Szentek még mindig születnek: Ismerjük meg Chiara Corbellát
Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy emailt az egyik barátomtól, aki nemrégiben ismerkedett meg egy különleges nő életével Rómában. Annyira megindított a történet, hogy múlt héten a SEEK 2013 keretében megosztottam a nőkkel és most veletek is meg szeretném ezt tenni. Olyan élet története ez, amelyet sűrűn látnak telve értelmetlenséggel és tragédiával. Viszont ha érted a keresztény életet és ha meglátod, hogy öröm származhat a szenvedésből, akkor felismered, hogy ez minden csak nem szomorú. Láthatod belőle, hogy Chiara élete egy ok az örömre és egy ok a reményre.
Chiara Corbella férjét Enricot egy zarándokút közben ismerte meg. Házasságuk után több évvel fogant meg az első gyerekük. Kétség sem fér hozzá, hogy izgatottá tette őket a Chiarában növekedő új élet híre, de a terhesség közepén az orvosok tájékoztatták Chiarát, hogy a gyermek nem fejlődik rendesen és nem lesz képes saját életét fenntartani a méhen kívül. Ahelyett, hogy a születendő kis Maria-t elvetették volna, Chiara világra hozta, röviden magához emelte és végignézte, amíg átlép a következő életbe.
Chiara újból terhes lett. Ahogy eltudom képzelni elkezdték az előkészületeket, hogy üdvözöljék az újdonsült családtagjukat. De újból, a terhesség közepén, az orvosok azt közölték, hogy a gyermek nem lesz képes fenntartani saját magát a méhen kívül. Másodjára hozta világra Chiara gyermekét, David-et teljes terhesség után, magához emelte és végignézte, amíg átlép a következő életbe.
Ahelyett, hogy keserűvé, dühössé váltak volna, vagy hogy elzárkóztak volna az élettől, Chiara és Enrico nyilvánosság előtt beszélt az élet ajándékáról még ha csak rövid is. Chiara ezt mondta:
,,Isten két különleges gyermeket adott számunkra, ugyanakkor csak addig bízta ránk őket, amíg megszületnek. Megengedte, hogy magunkhoz emeljük őket, megkereszteljük őket és visszaadjuk őket az Atya kezébe. Olyan öröm és béke volt ez, amely semmihez sem volt hasonló, amit addig tapasztaltunk.”
Itt megnézhető az egyik tanúságtétele, bár olaszul van. Így is, Chiara és Enrico szeretete egymás és gyermekeik iránt tisztán érezhető, a nyelvi akadályoktól függetlenül.
Harmadik alkalommal Chiara gyermeket fogant. És ez a gyermek egészséges volt és fejlődött. A terhesség közepén az orvosok tájékoztatták Chiarát, hogy jóllehet a gyerek jól van, most ő az, aki rákbetegséget kapott. A felírt kezelések intenzitása miatt Chiara úgy döntött, hogy elhalasztja őket addig, amíg fia Francesco megszületik, hogy biztosítsa ezzel, hogy valóban megszületik és él.
A kis Francesco boldogan és egészségesen jött a világra, és Chiara elkezdhette a gyógykezeléseit. Hamarosan kiderült, hogy a halál Chiara számára lehetséges. Így imádkozott: ,,Uram, kérj amit csak akarsz, de nem tehetek semmit, ha ilyen szomorú arcokkal vagyok körülvéve.” Az örömteli látogatókért való ima megválaszolásra került és sok-sok békével tűrte a szenvedését.
Az öröm és a béke, amely körülvette Chiarát és Enricot annyira kézzel fogható volt, hogy Chiara azt mondta: ,,Még ha az Úr meg is gyógyít, már nagyobb csoda az, hogy ezt a nehézséget ilyen békében éli meg a család és én.” Válaszként a negatív megjegyzésekre, amelyek Chiarát és Enricot érték, miszerint a helyzetük szomorú és tragikus ezt válaszolták: ,,Hol van írva az, hogy a halál szörnyű és nemkívánatos? Hogy két gyermek, aki csak fél órát élt az tragikus?” Enrico hősiesen megjegyezte: ,,Ha a feleségem olyasvalakivel lesz, aki jobban szereti, mint én, miért kellene szomorkodnom?”
Egy évvel Francesco születése után Chiara a halálos ágyán feküdt. Egy Vatikán Rádiónak adott interjúban Enrico ezt mondta Chiara utolsó óráiról.
,,Sok időt töltöttem ebben az évben, hogy figyeljek az Evangélium azon szakaszára, amely úgy fogalmaz, hogy az Úr olyan keresztet ad, ami édes és olyan terhet, amely könnyű. Ha Chiarára tekintettem, amikor éppen a halálán volt, egyértelműen nagyon feldúlt lettem. De vettem a bátorságot és néhány órával halála előtt – körülbelül reggel nyolc órakor- megkérdeztem.”
Ezt mondtam: ,,Chiara, szerelmem, ez a kereszt valóban olyan édes, ahogy az Úr mondja?” Ránézett, elmosolyodott és halkan ezt mondta: ,,Igen, Enrico, nagyon édes.”.
2012. június 13-án Chiara átlépett a következő életébe. A barátnőm Rómából részt tudott venni a temetésén. Örömteli eseményként írta le örömteli dalokkal, amelyeket Enrico írt és énekelt, tapsolva, ölelkezve, örömkönnyekkel. Átgondolva a tapasztalatot ezt mondta:
,,Amit megéltem, emberi mércével, nagyon intenzív és nehéz volt. Talán az a kísértés fog el, hogy azt mondjuk ,,Soha sem tudtam volna azt tenni, amit Chiara.” Amit Chiara tett pedig nem más, mint kicsi megtehető lépések minden nap (“Piccoli Passi Possibile”, szószerint a kis lépések megteszik). Ő azért imádkozott, hogy megkapják a kegyelmet, hogy szívesen lássák a kegyelmeket, amelyeket Isten ad, hogy haladhassanak tovább. Nem számít milyen körülmények között vagyunk személy szerint, ezért kell imádkoznunk nagy hittel: kegyelemért, hogy nyitottak legyünk elfogadni a kegyelmeket, amelyek átsegítenek mindenen.”
Amikor Chiara képére nézek felül, nem tudok másra gondolni, mint hogy ,,Nézd azt az örömet!”. A rák jelei ellenére, amelyek tisztán látszanak, és elvették az életét, nézd azt az örömet! Ilyen öröm csak szentségből fakad. Ilyen öröm csak a Krisztusért való életből fakadhat, ami kis, naponta megtehető, olyan Krisztus felé tartó lépésekből áll, amelyre Ő hívott el mindannyiunkat. Akarom ezt az örömet és akarom ezt az örömet neked is. Piccoli Passi Possibile, a kis lépések megteszik.
Legyünk szentek, megéri!
Chiara és Enrico Corbella levele fiuk, Franscesco első szülinapjára.
Drága Francesco,
Ma ünnepeljük az első születésnapodat, és megkérdeztük magunkat, hogy mit adhatunk, ami éveken át tart. Úgy döntöttünk, hogy írunk egy levelet. Egy óriási ajándék vagy életünkben, mert segítettél bennünket túllépni emberi határainkon. Amikor az orvosok meg akartak bennünket rémíteni, a te törékeny életed adott erőt, hogy tovább haladjunk. Azzal a kevéssel amit ezekben az években tanultam elmondhatom, hogy a szeretet az életünk középpontja, mert egy szeretetaktus által születhetünk meg és azért élünk, hogy szeressünk, és hogy szeressenek, és úgy halunk meg, hogy Isten igaz szeretetét ismerjük. Életünk célja, hogy szeressünk és hogy szeressenek, mindig készen arra, hogy úgy szeressünk másokat, ahogy csak Isten taníthat meg. A szeretet felemészt, de gyönyörű dolog meghalni így felemésztődve úgy, mint amikor a gyertya is elalszik csak azután, hogy elérte a célját. Az életben bármit teszel, akkor lesz értelme, ha az örök élet szemszögéből tekintesz rá. Ha igazán szeretetteljes vagy, rá fogsz jönni erre abból a tényből, hogy semmi sem tartozik hozzád, mert minden egy ajándék. Ahogy Szent Ferenc mondja: ,,A szeretet ellentéte a tulajdon.”.
Testvéreidet – Mary-t és David-et – szerettük és téged is szeretünk tudván, hogy ti mind nem a mieink vagytok, hogy ti mind nem miértünk voltatok. És így kellene mindennek folynia az életben. Minden amid van sohasem tartozik hozzád, hanem csak egy ajándék, amit Isten ad, hogy általad gyümölcsöt teremjen. Gyermekem, soha ne bátortalanodj el! Isten soha nem vesz el semmit. Ha pedig elvesz, azért teszi, hogy még többet adhasson. Mary-nek és David-nek köszönhetően, még jobban szeretjük az örök életet és már nem félünk a haláltól. Isten azért vette el őket, hogy helyette olyan szívet adjon, amely nagyobb és nyitottabb, hogy befogadja az örök életet már ebben az életben.
Assisiben szerelembe estem a szerzetesek örömével, akik Isten gondviselésében élnek. Így kérem az Istent, hogy adja meg a Gondviselésben való hit kegyelmét, amelyről beszéltek – a hitet ebben az Atyában, aki nem hagyja, hogy szűkölködj. Veto testvér segített az ezen ígéretben való hit útján. Megházasodtunk üres zsebbel, de Istent tettük az első helyre és hittünk a szeretetben, amelyre felszólított minket. Ezt a nagy ugrást végrehajtva soha sem csalódtunk. Mindig volt házunk és mindig több, mint amire szükségünk volt. A te neved azért Francesco, mert Szent Ferenc megváltoztatta életünket, és reméljük, hogy ő példa lehet számodra. Gyönyörű ilyen példákkal rendelkezni, amelyek emlékeztetnek arra, hogy a legnagyobb örömre már itt a Földön számíthatsz Isten vezetésével. Tudjuk, hogy különleges vagy, és egy nagyszerű küldetésed van. Isten a világmindenség kezdete óta akart téged, és meg fogja mutatni a követendő utat, ha megnyitod a szíved. Bízz Benne! Megéri.
Istenről, vallásról, életről, emberről. 