Múlt héten, ahogy a pirosnál álltam a kocsimmal, észrevettem egy matricát az előttem álló kocsi hátulján. Ezt állt rajta: „Jobban néztél ki MySpace-en” A nevetés után arra gondoltam, hogy milyen találóan szól ez számos neten bontakozó kapcsolatról.
Ha a neten ismerkedsz meg valakivel, mindketten annak adhatjátok ki magatok, akinek akarjátok. Megszabhatod, hogy milyen információt tartasz vissza és hogy milyen képeket osztasz meg. Következményképpen, a személyes hibákat könnyű elrejteni. Tehát nem számít, hogy mennyi időt töltesz a másikkal való chateléssel vagy telefonos beszélgetéssel. A kapcsolat nincs valóságosan megalapozva. Megtörtént, hogy egyszer kaptam egy e-mailt egy sráctól, aki azt mondta, hogy már egy éve jár egy lánnyal, „de még személyesen nem találkoztak.”
Az internetes technológia miatt az emberek megtanulják, hogy a számítógép előtt hatásosabban kommunikáljanak, mint szemtől szembe. Ahelyett, hogy a társadalmi képességeiket fejlesztenék, az internet megengedi a rejtőzködést. Például egy hetedikes egyszer megkérdezte tőlem, hogy „rossz-e online randizós oldalakat használni?” A csávókám 12 éves volt. Bár ismerek boldog házaspárokat, akik katolikus randizós oldalakon ismerkedtek össze, több tinédzserről tudok, mint amennyit meg tudok számolni, akik chat szobákban és közösségi oldalakon induló egészségtelen párkapcsolatokba kerültek.
Elvonatkoztatva az idegenekkel való találkozgatás egyértelmű veszélyeitől, az ilyen kapcsolatoknak meg van a saját problematikájuk. Például ha van egy páros, amely ígéretesnek tart egy kapcsolatot, mert már 4 órán keresztül „ismerkedtek” a neten. Könnyen előfordulhat, hogy amikor ténylegesen találkoznak, a kapcsolat gyorsabban válik testivé mint kellene.
Egy másik példa az, amikor az egyik fél felfedez egy hibát a másikban, de már túlságosan kötődik érzelmileg ahhoz, hogy kilépjen. Máskor előfordul, hogy az online megismert partnerekkel olyan távkapcsolat jön létre, amelyre egyébként semmi esély nem lett volna. Az illető reálisabb helyi kapcsolatokat tesz félre azért a bimbózó partnerért, aki 1200 kilométerrel odébb van.
Ezek miatt nem javasolnám azt, hogy olyannal kezdj kapcsolatot, akivel csak úgy találkoztál a neten.
http://chastityproject.com/qa/is-it-bad-to-date-someone-you-met-online/
Istenről, vallásról, életről, emberről. 
Azért ennél sokkal árnyaltabb a kép. Egyrészt manapság kevés olyan hely van, ahol normálisan lehet ismerkedni, másrészt semmivel sem többen ragadnak benne netes kapcsolatokba, mint “valós” kapcsolatokba. A probléma szerintem nem az ismerkedéssel van, sőt, az internet eléggé megkönnyíti ezt. A gond az, hogy sokan a neten élik az életüket. Teljesen mindegy, kit honnan ismer meg az ember, a lényeg, hogy utána hogy folytatódik a kapcsolat, megmarad a chatelés szintjén, vagy pedig valódi, személyes kontaktus alakul ki.
Most komolyan, az vajon jobb világ volt, amikor a párok ugyan személyesen ismerkedtek ismerkedtek meg, de utána csak levél útján tudtak kommunikálni, mert messze éltek/a férfi katona volt/az ország másik végén dolgozott, és esetleg el is jegyezték egymást?