A csodálatos nők

o-woman-on-street-facebook

Amikor végigmegyek az utcán, sok szép, csinos lányt látok. A női szépségben van valami csodálatos, amely megragad bennünket férfiakat. Lehet úgy vagy vele: “na most újat mondtál, te blog író!” De a lényeg, amit mondani akarok, hogy egy fiú sincs oda annyira a flamingóktól vagy a szivárványoktól (legyen az akár dupla szivárvány), mint a női szépség csodálatos valóságától.  És ez így van jól.

A legtöbb esetben azonban – talán a média és a különböző trendek hatására – az a helyzet velünk férfiakkal, hogy a nem állunk meg a nőiesség csodálatánál, hanem élvezeti cikket akarunk csinálni belőle. Amikor hatással van ránk a női szépség, elfeledjük, hogy mik a határok és szabadjára engedjük magunkat. Így jött létre a pornográfia, amely nem áll meg az női szépség csodálatánál, hanem azt a leginkább arra használja, hogy önző módon élvezeti cikké alakítsa. De nem csak a pornó veszélyes, hanem a mai trend, hogy egy férfinak, miként “illik” tekinteni egy nőre. Általában azt tartja a világ férfiasnak, ha a nők szépségét egy szempontból, kizárólag szexuális téren vesszük figyelembe. Ebből a felfogásból ered például a következő mém.9sswse

Dat (That) ass! Még az a segg! A kép mögött az a valóság áll, amikor egy srác felfigyel a női idomok szépségére. Ugyanakkor ott van benne az is, hogy mit csinálna vele. Szinte érződik a feszültség, hogy valami többről van szó. Nem a csodálat légköre lebegi körül a kép mondanivalóját, hanem egy rakat hirtelen beugró buja jelenet, hogy a fenékhez tartozó személlyel, mit fog történni az éjszaka során. A férfi “prédaként” tekint a nőre, akit kinézett magának. A “dat ass” mögött az van, hogy nem az emberi személy a fontos, hanem a külső. És ha jön másvalaki, akire szintén mondható, hogy “dat ass”, akkor már az előző “dat ass” nem is annyira “dat ass”. Szóval értjük. A női szépség felismeréséből így nem egészséges csodálat, hanem egy önző mentalitás alakul ki. Mit gondol az a férfi, aki így néz a nőkre? Hát hogy a nők olyanok mint a gyümölcsök, amelyek azért vannak a világban, hogy az ember megkívánja és leszakítsa őket. Szóval a “dat ass!” nem jó felfogás. Viszont ezzel szembesülünk életünk során. Azt mondják nekünk: “Ahhoz, hogy férfi légy! Ahhoz, hogy légy valaki, úgy kell tekintened a nőkre, hogy “dat ass”!” Ha valaki ezt nem követi a társaságban, azt mondják rá, hogy nem vagy férfias, vagy esetleg megvádolják, hogy nem is szereti a nőket. Pedig a “dat ass” kultúra nem a szeretetről szól.

Úgy látom, hogy kultúránkban elfelejtettük a nőket egészségesen csodálni. Elfelejtettük a határt, amelyet meg kell húzni, ha valódban szeretni akarjuk a nőket. A családból nem vesszük át, hogy miként csodál egy férfi egy nőt, mert sok apuka elfelejti csodálni a feleségét az idők során. (Ha a te apukádat nem láttad még elmerülni anyukád szépségében csak úgy egyszerűen, akkor valószínűleg, nehezen tudod elképzelni, hogy milyen érzés lehet ez.) A média eszünkbe sem juttatja, hogy a női szépség megigéző hatása nem feltétlenül kell vezessen kéjelgő gondolatokhoz.

Miért ne lehetne a következőképpen gondolkodni, amikor meglátunk egy szép lányt az utcán? “Hálát adok neked Istenem, hogy ilyen szépséget adtál a nőknek. Hálát adok, hogy férfinak teremtettél, és hogy férfiként ilyen varázslatosnak tartom a női szépséget. Hálát adok neked, hogy a szívem vonzódik a nőkhöz. Érzem a kísértést, hogy ennek a lánynak, aki most különösen tetszik, csak a testi oldalát értékeljem. Add meg nekem, hogy ez a vonzódás elvezessen oda, hogy őszintén meg akarjam ezt a lányt ismerni. Add meg, hogy ne tárgyként tekintsek rá, hanem testvérként, aki húgom/nővérem Krisztusban.”

Egy ilyen imádság az ember szívét teljesen át tudja formálni. Amikor bevalljuk Istennek vonzalmunkat és esetleges helytelen beállítottságunkat, Ő képes gyógyítani, ha esetleg arra szoktattuk magunkat, hogy a “Dat ASS” mentalitással tekintsünk a nőkre. Nem a vágyak elfojtása kell itt. Ez nem természetes. Isten sem örülne neki. Arra kell törekedni, hogy a vonzalom helyes megértését megkapjuk. Idővel felismerjük, hogy a külső vonzalom a benső értékek megismeréséhez vezet el. A benső értékekre barátságot lehet alapozni. Elkezdhetünk mélyebben megismerkedni a számunkra vonzó nővel.

A barátság egyébként fontos, mert ez megadja a helyes légkört egy kapcsolathoz. Az ember a barátjának nem tenne rosszat, nem használná ki. Ha egy férfi őszinte barátságot tud folytatni lányokkal önös érdek nélkül, akkor olyan alapot teremt, amibe nehezen fér be a kihasználás és a “dat ass” mentalitás.

És ha a barátságban mélyebben megismertünk egy lányt. Történetesen olyasvalakit, akinek nemcsak a külső szépségét csodáljuk, hanem a benső értékeit is, a gyengédségét, a figyelmességét, szervezőkészségét, a szépérzékét, a stílusát, a humorát, a gondolkodásmódját vagy bármilyen benső értékét, ami számunkra fontos, akkor fel kell kötni a gatyát, férfiasan be kell vallanunk, hogy akár többet is el tudunk képzelni vele, és jöhet a következő lépés.

A dán lány egy non-szensz film. Tudom, mert egyszer én is egy transzvesztita nő voltam.

Danish_Girl2_810_500_55_s_c1

Időnként, úgy éreztem mintha csapdába estem volna egy véget nem érő üzleti vita résztvevői között. Mikor érnek véget ezek a előre megjósolható hangok?

A dán lány rózsaszín-habos, nyálas érzésekkel van tele, hogy meggyőzze a „homofób” vagy „transzfób” heteroszexuálisokat hogy a transzneműek életében történő fájdalmas csavarok és fordulatok valójában egészséges és bátor vállalkozások, hogy önmagukat elfogadják. A film telis tele van LMBT érvekkel. Az egyik fő jelenetben, a főszereplő felkiált: „Végre az vagyok, aki vagyok.”

A dán lány, amelyet Tom Hooper rendezett, David Ebershoff regényén alapszik. Lilli Elbe történetét írja meg, aki a nem-átalakító műtétek egyik első páciense volt. A főszereplőt Eddie Redmayna játssza Einar Wegener/Lilli Elbe szerepében, aki egy transszexuális nővé alakul át. Alicia Vikander játssza Einar hűséges feleségét, Gerdát, aki mélységesen szereti férjét és hűséges marad hozzá lecsúszásának évei során is.

A szereplők játéka alapvetően jó volt, azonban a film több mint egy LMBT eszköz. Igaz, hogy a transszexuális emberek szenvednek. Viszont, amit a film elfelejtett hangsúlyozni az az, hogy gyakran az átműtött páciensek tovább szenvednek a műtét után is, mert a pszichológiai problémáikat nem kezelték. Tudom, első kézből, ugyanis, egyszer én is egy transzvesztita nő voltam.

A sztori

A film 1920-ban játszódik Dániában. Amikor először találkozunk Einarral a filmben, még egy stabil, ígéretes művész, akinek sikerei is vannak a művészvilágban. Nincsenek feltűnő elszólásai a nemével kapcsolatban, sem homoszexuális tendenciái. Gerda, aki szintén művész, nagyon vonzó és szereti a férjét, azonban ő még küzd, hogy elismerjék művészetét. Egy átlagos szerelmespárnak tűnnek.

A dolgok furcsa fordulatot vesznek, amikor Gerdának egy női modellre van szüksége, hogy be tudjon fejezni egy festményt. Gerda megkéri Einart, hogy segítse ki azzal, hogy nőként pózol. Szemmel láthatólag ez az első alkalom, hogy Einar ezt teszi: szüksége van felesége segítségére, hogy a puha nejlonharisnyát felhúzza. Einar beteszi lábát egy csipkés, kisméretű női szandálba és női pozíciót vesz fel. Vonakodva segít, mégis egész jó modorral hajlik Gerda kívánságaira. Egy játékot csinálnak belőle. Egy játékot, amely túl messzire megy végül.

Gerdát lenyűgözi annak izgalma, hogy Einar nőként pózol. Bátorítja, hogy jelenjen meg nőként, hogy csinos és gyönyörű legyen. Einar női énjét a hecc kedvéért elnevezik Lillinek. Gerda felfedezi eddig nem ismert művészeti szenvedélyét, amikor lerajzolja férjét ilyen formában, ellenben a férje teljesen belebolondul abba, hogy önmagát nőként látja lefestve. A fegyver elsült. Einar szerelembe esik azzal, ahogy nőként kinéz. Ez nem transszexualizmus, hanem szexuális fetis, amely abból nyeri energiáját és izgalmát, amihez Gerda bátorítása vezetett. Einar titokban elkezd nőnek öltözni, s felfedezi saját szexuális vonzerejét a lágy, selymes ruhákban.

Az orvosi fogalom, amely leírja Einar állapotát – hogy egy férfi szexuális izgalomba jön az ötlettől, hogy nővé válik – az autoginefília. Einar felcseréli házastársi szerelmét felesége iránt a saját tükörképébe és festményképébe való szerelemmel.

A film egy új szintre lép, amikor valamilyen okból, Gerda bátorítja férjét, hogy kísérje el őt egy művészeti bemutatóra női álruhában. Gerda Einarra ad egy parókát, megcsinálja a sminkjét, kiválasztja a ruhaösszeállítást. Megtanítja, hogy miként járjon és viselkedjen nőként. A parti estéjén Gerda élvezi, hogy Einar álcáját arra használhatja, hogy bolonddá tegye az ismerőseiket addig, amíg rajta nem kapja, hogy egy meleg férfival csókolózik. Lillinek hihetetlenül boldog s tiszta öröm ül az arcára, mire Gerda végre rájön, hogy mit szabadított el.

Gerda bizonytalanul áll a Lilli szituációval kapcsolatban, akinek nem kívánt és váratlan megjelenései egyre gyakoribbak. Gerda Einar egy barátjához fordul, akit ő gyerekkorában ismert, de már nem tartják a kapcsolatot. Amikor elmondja Einar-nak, hogy ez a barátja látni akarja, akkor Einar elmesél feleségének egy rég elfeledett esetet a múltjából, amikor ez a barátja megcsókolta őt, mert „csinosnak” tartotta.

A film könyörtelenül továbbrohan ezután, hogy Lilli felemelkedését, Einar eltűnését és az elhagyott feleség szenvedését, magányát és frusztrációját bemutassa lépésről lépésre, mivel a feleség gyászolja az embert, aki egykor a férje volt. A filmet nézve egy másik film jutott eszembe, az Egy csodálatos elme, amelyben a feleség tehetetlenül nézi végig, ahogy férje egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed mentális betegségében.

Párhuzamok az életemmel

A kisgyermekkori tapasztalataim hasonló vágyakat ébresztettek bennem, mint Einarban. Einar esetében a gyermekkori akkor történt, amikor a játszótársa megcsókolta őt, mivel olyan „csinos” volt. Az én esetemben a nagymamámról volt szó, aki titokban lányként öltöztetett fel engem 4 éves koromtól kezdve. Különleges ruhákat varrt nekem és mindig azt mondta, hogy csinos vagyok, amikor felvettem ezeket számára.

Einarhoz hasonlóan én is feleségül vettem egy nőt és férfiként éltem. Einarhoz hasonlóan én is titokban női ruhákat vettem fől, s alkalomadtán ki is mentem az utcára nőként felöltözve. Engem is elbűvölt ez a tapasztalt. Egy idő után a vágy, hogy nő legyek, erősödött és úgy éreztem nincs más választásom, minthogy Laurává váljak (az én női nevem), hogy „az legyek, aki vagyok.” Lillihez hasonlóan, meg akartam ölni férfi énemet, hogy Laura élhessen. Ezért teljesen átműttettem magam.

Lillinek nem volt lehetősége transszexuális nőként élnie, hogy meglássa, vajon a nőként való lét teljesen betölti-e vágyait, és hogy vajon, valóban a békéhez vezető út része volt-e a műtét. Fertőzés következtében meghalt néhány nappal a második műtét után. Manapság az ilyen műtétek nem annyira életveszélyesek. Miután átestem a nem-változtató műtéten, 8 éven át nőként éltem. Egy ideig San Franciscoban laktam és ott is dolgoztam. A műtét után közvetlenül hatalmas löketet adott az, hogy végre megtörtént az átállás. Az izgalom azonban hamar alábbhagyott.

Idővel rájöttem, hogy a nőként való élet, nem tudott számomra békét adni. Döbbenten tapasztaltam, hogy még így is egy nap többször váltottam szerepet Walt és Laura között. Bármi is volt az, ami miatt meg akartam változtatni nememet, nem oldódott meg azzal, hogy átműttettem magamat, sem azzal, hogy nőként élek. Tovább kerestem tehát a választ.

Egy pontos jellemrajz – a cél érdekében

A film pontosan bemutatta azokat a mély érzelmi és pszichológiai problémákat, amelyeket a transszexuális emberek megtapasztalnak, megvilágítva azt, hogy milyen bosszantóan nehéz ezeket a problémákat diagnosztizálni és kezelni. Nagyszerű munkát végzett a film azzal, hogy megmutatta, a nemi identitásunkkal kapcsolatos rossz érzés eredhet egy látszólag kis, gyermekkori balesetből, amely érzés felnőttként súlyosbodhat, s végül nem-átalakító műtéthez vezethet.

A közönség végig nézi, amint Einar átalakul a felesége festménye kedvéért kelletlenül nőnek öltöző férfiból, egy olyan emberré válik, akit szexuálisan felcsigáz a nőként való felöltözés és a Lillivé válás, úgy hogy végül megtagadja férfi mivoltát és Gerdával kötött házasságát. Lilli lázasan küzd a nemi műtétért, élete kockáztatásának árán is. Közvetlenül a döntés után valóban boldognak tűnik.

A legtöbb transszexuális ember valóban egyet értene abban, hogy ez igaz az volt az ő esetükben is, és igazából én is így tapasztaltam saját életemben. Ugyanakkor, mivel Lilli meghalt a második műtét után, a film csupán a vágyakat tudta bemutatni és a műtét azonnali hatását, nem pedig az átalakulás hosszútávú valóságát. Az én esetemben az átalakulás egy jó életet ígért, de a kezdeti eufória elmúlásával csak kétségbeesett lettem. Csak akkor jött el a béke az életembe, amikor elhatároztam, hogy felhagyok a Lauraként való élettel és mindent megteszek, hogy Waltként éljek. Nyitottság volt bennem, hogy visszaalakuljak férfivá, s ez minden megváltoztatott.

Amikor helyesen diagnosztizálták a disszociatív személyiségzavaromat, akkor tudott elkezdődni a hatékony kezelés. Több évbe telt, de kitartottam a személyiségzavarom kezelése mellett, s a nővé válási vágy egyre inkább eloszlott, míg végül teljesen megszűnt. Rájöttem, hogy nem lett volna szükség a nem-átalakító műtétre, de már túl késő volt. A testemet visszafordíthatatlanul megcsonkítottam.

A rendellenesség rendellenességet szül

Az általános diagnózis azok számára, akik magukat transszexuálisnak azonosítják a „nemi diszfória”. A DSM-5 szerint (A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders című könyv legújabb kötete) a nemi diszfória egyik jele, hogy az egyén nem talál összhangot saját tapasztalt/kifejezett nemével és a biológiai nemével. Ez a rendellenesség legalább 6 hónapig tart. Bár nem sok szó van róla, de a tanulmányok rámutatnak, hogy a transszexuális betegek problémájához más rendellenességek is társulnak (komorbiditás).

A film elég világosan bemutatja Einar komorbid rendellenességeit. Először is látjuk, az autoginefília megjelenését, amely egy mentális, szexuális rendellenesség, amelyben Einar saját vágyának tárgya lesz Lilli képében. Miután ezt egy ideig táplálja és kényezteti, ez átcsap egy narcisztikus megszállottságba, hogy önmagát ily módon elégítse ki a feleségével való kapcsolat rovására.

Látjuk Einar felbukkanó vágyát, hogy az a nő legyen, akit Gerda, az ő felesége, olyan szépen megfestett. Ez a vágy szinte megszállottá teszi. Ezek az erős és új érzelmek megváltoztatják Einar önmagáról alkotott képét. Végül Lilli elkülöníti magát Einartól és két én alakul ki egy személyen belül. Ezt nevezzük disszociatív rendellenességnek. Lilli akadálytalanul átveszi az irányítást és Einart átalakítja a festményhez hasonlóan Lillivé, aki nő.

Lilli szerint Einar meghalt és eltűnt. Ez a kijelentés sokkal inkább a rendellensséget írja le mint a valóságot, mert hiszen még mindig Einar beszél. Én is hasonlóakat mondtam Walttal kapcsolatban. Kijelentettem, hogy Walt halálát akarom és rendezek egy rendes temetési szertartást számára, hogy Laura élhessen bennem anélkül, hogy Walt beárnyékozná az ő létét. Nem más ez mint, amikor egy háborodott elme beszél. Ahogy kiderült, nekem is voltak komorbid rendellenességeim.

A dán lány készítői világosan azt a népszerű elképzelést próbálják pénzzé tenni, hogy Einar testében valójában egész életében egy lány esett csapdába. Ne ejtsenek tévedésbe téged a különböző hangok! Próbáld az egészet egy kicsit árnyaltabban vizsgálni, s akkor megláthatod, hogy egy sor meg nem értett, diagnosztizálatlan mentális rendellenesség alakította át Einart Lillivé, a transszexuális nővé. A magukat transzneműnek valló emberek nem úgy születnek, hanem olyan tapasztalatok vezetik őket erre az útra, amelyek érzelmeiket és vágyaikat átalakították.

Az igazi pszichiátriai kezelés biztosítása

A film végén, ahogy kiírták a szereplőket, odafordultam a mellettem ülő középkorú hölgyhöz, s megkérdeztem tőle, mit gondol erről. Azt mondta: „Úgy éreztem, mintha ez egy propaganda film lenne! Egy olyan helyen élek, ahol pszichiátriai betegek járják az utcákat, de senki sincs, aki segítene rajtuk.”

Egy bizonyos szemszögből ez a leírás érvényes a transszexuális emberekre is: szükségük van pszichiátriai kezelésre, de gyakran senki sincs, aki segítene rajtuk. A nemi diszfóriában szenvedő betegek több mint 60%-a szenved komorbid rendellenességektől. Ezek közt gyakran pszichológiai vagy pszichiátriai rendellenességek állnak, olyanok mint disszociáció, szexuális fetisek mint az autoginefília, illetve hangulati rendellenességek mint a depresszió. Az esetek közel mindegyikében lehetséges ezeket a betegségeket kezelni műtéti beavatkozás nélkül, feltéve ha a páciensek rendes kezelésben részesülnek pszichoterápiával és gyógyszerekkel.

Egy 2011-es felmérés szerint a transszexuális emberek 41%-a próbált már legalább egyszer öngyilkos lenni. Harry Benjamin nem-változtató klinikájával kapcsolatban készített jelentést 1979-ben Dr. Charles Ihlenfeld, endokrinológus, aki boldogtalanságot és öngyilkosságokat figyelt meg. Miután 6 éven keresztül 500 ember kapott nála nem-váltó hormonterápiát Dr. Ihlenfeld azt mondta, hogy azok közül, akik nem-átalakító műtétet akarnak maguk számára 80%-nak nem kellene ezt megtennie. Mi volt az indok? A magas öngyilkossági ráta a műtéten átesett transznemű emberek között. Ami elképesztőbb, hogy Dr. Ihlenfeld azt állította, hogy a műtét sohasem egy élethosszig tartó megoldás, hanem csak egy átmeneti haladék.

Bár lehet, hogy jó szándékkal teszik, mégis a sok aktivista, akik a transzneműek elfogadásáért küzdenek, igazából csak akadályozza őket, hogy megkapják a szükséges segítséget. A társuló rendellenségeknek köszönhetően valószínű, hogy a transszexuális emberek közötti magas öngyilkossági arány nem fog csökkenni.

A dán lány egyik jelenetében egy specialista Einart paranoid skizofréniával diagnosztizálja. Mielőtt a doktor vissza tudna jönni érte csapatával, hogy elfogják őt, Einar érthetően elrohan, mivel fél a rá váró barbár kezeléstől.

Várom azt a napot, amikor a mai gyakorlat, mely arra buzdítja a pácienseket, akik kellemetlenül érzik magukat saját nemükkel kapcsolatban, hogy essenek át nem-átalakító műtéten, éppen olyan barbár lesz az emberek szemében, mint az utóbbi jelenet.

https://www.lifesitenews.com/opinion/the-danish-girl-people-arent-born-transgender-but-playing-dress-up-can-spar

Advent II. vasárnapján természetesen továbbra is Jézus eljövetelére készülünk. Mielőtt Jézus elkezdett volna működni az Ő eljövetelének is volt egy felkészítője, keresztelő János, akit Isten hívott erre a feladatra. Ő pedig elment a Jordán egész környékére és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. A bűnbánatra hívott, ami az eredeti görög szöveg a μετανοια szóval fejez ki. Ebben a szóban több van, mint puszta bűnbánattartás. A μετανοια szó arra a cselekedetre utal, amikor az ember éles fordulatot vesz és elkezd egy teljesen másik irányba tartani. A magyar nyelvben a megtérés fejezi ki legjobban a szót, ugyanakkor a köznyelvből felénk kiveszett a megtérés fogalmából az a jelentés, hogy teljesen megfordulok és 180 fokban irányt váltok. Viszont ha Székelyföldön útbaigazítást kérünk valószínűleg azt kapjuk válaszul, hogy „itt térjen meg!”

A bűnbánat keresztsége, amelyet tehát a Keresztelő hirdet a teljes fordulatra hív. Arra hív, hogy mondjunk nemet rossz szokásainknak, tulajdonságainknak és vonásainknak. Le kell tehát tennünk minden olyat, ami nem az Istenhez visz közelebb, s egy olyan úton visz, ami nem Felé tart. Kérdés, hogy vagyunk-e olyan érettségi szinten, hogy belássuk rossz úton járunk? Látjuk-e, hogy a szenvedély, amellyel magamat rombolom rossz példát ad gyermekeim számára és tönkre teszi az életet? Látjuk-e, hogy a rossz tulajdonságom rombolja, gyengíti a közösséget, vagy abban a hitben élünk, hogy ez elfogadható, ezzel nem kell foglalkozni? Látjuk-e, hogy bizonyos ragaszkodásink véges dolgokhoz megtörik bennünk Isten művét? Látjuk-e a rossz utat? Vagy futunk és szinte rohanunk az üvegfal felé, amelybe bele ütközünk előbb utóbb? Ennek nem kell így lennie. Rossz tulajdonságainkkal szembe nézhetünk és felvehetjük velük a harcot Jézus nevében. Szenvedélyeinktől megszabadulhatunk Jézus nevében. Ragaszkodásainkat pedig feladhatjuk, mert egy dologhoz kell csak igazán ragaszkodunk: Jézus nevéhez. Az Ő tanításához, az Ővele való napi kapcsolathoz. A szentek is ezt tették. Időről időre Isten egyedüli és kizárólagos jelenlétébe merültek ott, ahol voltak. Kitették magukat annak, hogy időről időre meghallják az Ő megtérésre buzdító halk szavait. Legutóbb elterveztem, hogy majd a délutánomat a saját kedvteléseimnek fogom szentelni, de előtte imádkoztam, olvastam egy kicsit a Szentírást. Elkezdett bennem motoszkálni, hogy biztos ez a legjobb, amit tehetek ezen a délután? Nem vagyok túlságosan önző és kizárólagos? Nem mondom-e azt Istennek, hogy már pedig így lesz, ezt teszem és kész? Rá kellett jönnöm, hogy igen, önzően kiszorítok más lehetőségeket. Tudtam, hogy van egy ismerősöm, aki szerette volna, hogy meglátogassam, de mivel esős idő volt, egyáltalán nem volt kedvem elmenni. Be akartam húzódni a kuckómba és egyedül akartam lenni a dolgaimmal. Rá kellett jönnöm, hogy ezt a tervemet túl nagyra tartottam. Nehéz volt elengedni. Eszembe jutott azonban, hogy Istenben kell gazdagnak lennem, s azzal, hogy kisajátítom magamnak azt a délutánom, igazából szegény maradok. Hátat fordítottam hát ennek a mentalitásomnak és elmentem meglátogatni ezt az ismerősömet. Beszélgettünk egy jót és ő nagyra tartotta, hogy időt fordítottam rá. Ezután öröm volt a szívemben, mert szabad voltam tenni a jót. Nem kötöttek meg olyasfajta tényezők, mint időjárás, hangulat stb. Fontos tehát Isten jelenlétébe helyezkedni, mert Ő felteszi nekünk a kérdéseket, amelyek vezetnek a hátat fordítás útjain.

Ebben az időszakban tartsunk tehát önvizsgálatot. A Szentlélek ebben segíteni fog. Rávilágít életünk sötét foltjaira. A Szentlélekről mondja a Szentírás, hogy Isten mélységeiben lakozik és átlátja azt. A mi emberi mélységeinkkel is fog tudni dolgozni, ha hagyjuk. Szánjunk időt a méltó felkészülésre a hátat fordítás szentségére, a gyónásra. Ha valóban úgy tekintünk rá, mint a hátat fordítás szentségére nyilvánvalóvá válik, hogy ezt akarni kell. Ehhez nekünk is tenni kell. Meg kell vallanunk, de valóban hátat is kell fordítanunk annak, amit megvallottunk. A gyónás így teljes értékű. Aki tovább akarja folytatni a rossz úton való járást, az még nem lát tisztán. Annak a gyónás egy feladat, amit le kell tudni mielőtt elmegyünk a karácsonyi Misére. Annak nincs benne a hátat fordítás, hanem csak a bűnlajstrom felsorolása. Nem ezért adta Jézus a gyónást nekünk, hanem azért, hogy amikor elérkezik a karácsony napja ne legyen az, hogy azon bánkódunk, hogy még mindig a rossz úton járunk, s nem tudunk elszakadni a régitől. Ez időszakban tegyük ki magunkat annak, hogy az utunkat módosítva hirtelen szembetalálkozzunk a Megváltóval.

Talán itt az ideje a randiböjtnek?

alone-600x3301

Egy évvel ezelőtt hoztam egy döntést, amely megváltoztatta az életemet. Véget vetettem egy olyan kapcsolatnak, amely tönkre tett és azóta hátra sem néztem. Viszont volt valami nagyon fontos, amit nagyon gyorsan megtanultam. Az, hogy egyáltalán nem volt semmi fogalmam arról, hogy ki vagyok. Két hosszú kapcsolatban voltam 16 éves korom óta, s már elfelejtettem mit jelent az, amikor nem vagyok párban valakivel. A saját identitásom egyedülállóként rejtély volt számomra.

Egy keresztény fesztiválon múlt nyáron, egy olyan mondatot írtam az imanaplómba, amely azóta végigkísér engem:

„Mielőtt egy férfi menyasszonya leszel, előbb Krisztus menyasszonya legyél.”

Ugyanezen az éjszakán úgy éreztem, Isten arra hív, hogy tartsak randiböjtöt, s hogy egy évet az életemből egyedül csak neki szenteljek. Éppen annyira hibás vagyok a házasság idealizálásában mint bárki más, ezért óvatosan vártam, hogy mit fog hozni ez az év. Egy egész év, mely garantáltan nem tartalmazza a házasság lehetőségét! Tudtam, hogy bíznom kell Istenben, hogy oda fog vezetni, ahová Ő szeretné. Szokás szerint nem csalódtam benne!

Többet tanultam magamról ez alatt az egy év alatt, mint az eddigi 20 évem alatt. Emellett óriásit fejlődött a Jézussal való kapcsolatom, amint megtanultam egyre jobban átadni neki terheimet, s nyugalmamat az Ő szerető jelenlétében megtalálni. A szingliségem ezen éve alatt, rájöttem egy sor kérdésre, amelyet úgy hiszem fel kell tenni, mielőtt én (vagy bárki más) egy párkapcsolatba bonyolódna.

1. Készen állsz a házasságra?

Éppen most annyit tudok, hogy még sok dolgot akar Isten cselekedni bennem és velem együtt, mielőtt megházasodnék, ezért hát a „csak úgy” történő randizgatásnak semmi haszna nem volna. Ezzel nem azt mondom, hogy a randizás rossz dolog, csak azt hogy ennek céllal kell történnie. Ezért hát, ha nem vagy még ott, hogy teljesen dönteni tudj a házasság kapcsán, akkor senkinek sem teszel jót azzal, ha randizol.

2. Saját magad miatt csinálod?

Mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor azt gondoljuk, hogy egy kapcsolat igazán boldoggá tenne minket. Szeretnénk, ha más oldaná meg problémáinkat, ha felvidítana, amikor letörtek vagyunk, és ha eltörölné magányunkat. Viszont mindezen okok mélyén az önzőség van, mi pedig arra kaptunk meghívást, hogy önzetlenül szeressünk.

3. Meg vagy elégedve Jézussal?

Ez az év jobban megtanított Jézust mindennek a középpontjába helyezni, mint bármi amit eddig tettem. Ez abból a tudatból fakad, hogy Ő az egyetlen, aki igazán teljessé tesz engem. Őt nem lehet pótolni. Ha nem vagy megelégedve Jézussal, akkor egy kapcsolat sem fog megelégíteni téged.

4. Magabiztosan birtoklod saját identitásodat?

Az, hogy tudod ki vagy, hogy kié vagy és hogy mire lettél teremtve, lehetővé teszi, hogy sokkal többet kihozz egy kapcsolatból. Azzal, hogy képes vagy szeretni magadat mint Isten teremtményét, képes leszel egy másik embert teljesen szeretni. Ez egyben megakadályozza, hogy túlságosan erre a másik személyre támaszkodj, hogy ő folyton megnyugtasson és megerősítsen téged, ami nem mellesleg szükségszerűen nagy nyomást tesz rá.

Az igazság az, hogy nem kell félned az egyedülléttől, mert soha sem vagy egyedül. Néha Istennek más tervei vannak az életeddel, amelyek megkívánják, hogy szingli légy egy ideig, de Ő mindig ott van veled. Felhasználja az időt, amíg egyedülállók vagyunk, hogy tanítson és átformáljon bennünket, hogy azzá gyúrjon minket, akivé teremtett. Ezért kell engednünk és elfogadnunk az Ő munkáját bennünk, még akkor is ha fáj.

Ahogy a végéhez közeledek ennek az egy év elkötelezett szingli életnek, nagyon hálás vagyok azért az utazásért, amelyre Isten elvitt engem és a lehetőségekért, amelyekre felnyitotta szememet. Ha azzal a magányosság érzésével küszködsz, imádkozom, hogy te is részesülj abban az áldásban, hogy megtapasztalod Jézus vigasztaló jelenlétét! Kívánom még, hogy tudd, hogy Istennek hihetetlenül izgalmas és nagy terve van az életeddel.

http://chastityproject.com/2014/08/time-take-dating-fast/

Újra együtt a barátok

Igaz barát, ki a felhőkön érkezel,
Jöveteledtől nem félek, nem rettegek,
Csak hűségesen kezemet nyújtom,
S lelkemet szeretőn magadhoz húzod.

Rég ismerlek már, hisz szívemben élsz,
Tiéd volt a vezető pásztorkéz,
Életemben éreztem mindig jó voltodat,
Színről színre látom immár arcodat.
– Matthew Smith

Rakd helyre a hivatásod: Mi Isten akarata?

w1

Egyszer hallottam egy szerzetesnővér hivatástörténetét, melyben úgy írta le hivatáskeresésének folyamatát, mint egy túsztárgyalást, amelyben Isten ejtette túszul az ő hivatását, s neki az volt a feladata, hogy tárgyaljon ennek kiszabadításáért. Végtére is felfedezte az igazságot, amelyet Mike Schmitz atya olyan jól megfogalmazott. „Isten nem fog választ várni egy olyan kérdésre, amit Ő nem tett fel.” Stresszelni vagy nem stresszelni – ez itt a kérdés. Viszont majdnem minden fiatal katolikus, aki elkötelezetten gyakorolja hitét, komolyan küzd a következő kérdéssel „Mi az én hivatásom, és mennyit kell tennem azért, hogy megtaláljam?”

Ennek a kérdésnek a megválaszolása életed egyik legfontosabb döntése. Egy nemrég mondott beszédében Sean O’Malley bíboros is erről a kérdésről beszélt, miközben azt magyarázta, hogy Isten jobban ismer téged, mint te magadat. Az alapján, aminek alkotott téged, Ő tudja, hogy mi számodra a leggyorsabb, legrövidebb és legkönnyebb út a Mennyországba. Ez az útiterv különleges és egyedüli, csak neked készült! A Bíboros kifejtette, hogy az öröm, a boldogság és a teljesség megtalálása attól függ, hogy megtalálod-e a te saját hivatásod! Ugyanakkor, itt nincs vége. Mások öröme, boldogsága és beteljesedése is függ ettől a találattól. Ez a te nagy döntésed, de ez nem olyan, amit egyedül kell meghoznod. Isten hangosan és érthetően akar szólni hozzád. Négyféleképpen tudod őt segíteni ebben, persze úgy, hogy elfogadod azt, hogy Ő úgy időzít, ahogy akar.

  1. A tisztaság segíti a jobb megértést: Jézus megígéri, hogy a tiszta szívűek meglátják Istent. (Mt 5,8) Különleges módon találkozunk Istennel, amikor teljesen tisztán odaajándékozzuk önmagunkat. Azok a dolgaink, amik nem tiszták (legyen ez online vagy offline), elnémítják Isten hangját az életünkben. Akár pornográfia, akár a tisztátalan gondolatok vagy testi kapcsolatok vannak a képben, a hivatástisztázást nagyban befolyásolják. Isten tisztaságra szóló meghívása az egyetlen út, hogy képes legyél nyitott lenni Isten terveire veled kapcsolatban. Keress olyan könyveket, amelyek segítenek megszabadulni függőségeidtől és amelyek segítenek gyógyítani kapcsolataidat. A legfontosabb tudni, hogy a tökéletesség nem követelmény. Ezért van a Kiengesztelődés Szentsége, amelyhez közel kell lennünk.

  2. Tudd, hogy ilyenkor nem arra vársz, hogy életed elkezdődjön: Isten már most írja életed történetét. Nem akkor kezdődik a te szerelmes történeted, amikor rájössz, hogy Isten melyik rendbe hív vagy hogy melyik másik emberrel fogsz megházasodni. Életed szerelmes története már most zajlik! Isten cselekvő módon és szenvedélyesen akar tenni és dolgozni életedben ebben a pillanatban! Amikor kezded magad kényelmesen érezni a hitedben, Isten akkor hív, hogy lépj tovább. Az utazás épp annyira fontos, mint az úticél.

  3. Légy nyitott: Miképpen a randizás arra szolgál, hogy meglássuk, kivel lehetne összeházasodni, úgy a rendekkel való ismerkedés arra jó, hogy megtudjuk, milyen valójában a papi vagy szerzetesi élet. Engedd el előítéleteidet és félelmeidet! Mozdulj meg, és adj Istennek lehetőséget arra, hogy meglepjen… ugyanis az Ő meglepetései mindig a legjobbak.

  4. Imádkozd el az „Igen-imát”: Sok ember összetéveszti a hivatástisztázást azzal, hogy válaszokat akar adni az élet nagy kérdéseire. Valójában a hivatástisztázás nem annyira arról szól, minthogy megtaláljuk a válaszainkat, hanem arról, hogy elengedjük elképzeléseinket. A tisztaság, önátadás és hivatástisztázás koronázott királynője a Szűzanya. Máriát leginkább azért ismerik az emberek, mert „igent” mondott. Ugyanakkor ez csak egy volt a milliónyi igen közül, amelyet nap mint nap kimondott. Ez áll az „Igen-ima” mögött, amely nem más, mint Mária önátadásának követése. Minden nap, mielőtt felkelnél az ágyadból, mondd egyszerűen ezt: „Bármi ér, bármit rejthet az út előttem, a válaszom igen, Uram.” Amikor elkezdesz így élni, és Isten mindennapi terveire szokásszerűen igent mondasz, akkor bizonyosan kész leszel lelkesen és bizalommal igent mondani, amikor Isten megajándékoz a hivatásoddal.

Emlékezz, a lényeg az, hogy Isten soha sem késik el, és soha sem érkezik túl korán. Ebben a percben is tudja a te hivatásodat. Legyen ez bármi, Istennek tökéletes terve van számodra. Egyedül a hűségedet kéri!

Crystalina levele a nőknek

Gyógyulásom közben egyszer amikor imádkoztam úgy éreztem, hogy a Szentlélek indít arra, hogy írjak egy levelet. Rájöttem, hogy ezt nem csak nekem, hanem minden nő számára üzeni.

Isten áldjon benneteket!

Crystalina

Miért keresed folyton a férfiak elismerését? Miért tűnődsz folyton azon, hogy elég csinos vagy-e, vagy hogy a beszéded elég okosnak hangzik-e? Az önbizalomhiány árnyéka beborít téged. Mindig próbálod mások érdeklődését fenntartani. Eközben elszórod önmagadat és nem figyelsz a belső megérzésedre. Ne az irányítson téged, hogy mennyi figyelmet vagy elismerést kapsz! Ne szégyelld önmagadat! A te képértékedet nem az határozza meg, hogy kivel vagy, mit viselsz vagy hogy mások, mit gondolnak rólad.

Félsz beismerni azt, hogy értékes vagy? Miért rejted és zárod el valódi szépségedet, ajándékaidat és képességeidet, hogy a világ ne lássa, milyen bámulatos vagy igazából? Félsz attól, hogyha az életeddel igazán ragyognál, a fény elijesztene másokat? Ne szégyellj önmagad lenni csak azért, mert félsz, hogy egyedül maradsz, vagy attól hogy negatív véleményt mondanak rólad mások! Felszeded az apró morzsákat, amelyeket a világ ad, én azonban neked megadtam neked mindent a bensődbe, amire szükséged van. Mindenki másképpen ragyog és egyesek fényesebbek. De ne félj a világosságtól, amely benned van, mert ez azért van ott, hogy akiket körülötted elvakít saját sötétségük, láthassák a te fényed.

Miért félsz? Miért vagy szomorú? Miért becsülöd alá önmagad és rejted el a benned levő fényt? A fénynek benned ragyognia kell. Ez a célja. A te értéked benned van és okkal kaptad. A te szépséged – Istentől jövő szépség – és szintén van oka. A sötétség megpróbálta kioltani ezt a benső szépséget, de nem volt rá képes. Ezt nem lehet kioltani.

Időnként engeded, hogy a gyengeségeid lenyomjanak és a gondolataid elszabadulnak. Jézus szeretetével azonban uralkodni tudsz minden bűnön, gonoszságon és gonosz fegyveren, ami ellened tör. Itt az idő elindulj anélkül, hogy félnél önmagadtól, és itt az idő, hogy elfogadd önmagadat. Ne alacsonyítsd le önmagad és ne rejtőzz el, mert a szeretetem ereje és a kegyelem, amit adok, mindig ott lesz, hogy elkapjon és megmutassa az utat. El foglak kapni, de te hagyod-e?

Legbelül tudod, hogy ki vagy te, és hogy mit kell tenned. Hagyd abba a világhoz való lesüllyedést és kezdj el a mennyekig emelkedni! Lehet, hogy távolinak tűnik, de az egész valóban körülötted van. Egy egész sereg angyal és szent akarja, hogy győzz a csatában, de a legnagyobb harcot önmagaddal kell majd megvívnod. Tudd, hogy ki vagy és ki nem vagy. Te Jézus szeretett gyermeke és leánya vagy, az övé, aki Isten.”

http://womenmadenew.com/

Jézus a hullámos tengeren

https://i2.wp.com/fairhavenucc.org/Media/Calm-StormW.jpg

A mai vasárnapon két dolgot tanít nekünk az evangélium Istenről. Az első az, hogy milyen Istenbe vetni bizalmunkat. A másik az, hogy Isten mennyire nagyra tartja az őszinteséget. Hallhattuk, hogy amikor Jézus a tanítványaival utazott át a tavon keresztül, nagy vihar tört ki. A hullámos tengeren úgy tűnt, hogy Jézus ügyet sem vet erre a viharra, hanem alszik a hajó végében. A tanítványok nem leplezték félelmüket. Egyszerűen odaszóltak Istennek és számon kérték rajta: „Nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” „Nem érdekel, hogy nekünk már remeg a térdünk?” „Még mindig ott pihensz ügyet sem vetve gondunkra?” Merik megfogalmazni problémájukat. Nem egymáshoz fordulnak, hogy nézd már, milyen ez a Jézus, hogy nem törődik velünk. Nem értik Jézust, mert míg úgy tűnik, hogy a hajójukat hamarosan felborítja egy hullám, ő békésen fekszik a hajó hátuljában. A történet folytatásában láthatjuk, hogy Jézus választ ad félelmükre. Választ ad értetlenségükre.

A hétköznapok során Isten mindannyiunknak megadja a válaszokat. De a lelki életben nagyon fontos ez a fajta őszinteség és közvetlenség Istennel kapcsolatban, amelyet a tanítványok példáján láthatunk. A lelki életben hihetetlenül fontos az őszinteség. Mert ha nem ismerjük be Isten előtt problémáinkat, akkor észre sem vesszük Isten működését. Hiszen, akinek nincs problémája az életben, az nem tapasztalja meg soha azt, hogy szüksége van Istenre. Az nem tapasztalja meg azt, hogy valójában milyen esendőek vagyunk, és hogy az élet is mennyire törékeny. Másrészről pedig aki nem ismeri be a lelki életben a nehézségeket, hogy nem tud eléggé bízni, hogy nincs elég hite, nem tud jól imádkozni, vagy nem érti a Biblia szövegét, az soha sem fog tudni a lelki élet útján előrehaladni, hiszen ezeket is mind-mind lehet Istentől kérni. Vegyük például azt, ha úgy érezzük nincs elég hitünk. Nem tudjuk életünk hétköznapi dolgait, természetfeletti szempontból nézni. Lehet, hogy ez rossz érzéssel tölt el bennünket. De itt nem szabad megállni. Istennek kell szögezni a dolgot imádságban. Uram, még nincs elég hitem. Kérlek adj nekem, mert legbelül nagyon vágyok rá, hogy hittel szemléljem az életem. Az az Isten, aki a tanítványok számonkérésére és panaszára fölkelt, ugyanúgy megad mindent, amit kérünk tőle. Hatalmában áll, hogy egy szóra megadja nekünk azt a hitet, ami kell, de nekünk kérnünk kell. Őszintén be kell vallanunk, s nem szabad abba a hibába esni, hogy „hát alapvetően én azért jó keresztény vagyok, és ez elég”. Ahol nincs megfogalmazva a gond, a kérés Isten felé, ott nem láthatjuk meg életünkben a választ sem. Végső soron, mit is mond Isten? Ha nem leszünk olyanok mint a gyermek, nem megyünk be az Isten országába. A gyermekek pedig igen őszinték és közvetlenek, és hamar elmondják, ha valami nem tetszik nekik. Nem törődnek mások véleményével, vagy arról, hogy mit gondolnak róluk. Megfogalmazzák kérésüket Isten felé. Vannak olykor pillanatok, amikor nem jutunk oda, hogy komolyan elbeszélgessünk Istennel. Csak telnek-telnek a napok, elhavaznak minket a feladatok. Tudjuk, hogy valami nincs rendben, hiszen Istennel lenni jó, azonban nincs meg a kedvünk, és a lelki erőnk, hogy most imádkozzunk. Ilyen esetben nem azt kell tenni, hogy továbbra is hagyjuk telni a napokat, hanem meg kell fogalmazni Istennek, hogy „figyelj, Uram, nagyon szeretnék imádkozni, szeretném jól érezni magam melletted, de ez nem sikerül.” kérlek segíts. Ő pedig nem olyan, aki hagyja, hogy gyermekei távol legyenek tőle, hanem megadja a módját, hogy napról napra kicsit többet tudjunk a lelki élettel foglalkozni.

A másik dolog, amelyről szólni szeretnék az a bizalom. Erre is megtanít a mai evangélium, de különösen az olvasmány. Jób könyvében egy rövid részletet hallhattunk Isten válaszából, amelyet Jóbnak adott. Jób könyve röviden összefoglalva arról szól, hogy egy gazdag tekintélyes embert Isten megpróbál. Megengedi, hogy szenvedések történjenek vele, ugyanis a sátán számon kéri Istenen, hogy hát persze, könnyen dicsér téged Jób, amikor gazdag és sok gyereke van. Dicsér-e téged majd akkor, ha ezeket elveszed tőle? Jób történetében szintén felelevenedik valami abból, ami a tanítványok panaszához hasonló. Jób számon kéri Istenen azt, hogy ő igaz ember, nem tett semmi rosszat, vallásosan él, s mégis szenvedésekben van része. Őszintén megfogalmazza értetlenségét, hiszen ő úgy gondolta, hogy mivel teljesíti a vallásos előírásokat, Istennel él, ezért nem érheti semmi baj. A könyvben a szenvedésre egy nagyon mély választ ad Isten. Felsorolja a világ természeti jelenségeit – itt bemutatja Isten, hogy mekkora emberi értelmet felülmúló dolgokat tett. Alapvetően azért sorolja fel a könyvben mindezt, hogy leszögezze: sokkal jobban tudja, hogy mi a jó az embernek, mint az ember maga, hiszen az élet törvényeit Ő ismeri legjobban. A szenvedésre a könyv a választ Isten bölcsességében találja meg, amely értelmet ad mindennek. Ezzel nagy bizalomra int. Ez a bizalom azért fontos, mert a lelki életet csak így lehet elkezdeni. Elindulni Isten tanításának az útján, s egyre inkább megtapasztalni, hogy miként vezet bennünket az életben. Hinni abban, hogy aki a világot teremtette a mi javunkat akarja parancsaival.

A lelki élet útján Istenbe vetett bizalmunk sokszor fog úgy gyümölcsöt teremni, ahogy a tanítványoknak. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy ami eddig probléma volt az megszűnt, hogy ami eddig háborgó tenger volt az életünkben, az most már hirtelen csak egy csendes tó. De ehhez végig kell menni a folyamaton. Három lépcsőfok. Első lépés: 1. háborgó tenger – őszintén megállapítani a problémát, Például: Istenem, azt hittem, hogy ez a vizsga jobban sikerül. Úgy érzem, jobban szeretnék hinni benned. Ez a kollégám nagyon ellenszenves, haragot érzek a szívembe. Mások gonoszok és mégis jobb a helyzetük mint nekem. Ezt a szenvedést most képtelen vagyok elviselni. Ezeket mondhatjuk Istennek. Második lépés: bizalommal felé fordulni – neki szegezni a kérésünket, ahogy a tanítványok számon kérték rajta, hogy „hát nem is törődsz azzal, hogy elveszünk?”. Így valahogy: „Uram, mégis mi volt a terved ezzel a vizsgával?” „Uram adj hitet.” „Uram add, hogy szeretettel tudjak lenni ez iránt a kollégám iránt.” S így harmadik lépésként megláthatjuk, ahogy lecsendesedik a tenger: Isten választ ad. A vizsga, amely rosszul sikerült egy számomra megfelelőbb útra terelt. A hitünk, amely egykor még gyenge volt, elkezd szilárd alapokat nyerni. A kolléga, akivel addig gond volt, látta, hogy kedvesen közeledünk, kitárta szívét és elmondta miért volt eddig ellenszenves. Egy szóval, elcsendesedett a tenger.

A mai vasárnapon buzdítok mindenkit, hogy vizsgálja meg, hogy mit nem beszélt meg őszintén Istennel. Erre elsősorban nekünk van szükségünk, hiszen Isten természetesen ismeri az életünket. Azzal, hogy felismerjük problémáinkat, nagy előrelépést teszünk a lelki életben, mert nem siklik el többé felettünk az élet, hanem az igazán lényeges dolgokkal kezdünk el foglalkozni. Gondoljunk bele azért, Mária is milyen őszinte és tiszta volt. „Uram, gond van. Hogy szülöm meg a Megváltót, ha férfit nem ismerek?” Aztán milyen szépen kiforrta magát a dolog. Őszinteség és bizalom. A lelki életben egy élethosszig tartó alap. Ne tegyük magunkkal azt, hogy elsiklik felettünk az élet anélkül, hogy az igazán lényeges dolgokkal foglalkoztunk volna, mert az olyan mintha nem is élnénk. Forduljunk Istenhez, s meglátjuk, hogyan csendesíti le életünk hullámait. Ámen.

Egy pszichiáter levele a szürke 50 árnyalatáról

fs
A szürke ötven árnyalata
egyáltalán nem szürke. Teljesen fekete.

Megmagyarázom.

Olyan embereken segítek, akikben belül tört össze valami. A többi orvos röntgennel, vérvétellel keresi a fájdalom okát; én rejtett sebekkel foglalkozom. Kérdéseket teszek fel, és figyelmesen meghallgatom a válaszokat. Így jövök rá, mitől „vérzik” az, aki velem szemben ül.

Évek óta hallgatom az embereket, és nagyon sokat tanultam belőle. Az egyik, hogy a fiatalokban teljes a zűrzavar a szerelemmel kapcsolatban: hogyan találjanak rá, hogyan őrizzék meg. Rossz döntéseket hoznak, aztán rengeteget szenvednek.

Nem szeretném, hogy te is úgy szenvedj, mint a pácienseim, ezért szeretnélek óva inteni az új filmmel, A szürke ötven árnyalatával kapcsolatban. Ha nem is nézed meg a filmet, az üzenete beszivárog a kultúrába, és veszélyes gondolatokat ültethet a fejedbe. Légy felkészült!

A szürke ötven árnyalatát Valentin-napon mutatták be, hogy azt hidd, romantikus történet. Ne dőlj be! A film igazából egy beteges, veszélyes kapcsolatról szól, ami tele van testi és érzelmi bántalmazással. Parádésnak tűnik, mert nagyszerűek a színészek, pazar kocsijuk, magánrepülőjük van, és Beyonce énekel. A végén azt gondolhatnád, hogy Christian és Ana jó arcok, és bár nem szokványos a kapcsolatuk, de elfogadható.

Ne engedj egy hollywoodi stúdió agymosásának! Nekik csak a pénzed kell; te magad és az álmaid a legkevésbé sem érdeklik őket.

A bántalmazás nem parádés és nem szuper. Soha, semmiféle körülmények között nem elfogadható.

A következőket kell tudnod A szürke ötven árnyalatáról:

Christian Grey rettenetesen elhanyagolt gyerek volt. Zavaros kép él benne a szeretetről és a szerelemről, mivel sohasem tapasztalt igazi szeretetet. A szeretet, a szerelem az ő agyában negatív érzésekkel, fájdalommal, megszégyenüléssel fonódik össze. Christian azt élvezi, hogy hatalmában tartja és bizarr módszerekkel bántalmazza a nőket. Anastasia pedig éretlen lány, aki bedől Christian vonzó megjelenésének és gazdagságának, és ostobán teljesíti kívánságait.

A valóságban ez a történet igen szomorúan végződne: Christian börtönben végezné, Ana elmeotthonban – vagy hullaházban. Esetleg Christian tovább verné Anát, ő pedig maradna és tűrné. Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy az életük nem volna mesébe illő; ezt az egyet elhiheted.

Orvosként azt tanácsolom: NE nézd meg A szürke ötven árnyalatát! Légy képben, gyűjts róla információkat, és mondd el a barátaidnak, miért ne nézzék meg ők se!

Milyen veszélyes gondolatokat sugall A szürke ötven árnyalata? Íme néhány:

A lányoknak az olyan fiúk tetszenek, mint Christian, aki durva és parancsoló.
Nem! Minden egészséges lelkű nő kerüli a fájdalmat. Szeretné magát biztonságban érezni, arra vágyik, hogy tisztelje és gondoskodóan szeresse egy férfi, akiben megbízhat. Nem bilincsről, hanem menyasszonyi ruháról álmodozik.

A fiúknak az olyan lányok tetszenek, mint Anastasia, aki engedékeny és bizonytalan.
Tévedés. Minden egészséges lelkű férfi olyan nő után vágyik, akiben van önállóság. Ha gondja van, arra vágyik, hogy a nő segítsen rajta.

Anastasia szabadon egyezik bele, hogy bántalmazzák; döntését tehát nem lehet elítélni.
Téves logika. Anastasia valóban szabadon dönthetett – csakhogy rosszul döntött. Minden önpusztító döntés rossz döntés.

Anastasia megfontoltan, higgadtan hozza meg Christiannal kapcsolatos döntéseit. 
Kétlem. Anastasia ítélőképességét elhomályosítja, hogy Christian folyamatosan alkohollal itatja. Másrészt a lány röviddel megismerkedésük után – élete első ilyen élményeként – szexuális kapcsolatba kerül Christiannal. Neurológiai ismereteink szerint az egyesülés ugrásszerűen felerősítheti a lányban az összetartozás és a bizalom érzését, mielőtt megbizonyosodhatna róla, hogy a férfi megérdemli. A szex nagyon erős, intenzív élmény, különösen első alkalommal. Végül: Christian ráveszi Anastasiát, hogy írjon alá egy jogi beleegyezést, melynek értelmében senkinek sem mondhatja el, hogy a férfi régóta bántalmazást folytat. Alkohol, szex, manipulálás – nem éppen a megfontolt, higgadt döntés elősegítői.

Anastasia szerelme gyógyítja Christian érzelmi problémáit
Csak a filmben. A való életben Christian nem változna számottevően. Ha Anastasiának örömet jelent, hogy érzelmi problémás embereken segít, akkor pszichiáternek vagy szociális munkásnak kellett volna mennie.

Jó a szexben a kísérletezés
Talán… felnőtteknél, tartós, ép, elkötelezett kapcsolatban, amit úgy is nevezünk, hogy házasság. Más esetekben komoly kockázata van, hogy nemi úton terjedő betegséggel fertőződsz, megerőszakolnak, vagy éppen terhes leszel. Érdemes nagyon óvatosnak lenni abban, kit engedsz közel magadhoz testileg és érzelmileg, mert egyetlen alkalom is örökre kisiklathatja az életedet!

Végszó: A szürke ötven árnyalata nagyon hatékonyan képes elhinteni a kételkedés magvait. Az egészséges és a beteg kapcsolat között óriási különbségek vannak; ez a film azonban elmossa a különbségeket, és az ember elbizonytalanodik: mi az, hogy egy kapcsolat egészséges? Mi az, hogy beteg? A szürkének oly sok árnyalata van… nem is tudom.

Vigyázz! A biztonságodról és a jövődről van szó. Itt nincs helye kételkedésnek. Egy intim kapcsolat, amelybe beengedik az erőszakot – egyetértéssel vagy anélkül – elfogadhatatlan.

Ez fekete és fehér. Itt nincsenek szürkés árnyalatok. Egyetlenegy sem.
https://www.parkatt.hu/rolunk/legfrissebb-hireink/aktualis/cikk/egy-pszichiater-levele-a-fiatalokhoz-a-szuerke-oetven-arnyalatarol.html