Category Archives: focus.org írások

Közömbösség

fr-jim-indifference[Jim atya cikkje]
Néhány hónappal ezelőtt éppen fogat mostam és lefekvéshez készülődtem úgy hajlani 1 óra körül, amikor hallottam a rádióban valamit, ami eléggé nyugtalanított ahhoz, hogy az éjszaka hátralevő részében ébren tartson. (Utoljára hallgatok rádiót lefekvés előtt.) Egy nyugtalanító riport volt arról, hogy miként talált meg a rendőrség még egy testet Long Island-en ezzel hatodik gyilkossági áldozatként azonosítva a szomszédságban. A nyomozók rájöttek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk. Elkezdték összeállítani az áldozatok profilját – mindannyian nők voltak, hasonló korúak és kinézetűek. Kiderült még, hogy mindegyik áldozat prostituált volt. Szomorú és nyugtalanító történet volt éppen itt. De ami ezután jött az adásban azóta nem hagy nyugodni mióta hallottam és valószínűleg ez az oka annak, hogy bár szörnyű dolgokat hallunk a hírekben napi szinten, ez a történet különösen nyugtalanított.

A riporter egy nővel beszélt, aki a szomszédságban élt, és megkérdezte, hogy miként érinti a sorozatgyilkosság és ezek a támadások. Azt mondta, egy másodperc késés nélkül, hogy először aggódott, amikor először hallotta a gyilkosságokról, de amikor rájött, hogy a nők, akiket megöltek prostituáltak, megnyugodott. Amint ezt meghallotta, mondja, ő, családja és barátai visszatérhettek a szokott kerékvágásba. Megdöbbentő volt hallani – ez a szörnyű dolog a saját szomszédságában történik, a közösségét terrorizálva, de hirtelen már nem is számított neki – azért, mert azt érezte, hogy mivel ő és közeli hozzátartozói nem illenek az áldozatok profiljába, így már ,,biztonságban” vannak.

Lehet, hogy túl sok C.S.I. Miami helyszínelőket vagy Gyilkos elméket nézett és azt gondolja, hogy a gyilkos nem támadná meg őt. Kétlem, hogy biztonságban érezném magam, ha egy gyilkos hajlamú mániákus szaladgálna a városban vagy a szomszédságban. Ahogy kiköptem a fogkrémet rákiáltottam a rádióra: ,,Hé, Okoska, az emberek megölése nem éppen egy logikus cselekedet, talán egy napon ez a gyilkos úgy dönt, hogy mást is megöl, nem csak prostituáltakat.”

A kezdeti szónoklatom mellett, ami elképesztő volt számomra, az a felszabadultság érzése ezzel a szörnyű dologgal kapcsolatban, amely a szomszédságában történt. Őszintén megkönnyebbült ahogy a riporterrel beszélgetett. Amilyen szörnyű egy gyilkosság, ez a hölgy egy olyan hasonlóan szörnyű dologra mutatott rá, amely egyenlő módon kárt okoz a társadalomnak – a közömbösségre.

Az egyik barátomat egy hasonló tapasztalat rázta meg, aki nem rég járt Szentföldön és megjárta a Keresztutat, hogy meglátogassa Jézus küzdelmének és szenvedésének valódi helyeit és az utat a Kálváriára. Azt mondta lenyűgöző volt, mert ez volt az első és lehet az utolsó alkalom, hogy Szentföldre utazhat zarándokként. Ahogy sétált a Keresztút különböző pontjain megállt. Azt mondja, az zavarta őt a legjobban, hogy próbált imádkozni és ott árulták a portékákat a feje fölött, szervezték a mindennapi ügyeiket látszólag érdektelenül arra tényre, hogy ez számára és társai számára egy szent dolog. Az idegenvezető látván, hogy milyen nyugtalan a csoport emiatt, rámutatott, hogy pont ez történt Nagypénteken. Van egy kép a fejünkben, hogy az egész világ megállt és figyelt az eseményekre, amelyeket mi végül ,,szentnek” tartunk és az üdvösségünk történetének.

Mégis sokak számára ez egy átlagos péntek volt. A rabokat vitték keresztekkel együtt, a katonák lökdösték őket rendszeresen. Az embereknek előrelátónak kellett lenniük, majdnem szombat volt, el kellett intézni a dolgokat. A legtöbb ember teljesen közömbös volt Jézus szenvedésével kapcsolatban.

Még olvashatjuk is a Passióban János evangéliumában, amelyet Nagypénteken hallhatunk. Pilátus nem akarja, hogy zavarják ,,Vigyétek vissza!” – mondja. Majdnem olyan, mintha azt mondaná ,,Miért zavartok engem ezzel a problémával? Ő egy zsidó, ez a zsidók gondja. Nem találok ebben a fickóban semmi kivetnivalót… Miért hozzátok elém? Nem érdekel, hogy keresztre akarjátok feszíteni ezt az ártatlan embert, rendben, mosom kezeimet – tegyétek.”

Közömbösség.

Valami azt sugallja, hogy ha a hölgy, akivel a riport készült, ismerte volna az áldozatok egyikét, akit a sorozatgyilkos ölt meg, nem érezte volna magát megkönnyebbülve vagy érdektelennek. Egy személy ismeretsége és az iránta való érdeklődés radikálisan változtatott volna a dolgokon. Ugyanez igaz a katolikus keresztényekkel kapcsolatban belépvén az év legszentebb napjaiba. Újra felmérjük, újra emlékezünk és újraéljük Jézus Krisztus Passióját, ahogy a tanítványok ma kihívnak bennünket a közömbösségből, amelybe néha beleeshetünk hitéletünkben. Ahhoz, hogy rájöjjünk, Krisztus halála jelentett valamit, jelent valami gyökeresen fontosat számodra és számomra. Azt, hogy Jézus azért jött, hogy kifejezze Isten mély szeretetének bensőséges és mélységesen személyes módját mindannyiunk számára. Azt, hogy a bűnösségünk feszíti keresztre ezt a szeretetet. Mégis, a Szeretet erejét nem lehet megsemmisíteni Jézus hátborzongatóan szörnyű halálával, amelyet ezekben a szent napokban újraélünk. Sem közömbösséggel azok iránt, akik engedték, hogy ez történjen, elutasítva a jelenben történő eljárásokat, sem közömbösséggel azok iránt, akik teljesen hanyagnak tűnnek azzal kapcsolatban, hogy mit is ünneplünk pont ezen a napon.

A Kereszthez jövünk és rájövünk, hogy Jézus halála képes legyőzni mindezt mindenkiért. Meghív bennünket, hogy magunkhoz öleljük a Keresztet magunk is, tudván, hogy amikor ezt tesszük, semmi sem lesz már számunkra közömbös.

Kérdés: Milyen változást okoz az, hogy magadhoz öleled a keresztet az életedben?

fr-jim-chernJim atya Montclair Állami Egyetemének káplánja volt New Jersey-ben és igazgatója a Newman Katolikus Központnak 2007 júniusa óta. 2011 júniusában John J Myers püpsök úr kinevezte őt az egyetemi lelkészség vezetőjének Newark Egyházmegyében. Emellett rendszeres vendége a ,,Katolikus Férfi” műsornak, amelyet a Siriux/XM Satellite Rádió ,,Katolikus adóján” lehet hallgatni. Jim atyát 1999 májusában szentelték fel Jézus Krisztus papságára. Mesterdiplomája van, amelyet a Szeplőtlen Fogantatás Szemináriumban szerzett és egy alapfokú művészeti, teológiai és filozófiai diplomája a De Sales Egyetemről.
Twitter: @fatherjimchern

Advertisements

Stressz

stress

[Lauren Garcia cikkje]

Ahogy gondolkodtam, hogy mit írjak beköszöntő blogbejegyzésemként, sok téma jutott eszembe. Annyi téma, igazából, hogy egyszerűen képtelen voltam dönteni. Melyik volna a legérdekesebb? Van elég mondanivalóm? Akarja egyáltalán majd olvasni valaki? Hogy telt el egy óra azzal, hogy ezen gondolkodtam?

És igen, itt volt az az ismerős érzés, amely a gyomorszájnál kezdődik, megfeszíti a hátamat, felgyorsítja a pulzusomat és végül helyet talál, hogy felőrölje gondolataimat. Ugyanaz a dolog, amit láttam minden diák szemében az egyetem területén a vizsgaidőszak előtt és közben. Az a jelenség, amit te és én (és a világ többi embere is) túl jól ismerünk: a stressz.

Elzsúfol bennünket az iskolai munka, anyagi gondok merülnek fel, nem jövünk ki jól a barátunkkal vagy a barátnőnkkel, nem alszunk eleget, nem emlékszünk, hogy vajon bekapcsoltuk-e a hajvasalót a fürdőben. (talán ez csak a lányoknak) A lista folytatódik és egyre több stresszt akaszt ránk. Számtalan dolog van az életünkben, amely szükségtelen szorongást idéz elő, de végül a stressz mögötti hajtóerő egy dologra vezethető le – az irányításra.

A büszkeség ősbűnébe esünk; többet kívánunk tudni, mint amennyit tudnunk kell és többet teszünk, mint amennyit tennünk kell.  Elfelejtjük, hogy nem ismerjük a választ mindenre, és hogy valójában korlátozottak vagyunk emberi természetünk miatt. Mindig ugyanaz a séma, legalábbis számomra. Az az érzésem van, hogy képes leszek ,,elintézni” mindent. Aztán elhalmozom magam felelősségekkel, aggodalmakkal és terhekkel. Végül rájövök, hogy nem én irányítok mindent és a szorongás magas fokon beüt. Hirtelen úgy érzem magam mint egy kötéltáncos, aki ezer könyvet, egy laptop táskát és néhány élelmiszeres szatyrot cipel, miközben nem szeretne beleesni az emberek ölébe, akik arra várnak, hogy még többet mutasson. Na már most ez nagy nyomással jár.

És itt van a kutya elásva. Isten nem akarja, hogy nyomás alatt legyünk. Nem akarja, hogy stresszeljünk, bár tudja, hogy amúgy is fogunk. Ezért emlékeztet bennünket ismételten az Írásokon keresztül, hogy hagyjuk magunkat és engedjünk Istennek. (Péld. 12:25, Fil. 4:6-7, 1Pét 5:7) Amikor úgy érzem magam mint egy kötéltáncos, különösen egy evangéliumi rész hoz engem vissza a valóságba. Máté 6-ban Jézus azt mondja tanítványainak (és nekünk), hogy ne aggódjatok, hogy mit egyetek vagy mit igyatok vagy mit viseljetek, mert a ,,Mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Hanem keressétek először Isten országát és igazságágát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok a holnap miatt, mert a holnap majd aggódik magáért.”

Ismer bennünket. Szeret minket. Magára veszi a terhünket, tehát nem kell aggódnunk. A szorongás értékes időt pazarol el, hasznos energiát emészt fel és legfőképpen megakadályoz, hogy közelebbi és bizalmasabb kapcsolatban legyünk Vele. Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene és úgy kell dolgoznunk mintha minden rajtunk múlna. (Szent Ágoston) Más szavakkal, teljesítsd a feladataidat azokkal a tehetségekkel és ajándékokkal, amelyeket Isten adott, de ne aggódj amiatt, amit nem tudsz befolyásolni. Ő tudja, mi a terve számodra, és az egy igazán nagyszerű terv. (lásd Jer. 29:11) Tehát ha legközelebb lenyom a stresszérzet, emlékezz Pio atya szavaira: ,,Imádkozz, remélj és ne aggódj.” Nem te irányítasz… és ez egy jó dolog.

lauren-garcia

Lauren Garcia (Austin, TX)

Lauren Austinban él és FOCUS misszionáriusként és csoportvezetőként szolgál a Texasi Egyetemen. A Nebraskai Egyetemen diplomázott Lincolnban 2010-ben reklámszakmában. Amikor nem evangelizál diákokkal, kávézik vagy blogol, akkor valószínűleg a legújabb híreket böngészi. Szereti a divatot és Fulton Sheen megragadó munkáit. Legfontosabb pedig, hogy mindent megtesz Krisztusban, aki erőt ad neki. Twitter: @lngarcia

Tagged , , , , , , , , , ,

Amit jó volna, ha a diákok tudnának a halálról

death[Matt Warner cikkje]

Bocsássatok meg nekem, ha ez egy kicsit lehangoló témának tűnik. Valójában ennek ellentéte.

Emlékszem, amikor főiskolás voltam rövidke 10 évvel ezelőtt. Önmagammal voltam elfoglalva. Egy természetes, ámbár önző szemléletmód bármely hasonló életszakaszban járó ember számára. Mi legyen a fő tantárgyam? Milyen órákat vegyek föl? Milyen csoportokhoz csatlakozzak? Mit csinálok miután lediplomázok? Mik a felelősségeim? Teljesítem-e őket? Hova megyek? Hogy fog kinézni az életem hátralevő része? Kivel fogom eltölteni?

A jövő nagy kérdőjel volt számomra, amely elemésztette a napi energiáimat és gondolataimat. És ezek csak akkor jöttek, amikor túljutottam ennél nyomasztóbb kérdéseken is mint pl. Hogy nézek ki? Mit gondolnak rólam mások? És ez-meg-az tényleg a barátom-e?

Nem mintha ezek a kérdések nem kellene, hogy számítsanak számodra. De megtanultam, hogy nem számítanak annyira nagyon. Legalábbis akkor nem, ha a helyes kontextusba helyezzük őket…

A halál kontextusába. A te halálodéba hogy pontos legyek.

,,Senki sem állíthatja magabiztosan, hogy holnap is élni fog.” – Euripidész

Na mármost, dönthetsz úgy, hogy lehangolódsz emiatt. Vagy, engedheted, hogy megédesítse ennek a kalandnak minden pillanatát addig amíg élsz.

Ugyanakkor, a halál témája nem csak egy emlékeztető, hogy örvendj annak az időnek, amid van. Ennél fontosabb, hogy emlékeztet arra, hogy az idő véges.

Történhet akár ennek a mondatnak a végén, vagy száz év múlva, az életed akkor, ott véget fog érni. És rövid lesz. Kérdezz meg bárkit, aki meghalt. Mit gondolsz? Mi lesz azokkal a kérdésekkel, amelyeket előbb említettem? A megválaszolásuk már nem is lesz olyan fontos.

És nem te leszel az, aki kérdéseket tesz föl magadnak. Aki alkotott téged, az fog kérdezni. Tudod, a Fickó, akinek fontos terve van az életeddel, nem számít milyen jelentéktelennek tűnik is neked ez a terv. A Fickó, aki szabadságot ajánl neked a hasztalan aggodalmaidból és apró stresszhelyzeteidből mindened egyszerű áráért cserébe. A Fickó, aki hűséget követel, nem sikert. Igen, Ő.

A Fickó, aki mikor meghalsz, ilyeneket fog kérdezni: ,,Mit tettél a legkisebb testvéreimmel? és ,,Hogyan töltötted el az időt, amelyet a Földön kaptál?” és ,,A szeretet életét élted?”

Más szavakkal, úgy élted az életedet Istenért és másokért, mintha minden egyes pillanat az utolsó volna? Vagy esetleg önző módon, napjaidat biztosra véve, azt gondolva, hogy minden másra lesz időd később?

Bármely pillanatban egybeeshet az utolsó pillanatod a jelenlegi pillanattal. Ez egy tény, amely elől senki sem menekülhet el. A jó hír az, hogy addig minden pillanatban a végtelenség az, amit számodra ajánlott – te a saját valutádat cseréled el, rövid, gyakran fájdalmas, nehéz, porként végződő életedet, az örökké tartó örömre. Egy gyilkos üzlet. Ugyanakkor határidős ajánlat.

Ó, és az is megtörténik, hogy ez az ,,üzlet” nemcsak az elkövetkezendő életben ad békét és örömet, hanem ez a titka az itteni békének és örömnek is. Köss üzletet! Bármilyen hosszú időt ad neked Isten ebben az első kalandban, légy hálás és öleld magadhoz minden egyes percét. Éld a legteljesebb életet! Ne vesztegess el pillanatokat azzal, hogy nem Istenért teszed a dolgaidat.

,,A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.” – Albus Dumbledore

Éld ezen életed minden pillanatát Istenért és másokért és pallérozott leszel a következő nagy kalandra akármikor kezdődjék is Isten szerint.

matt-warnerMatt Warner (Arlington, TX)

Matthew Warner szereti Istent, feleségét, gyermekeit, a csokis sütit, a forróvajas kenyeret, a szunyókálást és a kínos csendet. A flocknote.com alapítója és a fallibleblogma.com-on blogol. Twitter: @MatthewWarner

Tagged , , , , , , ,

3 dolog, amit művészként megtanulhatsz a lelki életről

artist[Jen Loser cikkje]

Amíg gyerek voltam, a művészetek előrébb álltak az életemben mint a Katolikus Egyház. 10 évesen kereszteltek meg és utána később a középiskolában fejlődött ki a szeretetem a katolikus hit iránt. Ugyanakkor édesanyám – festőként és a művészeti erőkben jártas emberként – fiatal korom óta bátorított, hogy legyek kreatív. Jóval mielőtt megtanultam imádkozni a Rózsafüzért vagy mielőtt megtudtam az igazságot az Eucharisztiával kapcsolatban, már ismertem a vízfestéket, a kollázst és az agyagozást. Számomra a művészet lett az iskolája annak, hogy Istenről tanuljak, aki masszívan kreatív. A három fő dolog, amit művészként megtanultam, megalapozza a mai Jézussal való kapcsolatomat.

1. A fegyelem segít leküzdeni az akadályokat.

Az inspiráció néha úgy érkezik mint egy csendes és nyugodt hang, és ki kell csalogatnom. Úgy tartom, hogy a fegyelmezettség segít abban, hogy az inspiráció előbukkanjon. Ezért időt szakítok a kreativitásom számára és ragaszkodok hozzá. Ugyanez igaz a lelki élettel kapcsolatban.

Például, nem csak akkor a legjobb imádkozni, amikor éppen olyan kedvem van. A hűség az előre meghatározott imaidőhöz erősen növelheti a kapcsolatot Istennel. Éppen úgy, ahogy a kreativitásra szánt rendszeres idő engedi, hogy meghalljam az ihlet suttogó szavait, úgy a rendszeres imaidő megengedi, hogy Isten szóljon a szívemhez.

2. A remekművek nem egy éjszaka alatt készülnek.

Amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a művészetekkel, ráébredtem, hogy mennyire időigényes. Nemcsak azzal telik, hogy leülök a műteremben festeni vagy rajzolni, hanem azzal is, hogy időt töltök töprengéssel, az ihletek lejegyzetelésével és az anyag megtalálásával. Amikor pedig már maga a munka elkészítéséhez érkezek, az napokat, heteket és akár éveket is igénybe vehet.

Egy spanyol építész, Antoni Gaudi, aki ,,Isten építészeként” ismert, jól tudta ezt. 1883-tól 1926-os haláláig fáradhatatlanul dolgozott remekművén a spanyol Sagrada Familia bazilikán. (Szent Család) A munkája még mindig kivitelezés alatt áll és lehet, hogy a következő 20 évben sem lesz befejezve.

Isten a Teremtő, akit mindannyian utánozunk művészeti kifejezéseinkkel. Isten remekművei vagyunk és Ő hajlandó időt szánni arra, hogy formáljon, mintázzon és tökéletesítsen minket.

3. Ne becsüld alá az együttműködés erejét.

Bár művészetekkel körülvéve nőttem fel, nem volt egyértelmű számomra, hogy művésznek hívjam magam. Addig amíg nem találkoztam egy csoport kreatív emberrel, nem éltem meg azt, amit II. János Pál művészekhez írt levelében úgy nevez, hogy ,, a művész különleges hivatása”. Ez a hivatás nem más mint alkotni. Így folytatja: ,,a művészek annyira kifejezik magukat, hogy munkájuk saját emberségük egyedi kifejeződésévé válik.” Ijesztő feladat, ha mondhatom. Más művészekkel, küzdelmeikről, győzelmeikről beszélgetve rájöttem, hogy sokkal hajlandóbbá váltam a saját küzdelmeimet és győzelmeimet elfogadni.

Mennyire igaz ez a lelki életben is. Krisztussal élünk egy nagyon személyes, de sohasem egyéni módon. Bátorítani kell másokat és egymást kell építeni. (továbbá: 1Thesz. 5:11) Ez a keresztények gyönyörű felelőssége. Segíthetünk a testvéreinknek, hogy jobban megéljék hitüket és ők is segíthetnek nekünk!

A lelki élet, mint a kreatív élet, fegyelmet, időt és támogatást kíván a fejlődéshez. Emlékeztetlek Szent Pállal együtt, hogy amivé válunk, az még nem nyilvánvaló. (továbbá: 1Jn 3:2) Engedjük meg Krisztusnak, hogy formálja életünket azzá a remekművé, amellyé Ő kívánja.

Tagged , , , , , , , , , ,

3 mód, hogy biztosítsuk, hogy az Egyház nem változtatja meg a világot

[Jeremy Rivera cikkje]

locked-church

Elnézést ezért a szatirikus főcímért, de örülök, hogy megragadta a figyelmedet. Régóta csodáltam azokat a szerzőket, akiknek éles elméjük és csípős tehetségük van ahhoz, hogy varázsolni tudjanak képzelőerejükkel, ezzel új szinteket megnyitva az emberi megértésben és a nézőpontban. Ha még nem olvastad C.S. Lewis Csűrcsavar levelei című művét vagy G.K. Chesterton Ortodoxiáját, ezek jó példái ennek.

Na már most, én nem vagyok Lewis sem Chesterton, de a bejegyzés érdekében én is ezt fogom most tenni.

1. Ne kerülj barátságba vagy tölts túl sok időt nem katolikusokkal!

Ha biztosítani szeretnéd, hogy Isten nem fog téged szeretetének és békéjének eszközeként felhasználni, ajánlom, hogy tarts messzi távolságot azoktól az emberektől, akiket alkalmatlannak, fésületlennek vagy liberális szelleműnek vélsz. Sajnálhatod őket, de légy biztos abban, hogy ez nem válik igazi sajnálattá, mert akkor igazándiból is meg kellene őket ismerni – ugyanis ez az, ahol az evangelizáció kezdődik – az pedig ugye nem történhet. Hála égnek, nem lehetünk felelősek azért, hogy nem szerettük azt, akit nem is ismertünk, ugye?

A sötétség nem a fény ellentéte. A sötétség a fény hiánya. Jézus életstílusa és szolgálata, rokonai szemében, őrültség volt. (Mk 3:21, Jn 7:5) A vallási elit szemében, Jézus egy falánk, borivó ember volt, bűnösök és vámszedők barátja. (Lk 7:34). Valahogy úgy van ez, hogy a legvallásosabb és szentebb emberek, akik a földön éltek, rendelkeztek egy olyan kisugárzással, hogy az összetört emberek szívesen voltak a közelükben. Jámbor és lelkes ,,barátai” mellett,  Jézus megosztotta asztalát olyanokkal, akiket ma úgy írnánk le kicsit felszínesen, hogy prostituáltak, részeges alakok, füvesek, szocialista dolgozók, mogorva halászok, ultrabaloldaliak vagy ultrajobboldaliak és kétségbeesetten ügyfélt kereső ügyvédek – ezek a társadalomban sztereotíp jelenlévő rétegek. Isten országának bölcsessége szerint Jézus a gyengéket választotta (és lehetőleg választja) az erősek vezetésére, és a bolondokat, hogy zavarba hozzák a bölcseket. Valahogy, ezek a kapcsolatok megváltoztatták a bűnösöket, akik így megváltoztatták a világot – nem az emberek megmentése által – hanem az emberszeretet által, amelyet Jézus parancsolt.

Tehát, ha biztos szeretnél lenni abba, hogy ilyesféle ,,őrültséget” nem tapasztalsz meg, ne imádkozz, hogy olyan kapcsolataid legyenek, melyekben az emberek másként néznek ki, másként gondolkodnak és máshogy hisznek mint te. És ha véletlen, ne talán tán, az előbb említett társaságba kerülsz, légy biztos abban, hogy olyan témákat hozol fel, mint politika, erkölcsiség vagy valami intellektuális dolgot, hogy tisztán kialakuljanak az elkülönülés vonalai már a kezdetek kezdetén, hogy így biztonságban lehess. Azután, menj haza és köszönd meg Istennek mindazt, amit tanított s amitől megmentett.

2. Valld meg a hitet, de ne éld meg!

A Hitvallás a kedvenc részem a Misén. Ha azt látom, hogy kételkedem magamban, hogy ki vagyok, vagy megkérdőjelezem, hogy miben hiszek, függetlenül attól, hogy miként élek, ez ott van számomra egy biztos alapként: ,,Hiszek egy…”

Az egyik legkönnyebb módja, hogy garantáljuk, hogy az Egyház nem változtatja meg a világot, hogy mindenkinél elérjük, hogy higgyen valamiben dolgot és aztán mást ültessen gyakorlatba. Az engedelmesség nem egy népszerű dolog manapság és nem is volt egészen sok ideig. Az engedelmesség (angol: obedience) a latin oboedire szóból származik, amely azt jelenti ,,hallgatni”.  Ironikusan, az ,,abszurd” szó (absurdus)  azt jelenti, hogy ,,süket” vagy ,,hang nélküli”. Az Egyház abszurd vagy süket, amikor tagjai azt állítják, hogy ragaszkodnak a tanításához, de gyakorlatban nem. Elválni, nem adózni a kereset egy részéből, nem szánni időt a Szentségekre, nem ismerni a Szentírást, és nem segíteni a szegény nőkről való gondoskodást, akik bátor módon nem várt gyermekeknek adnak életet, nos, ezek a képmutatás fő példái.

A Biblia azt állítja ,,az ördögök is hiszik és rettegnek.” Ha azt, hiszed, megtévesztheted Krisztus testét azzal, hogy meggyőződ az embereket, hogy ne vegyenek részt Isten Igéjének aktív kinyilatkoztatásában, a Szentségekben vagy az irgalmasság cselekedeteiben, akkor az Egyház minden bizonnyal nem fogja megváltoztatni a világot.

3.Várd, hogy mások nyissanak új szolgálatokat a plébánián belül.

Egy gyors pillantás az amerikai katolikus plébániák látóterén megmutatja az ijesztő valóságot: Van egy generáció, ami hiányzik. A legtöbb huszonévesnek elég kevés lehetősége van, hogy olyan plébániát találjon, ahol gyarapodó fiatal felnőttek szolgálnak vagy közösségek vannak. Úgy szeretek erre utalni, mint a ,,Nagy ŰR”. A statisztika szerint, ez az ŰR a 18 és 27 évesek között van.

Ha ez a trend folytatódik, a fiatal Egyháznak nem lesz lehetősége kibontakoztatni az ajándékokat, amelyeket a Keresztségben megkaptak. Folytatniuk kell az egyházi személyekre támaszkodó szemléletmódot, azaz, hogy ők tegyenek meg mindent, s soha se fedezzék fel, hogy ők, laikusként, fel vannak szerelve és hívva vannak, hogy tanítsanak, hogy vendégszeretetet biztosítsanak, hogy vezessenek, hogy szolgáljanak, hogy szervezzenek. Sohasem fognak rájönni, hogy a helyi plébánia a Katolikus Egyház legjobbja, és hogy ugyanaz a teste, vére, lelke és Istensége Jézus Krisztusnak, az Úrnak, amely minden plébánián jelen van. (Csupán hiszik, hogy követhetik a protestánsok lépéseit templomváltogatással mindig oda, ahol a zenét vagy a tanítást a legjobbnak vélik.) Minél kevesebb fiatal vezető lesz hajlandó kiállni, hogy szolgáljon, annál kevesebb bátorság és magabiztosság lesz sugalmazva más fiatalok fejébe. Csak csendesen ücsörögjenek és ne akarjanak egy jó nagyot kavarni a fazékban, amíg álmaik és ajándékaik szunnyadva fekszenek.

Tehát, ha biztosítani szeretnéd, hogy az Egyház nem fogja Jézus Krisztusért megváltoztatni a világot, akkor biztos lehetsz, hogy nem olvastad el II. János Pál enciklikáinak rejtett kincsét, a Christifideles Laicit vagyis a Krisztus-hívő laikusok című írását, amelyet 1988-ban írt. Ez az Egyházat megrázó enciklika előre megmondja, hogy eljön a ,,laikusok kora”, amelyet később úgy fognak ismerni, hogy az új evangelizáció ,,új módszerei.”

Mennyire jól kapcsolod össze hitedet a templom falain kívül? Szívélyes vagy? Benne vagy az életben? A beszéded fűszerezve van kegyelemmel? Hogy élhetünk szervezettebb életet, ha hitről és gyakorlatról van szó? Hogy használhat Isten téged a helyi plébánián? Kérlek oszd meg a véleményedet, hogy mások is elolvashassák.

jeremyJeremy Rivera Denver, CO
Jeremy Rivera egy díjnyertes szónok és író, aki jelenleg a FOCUS misszionáriusok csapatait vezeti a médián keresztüli evangelizáció új módszereinek üldözésében. Azelőtt, hogy visszatért a Katolikus Egyházba 2006-ban, szervezője volt az Új Reménység Keresztény Szervezetnek Hawaii-on, a Mento Park Presbiteriánusoknak Kaliforniában és a Pathways Church-nek Denverben. Jeremynek alapfokú diplomája van nemzetközi gazdálkodásból és egy mesterfokú diplomája bibliai tanulmányokból. Denverben lakik feleségével, Leslie-vel és lányukkal Izabellával. Twitter: @JeremyDreams
7 évet töltött a FOCUS-ban. Kedvenc része a Szentírásból: Jób 23:10 Szent József a bérmaszentje és az alábbi személyek inspirálják: Tupac Shakur, Assisi Szent Ferenc, Van Morrison, Boldog  János Pál, Bruce Lee, Rich Mullins, Francis Schaeffer, Martin Luther King Jr., Dr. Suess, Bob Marley, Wayne Cordeiro, Dorothy Day

Tagged , , , , , , , ,

Én vagyok a lány – az a lány, aki terhes lett

[Raquel Kato cikkje, amelynek folytatása itt olvasható.]

Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.

Meg kellene érteni, hogy egy részeg kapcsolat nem változtatta meg az életemet. Az ördög dolgozott a részleteken keresztül, amelyek idáig vezettek. Dolgozott azon a napon, amikor először ittam illegálisan alkoholt. Ott volt, amikor elvesztettem a szüzességemet egy sráccal, akit aligha ismertem. Ott volt, amikor elvesztettem a teljes önértékelésem, folytonosan részegeskedtem és összevissza cselekedtem. Ott volt, amikor fiúról fiúra jártam, hogy biztonságot találjak. Az ördög ott volt a napon, amikor a sok kétségbeesett kapcsolat után a méltatlanság és öngyűlölet gondolatait ültette a fejembe. Az ördög egész idő alatt dolgozott. Nem meglepetés tehát, hogy a 21. születésnapomon ,,jogosan” berúgtam, mert hát a születésnapom volt és lefeküdtem valami fickóval. Egyáltalán nem volt meglepetés; valójában az ördögnek sok munkája volt ebben az évek során.

Szerencsére, Isten is dolgozott mindezen idő alatt.

Aznap, amikor megláttam a két csíkot, amely a pozitív eredményt közli, az egész világom a feje tetejére állt. Minden fiatal lány legszörnyűbb rémálmát éltem át. Terhes voltam. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, szingli és magányos voltam és féltem. Szó szerint úgy éreztem, hogy nincs kihez fordulnom. A zavarodottságom, szégyenem, öngyűlöletem súlya és az önbecslésem elvesztése túl sok volt és sohasem mondtam el senkinek, hogy terhes vagyok és abortuszt jegyeztem elő még akkor sem, ha a szívem legmélyéig tudtam, hogy ez helytelen. Az ördög akkor dolgozik, ha egyedül vagyunk, s pont így voltam – egyedül. Belülről kétségbeesetten azt kiáltottam ,,Ki szerethet engem egyáltalán?” Nem mondhattam el senkinek sem. Féltem. Féltem, hogy senki sem szeret majd akkor, ha megtudja, hogy várandós lettem. Egész életemben katolikus lévén eléggé tájékozott voltam az Egyház abortusszal kapcsolatos tanítását véve. Tudtam, hogy minden egyes pontja helytelen; érzelmileg, tudományosan, teológiailag, lelkileg és alapvetően rossz – mégis azon voltam, hogy ezt tegyem.

Ugyanakkor, Isten túlságosan szeretett ahhoz, hogy eleresszen a horogról. A napokon, amelyek után az abortusz következett volna, Misére mentem. Nagyon hátul ültem, egyedül, lehajtott fejjel egész idő alatt. Szégyenteljesen néztem más embereket, ahogy áldoznak miközben ott ültem, méltatlanul Rá. Éppen a tervezett abortusz előtti hétvégén Isten behatolt a lelkembe feltétlen és tökéletes szeretetével. Olyan volt, mintha az összes olvasmány és szentbeszéd különösen nekem szólna. Azon a napon a Misén Isten végtelen irgalmáról és megbocsájtásáról tudtam meg többet. Nyilvánvaló, hogy ezelőtt is tudtam elméletben a megbocsájtásról és irgalomról, de azon a napon más volt. Azon a napon Isten megadta kegyelmét, hogy érezzem az Ő jelenlétét, irgalmát és megbocsájtását a szívemben. Először tudtam létem teljességével, hogy Isten VALÓBAN szeret engem úgy, ahogy a bennem növekvő kis életet is. Hónapok óta először a depresszió, a nyugtalanság és szégyen helyett szeretve éreztem magam – összetörtségem közepette. Rájöttem, hogy Isten nem csak az én életemmel ajándékozott meg, hanem a bennem növekvő élettel is. Abban a pillanatban elöntött a béke és a bátorság, hogy visszaadjam életemet Istennek ajándékként és hogy akaratát cselekedjem, akármennyire is féltem. Isten kizárólagos kegyelme által, lemondtam az abortuszt.

Az a nap teljesen megváltoztatta az éltemet. Tudtam, hogy Szeretete igazi; s ezt újból és újból megerősítette számomra. Isten megerősítette számomra az irántam való Szeretetét, amikor összegyűjtöttem a bátorságot, hogy elmondjam szüleimnek, hogy terhes vagyok. A szüleim nem ítéltek el, hanem ehelyett magukhoz öleltek, szerettek és támogattak. Isten megerősítette számomra Szeretetét, amikor végre elmentem gyónni és a pap megdicsért, hogy az életet választottam és megadta a kegyelmet, hogy megbocsájthassak magamnak. Isten megerősítette számomra Szeretetét, amikor elmondtam ezt a barátaimnak és ők egyszer sem ítéltek el emiatt, hanem szerettek és megerősítettek, hogy értékes vagyok. Isten megerősítette számomra Szeretetét azzal, hogy a doktor sohasem kérdezte meg a koromat és hogy hol a férjem, hanem ehelyett örült a bennem lévő baba fejlődésének. Isten megerősíti számomra szeretetét minden nap Misén, amikor tanúja lehetek áldozatának, s hogy nekem, törött lánynak megbocsájtott és megismerhettem Őt.

Büszkén mondhatom, hogy 39 hetes terhes vagyok egy gyönyörű kislánnyal. Bármely napon lehetőségem nyílhat, hogy kezemben tartsam az élet ezen gyönyörű ajándékát. Büszke vagyok, hogy visszaadtam Istennek az életemet, mint élet melletti tanú, egyike a néhány várandós lánynak, ha nem az egyetlen várandós lány, aki világi egyetemre jár és várandós. Új szenvedélyemet is megtaláltam azzal, hogy összetört, váratlanul teherbe esett lányokat segítek önkéntes tanácsadóként a helyi Terhesség Menedék Központban. Végül, megosztom történetemet bárkivel és mindenkivel, egy kis reménnyel, hogy egy másik összetört személy szeretve érzi magát és tudja, hogy élete egy igazi ajándék, és hogy Isten gyermekeként értékes. Az élet igazán egy értékes ajándék, és igazán áldott vagyok, hogy Isten megadta a kegyelmet, hogy ezt megértsem még összetörtségem közepette is.

Raquel Kato Greeley, CO

raquel-kato

A nevem Raquel. Azért szeretek, mert előbb Isten szeretett engem. Vannak részesedéseim hibákból és megéltem az összetörtséget, de amikor Istent beengeded, mindent gyönyörűvé tesz. Szeretek olvasni, szeretem a tábortüzeket, a s’more-t, a kosárlabdát és szeretek álomba ringatni kisbabákat. Nyitottam egy blogot is: Rose története címmel Twitter: @Raquelrosekato

Tagged , , , , , , , , ,

Amit a Karate Kölyök tanított nekem a Rózsafüzérről

[Jen Loser cikkje]karate

Ha olyan van mint én, időnként küszködsz a Rózsafüzér elimádkozásával. A Mária iránt szeretetem egyenletesen növekedik mióta a főiskolán visszatértem az Egyházba, de képtelen vagyok rászokni a Rózsafüzérre. A lelkes próbálkozásaim ellenére, hogy ragaszkodjak hozzá, általában elalszok vagy, a legjobb esetben, elkezd vándorolni az agyam. Ahogy az életem zsúfoltabbá vált, a Rózsafüzér elimádkozása nem lett könnyebb. A legtöbb napon 6 óra előtt ébren vagyok és sokszor nem érek haza 9 óráig. Az ingázásom folyamán gyakran sietek válaszolni telefonhívásokra és csak éppen fennmaradok a víz tetején. De van valami a Rózsafüzérrel kapcsolatban, ami vonz engem, egy aprócska vonzalom, amelyet nem tudok elutasítani. Így aztán úgy döntöttem, hogy vállalkozok egy kis útra, hogy felfedezzem mi teszi olyannyira különlegessé.

Continue reading

Tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Amit jó volna, ha a diákok tudnának a pornográfiáról

[Matt Fradd cikkje]

Körülbelül 8 éves lehetettem, amikor először ütöttem be a fejem a pornográfiába. Lebilincselt. Kíváncsi voltam. Ahogy nőtt a bűvöletem a pornográfiával kapcsolatban, úgy nőtt a védekezésem. Tudtam mélyen legbelül, hogy a viselkedésem nem férfias. Ennek ellenére az óriási vágy, hogy pornográfiát nézzek kiütött minden arra irányuló vágyat, hogy szembenézzek ezzel. ,,A csaj hajlandó rá!” – mondottam többnyire magamnak. ,,Ez nem olyan, mintha megerőszakolnék bárkit!” ,,Ez így jó. Egy így jó.” Senki sem mondta, hogy a pornóval gondok akadhatnak. Igazából, a legtöbb felnőtt, akit ismertem, szívesen nézte. ,,Mindent lehet mérsékelten.” – mondták, errrg, – milyen rendkívül haszontalan  és megtévesztő dolog is az, hogy ezt mondták.

Idővel, kegyelemmel és segítséggel elkezdtem gyógyulni azokból a sebekből, amelyekkel olyan hajlandósággal sebeztem meg magam. Ah, mennyivel tágasabb és eseménydúsabb a mostani életem összehasonlítva azzal a szűk kis világgal, amelyben egyszer élni akartam.

Ebben a cikkben három igazságot fogok elmondani a pornóról, amit jó volna, ha minden egyetemi diák tudna. Lecsökkenteni háromra elég nehézkes, amikor tudnék százat is írni. Ugyanakkor ezek a legfontosabbak, amelyeket szeretném ha tudna minden diák.

1. A pornó nem azért rossz, mert ,,a szex rossz”

A szex nem rossz dolog, és a test nem szégyellni való. A pornó azért rossz, mert a szex jó, és a test csodálni való. Keresztényként tilos elfelejtenünk, hogy kinek az ötlete volt a szex legelőször is. Nem Hugh Heffner vagy a Cosmopolitan magazin gondolta ki, hanem Isten. Valójában, a legelső parancs a Bibliában Istentől az, hogy ,,legyetek gyümölcsözőek és sokasodjatok” (1Móz 1:28)! Ahogy egy filozófus, Dr. Peter Kreeft, egyszer megjegyezte ezzel kapcsolatban: ,,Nem gondolom, hogy ez azt jelentette számunkra, hogy termesszünk narancsokat és találjuk fel a számológépet.”

A pornó azért rossz, mert a szexuális intimitást eltávolítja a természetes környezetéből, közkinccsé téve azért, hogy megvegyék és eladják. Helyesen mondják azt a pornóról, hogy nem az a baj vele, hogy túl sokat mutat, hanem hogy túl keveset – túl keveset egy emberi személyből. A pornó leértékeli a nők és férfiak titokzatosságát és szépségét egy rakat használható testrésszé ahelyett, hogy elismerné őket szeretni való emberként. Lecsökkenti a nagy titokzatosságát és szentségét az emberi szexualitásnak egy olyan elcsépelt tevékenységgé, amelynek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani.

2. A pornó nem csak a férfiak gondja

Amíg a férfiak minden bizonnyal uralják a látható pornográfia piacát, nem igaz, hogy a nők nem küszködnek vele. Egy tanulmány megmutatta, hogy a Ma Keresztény Nője című magazin előfizetőnek 34%-a nézett már szándékosan pornót az interneten. Mivel a pornográfiát főként a férfiak veszik igénybe, sok nő, aki küszködik vele, még nagyobb szégyent és elszigeteltséget érez emiatt.

Egy fiatal hölgy így ír erről:

,,Több mint hét évig voltam a kemény pornó, az önkielégítés és a testi vágyak függésében – és én egy nő vagyok. Sűrűn halljuk, hogy a nők fantasztikus és szerelmi regényekkel küszködnek, de a pornó, a pornó az a férfiak dolga. Az egyik megszégyenítőbb kijelentés, amit valaha hallottam az volt, hogy ,, a nők egyszerűen nem rendelkeznek ezzel a problémával.”. Miután ezt hallottam elkezdtem reményvesztetté válni. Hogyan cáfolod meg azt a ,,tényt”, hogy csak a férfiak küszködnek a pornóval? Szomorú, mert ez a beállítottság sok sérülést okoz a nőknek. Sok nő emiatt kérdőjelezi meg szexualitását és töpreng azon, hogy vajon homoszexuális-e, mert egy olyan bűnben van, amelybe ,,csak a férfiak” esnek bele. Elszigeteli őket, elhallgattatja őket, ennek a bűnnek a csapdájában hagyja őket és még messzebb taszítja őket a szabadságtól le a sötétségbe.”

Ha nő vagy és küszködsz a pornográfiával, legyél biztos benne, hogy nem vagy egyedül. A segítség elérhető, a gyógyulás lehetséges. Kezdheted talán azzal, hogy meglátogatod az alábbi oldalt. Beggars Daughter (angol nyelvű)

3. A pornósztárok nem élvezik azt, amit csinálnak!

Amikor érdeklődtem az egyik barátomnál, aki egy pornósztár volt korábban, hogy ez-e a helyzet, ő (lány) ezt válaszolta: ,,Nos, sok indok van arra, hogy a nők bekerüljenek a pornószakmába, de a kemény szex nincs közöttük. Tudom, mert ez volt az, amit mondtam az embereknek az interjúk során.”

Egy másik pornó sztár így mesél róla:

,,A szex-el tömött pornófilmek, melyek frissen festett szőkéket mutatnak be, akiknek hívogató szemei azt mondják ,,Akarlak.”, egészen lehetséges, hogy az egyik legnagyobb csalásnak számítanak a világon. Hidd el, tudom. Mindig ezt csináltam és a hatalomvágyért és pénz iránti szeretetből tettem mindezt. Sohasem szerettem a szexet. Sohasem akartam a szexet, és igazából alkalmasabb voltam arra, hogy egy Jack Daniels mellett töltsem el az időmet, minthogy néhány csődörrel, akivel fizettek, hogy megjátsszam. Így igaz – közülünk frissen festett szőkék közül senki sem szereti csinálni a pornót. Igazából utáljuk. Utáljuk, hogy idegenek fogdosnak bennünket, akik nem törődnek velünk… Néhány nő annyira utálja, hogy a jelenetek között lehet hallani, hogy hánynak a mosdóban. Másokat kint lehet megtalálni miközben végtelen láncban szívják a Marlboro Lightokat… de a pornószakma szeretné ha TE azt gondolnád, hogy mi pornószínésznők szeretjük a szexet. Azt szeretnék, hogy gondold, hogy élvezzük azt, hogy lealacsonyítanak bennünket mindenféle taszító cselekedetekkel.

,,A pornográfia mindnyájukat (akik benne vannak a szakmában) egy nem létező világ illúziójába ringatja.” (KEK 2354) Egy az ilyen illúziók közül az, hogy a nők szeretik csinálni a pornót. Miközben ez egy megfelelő illúzió azok számára, akik igazolni szeretnék a pornóhasználatot, az igazság emögött egy teljesen más.

A negyedik dolog, amit mondanék (igen, igen, tudom, hogy csak hármat ígértem) az, ha te vagy valaki, akit szeretsz, csüng a pornón, tudd, a gyógyulás lehetséges – rémesen nehéz és nincsenek ,,gyors ragasztások”, de mindenre képesek vagyunk Általa, aki erősít bennünket. (Fil 4:13) Amiért kifogytam az időből engedjétek meg, hogy rámutassak egy cikkre, amelyet úgy címeztem meg, Készen Állsz Végre Arra, Hogy Szabad Légy. (angol nyelvű)

Ha több információra van szükséged, találhatsz azokból, amiket írtam a www.mattfrad.com oldalon.

A szerző: Matt Frad /California/

matt-fradd

Matt Frad ausztráliai születésű és saját döntéséből katolikus. Miuán megtapasztalta egy mély megtérést a World Youth Day római rendezvényén 2000-ben, Matt arra kötelezte el magát, hogy másokat is meghívjon Jézus Krisztushoz és az Őáltala alapított Egyházhoz. Kanadában és Írországban dolgozik misszionáriusként, és több mint 10000 tinédzsernek és fiatal felnőttnek adta tovább az Evangélium örömhírét. Matt ugyanakkor az Egyházat is szolgálta ezen teljes idő alatt laikusként Ausztráliában, Írországban, Kanadában és Texasban Matt volt már vendég a BBC-n, az EWTN-n, az ABC-n és a Katolikus Kérdések élő műsorában (Catholic Answers Live), ahol megosztotta saját személyes történetét a bűnről, megtérésről és emberek megtérítéséről világszerte. Matt Dél-Kaliforniában él feleségével és 3 gyerekével, ahol hitvédelmezőként és szónokként dolgozik a Katolikus Kérdéseknél. (Catholic Answers)

Tagged , , , , , , ,

Én Vagyok A Lány Aki Az Életet Választotta

that-girl-who-chose-life

[Raquel Kato írása a focus.org weboldalról.]

Tehát… 22 éves vagyok és egy szingli édesanya, régebben én voltam ,,a lány, aki várandós lett.” Az őrült megtéréstörténetem után, amelyben abortuszt jegyeztem elő, az életet választottam, Istent választottam és a gyógyulást választottam, úgy gondoltam, hogy talán néhányan szeretnétek egy frissítést és betekintést abba, hogy milyen az pro-life-nak lenni. [terhességmegszakítás ellenesnek] Tehát itt van:

Igen, az életet választottam, és életet adtam a legtökéletesebb kislánynak, AvaMarie Rose-nak, 2012 október 23-án. (pont a Tiszteld az Éltetet Hónap szívében, milyen tökéletes) 9 óra 56 perckor belépett a világba 3 kg 8 dekával és 51 cm-el. Tökéletes volt, és most is az minden lehetséges módon. Sohasem tudtam, hogy ennyire szerethetek valakit. Teljesen rávilágít arra, hogy Isten éppen mennyire szeret bennünket.

Megáldott ezzel a gyönyörű kislánnyal, AvaMarie Rose-al, s nem lehetnék szerelmesebb. Állandóan emlékeztet, hogy milyen nagyszerű az Isten és milyen értékes az élet. ,,Ava” az Éva egyik változata, amely azt jelenti, hogy élet, és a ,,Marie” a Mária egyik változata. Így teljesen egyértelmű, hogy miért kombináltam a két nevet, azért hogy megalkossam a nevét. A történetének egy tökéletes leírása. Ő az élet mellet való választást jelképezi, s nem tudtam volna így cselekedni Isten tökéletes szeretete nélkül és Mária tökéletes példája nélkül, hogy miként mondjunk ,,Igen-t” az életre. Máriának szintén egy ,,nem tervezett” terhessége volt; szintén volt egy választása. AvaMarie középső neve Rose a saját középső nevem után, de szintén egy gyönyörű jelképe annak, hogy milyen gyönyörűség jöhet egy tökéletlenségből, mint ahogy rózsák kelnek egy tüskebokron.

avamarieEz a tapasztalat annyira sok megszámlálhatatlan áldást adott. Most, hogy AvaMarie már hét hónapos, volt valamennyi időm, hogy töprengjek mindezen. Először is, hadd köszönjem meg mindenkinek, aki imádkozott értem. El sem tudom mondani, hogy mennyire éreztem, hogy imáitok befednek és védelmeznek az egész utamon. Az imáitok miatt és a családom és közösségem segítségével életet adtam AvaMarie-nak októberben, decemberben lediplomáztam alapfokon cum laude fokozattal, részt vettem a FOCUS SEEK konferencián (AvaMarie-val) januárban, elkezdtem dolgozni a Terhesség Menedék Központban februárban, és most a mesterfokú ,,iskolai tanácsadói” diplomámat üldözöm ebben a júniusban. Köszönöm nektek… a szívem mélyéről.

Másodrészt, miután átmentem ezen a kalandon és most a Terhesség Menedék Központban dolgozom, szeretnék egy kis betekintést adni az Életért Mozgalomba. Az élet oltalmazása és védelme egy teljes embert kívánó hívás. Nem csak a kisbabákról van szó, hanem az anyukáikról és apukáikról és a családjukról. Igen, szükséges, hogy a meg nem születettek helyett beszéljünk, amikor még nincs hangjuk, de ha ez az elsődleges, akkor teljesen célt tévesztünk.

Csak akkor ébredtem rá erre miután keresztül mentem egy nemtervezett terhességen.

Tartsd észben, az anyuka az, aki végső soron eldönti gyermeke sorsát, tehát ha nem a gyógyulást célozzuk meg és az őszinte érdeklődést az ő élete iránt, akkor egészen nagyot hibázunk.

Amikor csak a gyermek életének megmentésére összpontosítunk, nem vesszünk észre valami nagyon fontost, ez pedig az, hogy az anyuka életét is meg kell menteni. Már elfelejtettük, hogy pontosan azok a nők, akik nemtervezett terhességekben találják magukat és abortuszt fontolgatnak, nagyon megtörtek, rémültek és magányosak? Szükségük van komoly, hiteles szeretetre és gyógyulásra. Egészen őszintén, amikor ez egy hangos közbenjárás a babákért, akkor a nő, aki krízisbe került úgy gondolja, hogy elfelejtették. Úgy gondolja, hogy mindenkit csak a baba érdekel, ővele senki sem törődik.

Kétségbeesetten ezt kiáltja: ,,Senkit sem érdekel, hogy milyen traumatikusan megváltozott az életem, senkit sem érdekel a jövőm, senkit sem érdekelnek az álmaim, és senkit sem érdekel, hogy nekem segítsen!”

NEM FELEDKEZHETÜNK MEG az édesanyákról, az édesapákról és a meg nem született családjáról. Ők is számítanak. Ők hozzák meg a döntéseket.

Tehát miként tehetünk hitelesen az Életért? Különösen az anyuka oldaláról fogok beszélni itt.

Készítettem egy listát egyszerű javaslatokról és ötletekről, mint ,,a lány, aki ott volt”, és mint valaki, aki ezekkel a lányokkal foglalkozik minden nap, mint tanácsadó a Terhesség Menedék Központban.

  1. Jótékonykodj vagy támogass anyagilag Terhesség Menedék Központokat. Ezek a szolgáltatások INGYENESEK mint pl. terhességi tesztek, ultrahangok nőknek és a tanácsadás is. Tipikusan szoktak ajánlani szülői oktatásokat és valódi tartalékokat biztosítanak a nőknek, akik az életet választják. Tevékenyen dolgoznak, hogy a nőket és családjaikat segítsék a gyermek születése előtt, közben és után.
  2. Ajánld fel az otthonodat szingli anyukáknak, akik várandósak és talán biztos menedékhelyre van szükségük. Néhány lányt, aki az életet választotta, kirúgnak otthonról vagy annyira megszégyenültnek és feszélyezettnek érzik magukat, hogy szükségük van egy biztos helyre a terhesség ideje alatt.
  3. Ha teheted, érdeklődj az örökbefogadás után. A lányok nem nevelhetik fel gyermekeiket a körülményeik vagy az anyagiak miatt, s jó családokra van szükségük, akikre rábízhatjuk a gyermekeiket, ha azt akarjuk, hogy az élet mellett döntsenek. Imádkozz ezen és tudd meg, hogy az örökbefogadás a hívásod-e.
  4. Változtasd meg a beszéded! A nők egyik nagy érve az abortusz mellett egyszerűen az, hogy félnek, mit mondanak vagy gondolnak az emberek, ha megtudják, hogy várandós. (Ez volt az én legnagyobb félelmem!) Ez ellen küzdhetünk azzal, hogy megteremtjük az élet kultuszát a halál és pletyka kultusza helyett. Ahelyett, hogy azt mondjuk ,,Hallottad, ki esett teherbe?”  mondjuk azt ,,Hallottad, ki választotta az életet?” Váó… mennyire más megközelítése ugyanannak a témának. Az egyik pletyka által hajtott, a másik elfogadja az életet és könyörületes.
  5. Egy másik egyszerű dolog, amit tehetsz az az, hogy megdicséred a várandós nőket. Sűrűn van az, hogyha egy nő fiatalnak, várandósnak és gyűrű nélkülinek mutatkozik, akkor pillantásokat kap. Azok a pillantások kegyetlenek. Tehát, ahelyett, hogy bámulnánk, mondjuk el neki azt, hogy milyen gyönyörűen néz ki. Az egyedülálló, nem házas várandós nőket nem értékelik eléggé aszerint, hogy mennyit érnek. Ezért is nehéz az életet választani. Egy nap a könyvtárban voltam és láttam egy fiatal várandós lányt. Írtam neki egy kis jegyzetlapon azt állítva, hogy milyen gyönyörűen néz ki és milyen nagyszerű az, hogy az életet választotta, és odacsúsztattam. Ilyen kis dolgok, mint ez.
  6. Ha szülők vagytok . . . amikor ,,a beszélgetésre” kerül sor a lányotokkal, kifejezetten mondjatok meg neki valami hasonlót, ,,Remélem, soha nem kerülsz ebbe a helyzetbe, de tudnod KELL, hogyha mégis kisbabát vársz, akkor is SZERETÜNK és mindent megteszünk, hogy támogassunk, ne félj attól, hogy nem leszünk ott számodra, ha ez megtörténik” Változtathattok a megfogalmazáson, a lényeg az, hogy kifejezetten mondjátok meg neki, hogyha terhes akkor is támogatni és SZERETNI fogjátok őt. Én “tudtam”, hogy ez a helyzet a szüleimmel, de sohasem mondták ezt kifejezetten, így az ördög kétségeket ültetett belém és megkérdőjeleztette velem, hogy vajon támogatni fognak-e . . . s amikor megkérdőjelezed ezt, sokkal könnyebb az abortusz mellett dönteni.
  7. Támogasd a nőket, akik az élet mellett döntenek azzal, hogy újszülöttköszöntőt tartasz nekik! A barátaim és családom tartottak nekem köszöntőket és ez a legmegérintőbb dolog, ami valaha történt velem. Sohasem éreztem még, hogy ennyireee szeretnek. Könnyezek, még ha csak rágondolok is. Szeretettel köszönteni ezeket a nőket a legjobb útja, hogy a gyógyulást felajánljuk nekik (azt nem említve, hogy segítünk nekik, az ajándékok révén, a sok költséggel, amelyet a baba hoz).
  8. Ajánld fel, hogy bébszitterkedsz! Az egyedülálló anyukáknak szüksége van a segítségre!!! Ha az életért küzdünk, segítenünk kell az anyukáknak azzal, hogy vigyázunk gyermekeikre, hogy dolgozhassanak, vagy befejezhessék az iskolát, hogy keresők legyenek és biztosítsák családjuk megélhetését. Tudom, ha a családom nem segített volna azzal, hogy vigyáz AvaMarie-ra, sohasem lettem volna képes diplomázni és egyértelműen így dolgozni sem.
  9. Az egyik legnagyobb tipp, hogy találjunk egyedülálló anyukákat és erősítsük és bátorítsuk őket. Sokszor találom magamat annyira elfoglaltnak a munkával és az anyasággal, hogy túlságosan kimerült vagyok ahhoz, hogy magamra fordítsak vagy a barátságaimat ápoljam. Amikor a barátok felhívnak, vagy bátorító szavakat küldenek, a világot jelenti. Tudatja, hogy nem felejtettek el.
  10. Végül . . . IMÁDKOZZ. Az ima az, ami megváltoztatja a szíveket. Néha, amit mondunk vagy teszünk nem jelent semmit, ha nem imádkozunk.

Tudom, hogy ez teljességgel az ,,anyára fókuszál”, de képzeld el azt, amikor ezeket a cselekedeteket hozzáadjuk az éltért folyó beszélgetéshez a babával kapcsolatban. A nők nem vetetnék el a gyermekeiket, mert tudnák, hogy támogatva és szeretve vannak!!! Rájönnének, hogy az élet mellet való döntés pont annyira szól róluk, mint a babáról.

Láttam és tapasztaltam, hogy a FÉLELEM azzal kapcsolatban, hogy elítélnek és nem szeretnek, az első tényezője az abortusznak. Ezek a tanácsok remélhetőleg elűzik a félelmet.

Ha a meg nem születettekért akarunk harcolni, akkor az anyukákért is harcolnunk kell éppen olyannyira!

Annyira hálás vagyok mindenkinek, aki harcolt értem. Azzal, hogy megmentettek, megmentették a lányomat, és végtelenül hálásak vagyunk.

Olvashatsz még több elmélkedést az Életért Mozgalomról, a katolicizmusról és az anyaságról Raquel blogján : Rose története

Raquel Kato Greeley, CO

raquel-kato

A nevem Raquel. Azért szeretek, mert előbb Isten szeretett engem. Vannak részesedéseim hibákból és megéltem az összetörtséget, de amikor Istent beengeded, mindent gyönyörűvé tesz. Szeretek olvasni, szeretem a tábortüzeket, a s’more-t, a kosárlabdát és szeretek álomba ringatni kisbabákat. Nyitottam egy blogot is: Rose története címmel Twitter: @Raquelrosekato

Tagged , , , , , , , , , , , , ,

Amit jó volna, ha a diákok tudnának a vallásos életről

religious-life[Mária Gabriella nővér cikkje]

Miközben felnőttem voltak feladatok, amelyeket édesanyám kért tőlem és rettegtem tőlük. Mondjuk a krumplipucolás. Először is, egy nagy ír családból származom, így elképzelheted azt a tömérdek számú krumplit, amelyre rendszeresen szükség volt. Másodsorban, azelőtt nőttem fel, mielőtt a teleshop forradalmasította a konyhai eszközöket, így amikor azt a 15000 krumplit pucoltam elkerülhetetlen volt, hogy olykor az ujjpercem bele ne kerüljön. (sajnálom azt a testvérem, aki azt a morzsát kapta…) Szükségtelen mondanom, hogy nem szerettem ezt a feladatot. Így képzelheted a meglepetést, amikor a szerzetesi hivatásomat ezen feladat alapján erősítették meg. Az Élet Nővérei szerzetesrendet látogattam meg, azt várván, hogy ez egy olyan hétvége lesz az, ahol kizárhatom a hivatást. Papíron, a napirend ezt tette volna. Túl korai kelés, szándékos csend, amikor nem alszok és ha elhiszed – mértéktelen krumpli pucolásával töltött órák, egy ipari konyhában. És mégis ott voltam, egy rozsdamentes pult fölött (csendben!), egy vágódeszkával, egy szemetes vödörrel és egy hámozó mellett, s a kegyelem sugara és a felülről jövő fény átjárta  a kőszívem, s tudtam: ez a hely számomra. Mély béke töltött el, amely belülről fakadt fel egy mosollyá, amelyet nem tudtam letörölni az arcomról, akárhogy is próbáltam. Csak Isten képes ezt tenni.

Szeret meglepni bennünket. Sok oldala van a vallásos életnek, amelyet jó volna ha diákok tudnának. Vegyük mondjuk a hasfájós nevetéseket. Amikor elkezdtem tisztázni a szerzetesi hivatásom, azt gondoltam, hogy azok a napok már véget értek. Tévedtem. Az emberek még nevetnek, és még milyen sokat, a szerzetesi ruha ezen oldalán is.  Vagy a desszert (még mindig szeretem); teljes erőbevetésű kosárlabda (lehetséges), spontán móka, mint az étkező tálcán való csúszkálás a hófödte domboldalról (kipipálva); jó beszélgetések (általánosak). Ezek a fajta dolgok nem igazán meglepetések. Ezek megkönnyebbülések.

Continue reading

Tagged , , , , , , , , , , , , ,