat, akkor kapunk egy olyan összképet, hogy a vallásosság a nénik tudománya, s a modern ember életéhez éppenséggel nincsen köze. Mivel ez az általános üzenet, ezért a társadalom hajlik arra, hogy lenézze a hívő embert, s bármily Istenről szóló beszéd iránt közömbösséggel és érdektelenséggel forduljon. Ebben a közegben kell megvalósítani tanúságtételt. Nem olyan életveszélyes mint közel-keleten, de elég sok kellemetlenséggel jár. Ennek alapfeltétele az, hogy mi magunk is élő kapcsolatban vagyunk Jézussal. Pusztán egy elmélet mellett kiállni nem fogunk. Kell a szívbeli, élő kapcsolat Jézus személyével. Az élő kapcsolat azt jelenti, hogy életünk döntéseiben és helyzeteiben Jézussal együtt akarunk dönteni, azaz az Ő sugallataira és tanítására alapozunk. Erre nem kapunk példát a TV-ből, hanem csak a Szentírásból, a szentek életéből, az Egyház tanításából vagy egy élő hitű közösségből. Ha ezen az úton járunk életünkben, tanúságot fogunk tenni puszta létünkkel.

És vajon ki előtt a legfontosabb megvallani a hitünket?

A szomszéd előtt? A munkatársak előtt? Nem. A mai Egyház helyzete azt mutatja, hogy a legfontosabb saját gyermekeinknek megvallani a hitünket. Ugyanis az a helyzet, hogy számtalan gyermek él hívő családban, de amikor eljön a kamaszkor, szépen úgy döntenek, hogy nem kell tovább se Isten, se az egyház. Van egy olyan benyomásunk, hogy a keresztény nevelés egyenlő a hittan tanítással, s elég ha a gyerek ott az órán hall Istenről és a vele kapcsolatos dolgokról. Van egy olyan benyomásunk, hogy elég ha a gyerek gépiesen felkészül az elsőáldozásra, bérmálásra, s akkor ki van pipálva a keresztény nevelés. Viszont minden gyermekben ott él a kis Fluimucil Ábel, aki hamar híressé vált mondatáról, melyet 20 másodpercen belül háromszor ismétel.

mqdefault

A mondat így szól: de miért? Minden gyerekben ott van ez a kérdés a szíve mélyén. De miért járjak én templomba, ha Istennek semmi köze a hétköznapi élethez? De miért fontos Jézus, ha a videóklippekben és a TV-ben senkit sem érdekel? De miért maradjak felnőttként is keresztény? Mindezekre a kérdésekre a szülőktől kap választ a gyerek, ugyanis apa és anya gondolkodása nagyban befolyásolja azt, ahogy egy gyerek képet alkot a világról. A zsidó kultúrában a gyerekeknek hamar megtanítják a zsoltárokat, hogy minél színesebben tudjanak imádkozni Istenhez. Tanítják imát az élet minden helyzetére vonatkozóan: dicsőítésre, kérésre, panaszra, bűnbánatra. A szülők elmagyarázzák az ünnepek jelentését, s a gyerek látta, hogy miként valósul meg szüleinek Isten hite. Azt hiszem nekünk katolikusoknak a hittan óránál többet ér ma is, ha a gyerek látja, hogy apa és anya lefekvés előtt gyertyát gyújt, megfogja egymás kezét és közösen ad hálát Istennek. Többet ér a hittan óránál az, hogy amikor apát kirúgták, apa bizalommal fordult Istenhez, hogy megsegíti, ahelyett hogy káromkodott volna és kétségbe esett volna. Vagy ha anyával együtt imádkozunk nagymamáért, aki elköltözött a Mennybe. A tanúságtétel ezt jelenti. Az ilyen helyzetek válaszolnak a gyermekben levő „de miért?”-re. Azok a keresztény felnőttek, akik ezt a kérdést nem tisztázták magukban, azzal veszélyeztetik gyermekeiket, hogy nem lesz hitük. A médiában szereplő rossz példák ugyanis kegyetlenül választ adnak a „de miért?” kérdésekre anélkül, hogy valaha tudatosulna az emberben. Azt a választ adják, hogy „nincs miért, s aki erre válasz keres, az nem divatos”. És ugye minden gyerek szeretne divatos, nem kilógó, hanem elfogadott tagja lenni a közösségnek.

Tegyünk tehát tanúságot hitünkről. Ha megújulásra van szükségünk, ismerjük be, és tegyünk érte. Ismerjük meg jobban hitünket, közeledjünk Jézushoz, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot. Ha pedig már az élő kapcsolat útján járunk, ne féljünk szívből mesélni gyermekeinknek az Ő szintjükön Istenről. Ez a tanúságtétel életünk legfontosabb tanúságtétele, mert ez mutatja meg, hogy milyen hatásunk volt a jövő nemzedékre. Nem lehetünk szentek ugyanis akkor, ha a gyermekeinknek nem kínáltuk fel az életszentség útját. Szt. Mónika azt hiszem, erősen bólogat a mennyből.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: