Sok szingli így látja a kapcsolatok világát: „Isten megteremtette a világot – 510 millió négyzetkilométer a felszíne, a feljegyzés kedvéért. Isten megteremtette még a lelki társamat és elhelyezte valahová ezen a világon. A feladatom, hogy megtaláljam, és Isten feladata úgy tűnik az, hogy elrejtse őt előlem, amíg ez lehetséges. Kényes ügy. Ha rossz asztalhoz ülök ebédnél, vagy nem figyelek oda állandóan, lehet, hogy elszalasztom őt. A sors kicsúszhat kezeimből, csak mert nem figyeltem. Készen állok arra, hogy kimerítsem magam, amíg meg nem találom őt.”
Ha magadra ismertél, akkor itt az ideje, hogy átadd az ügyet Istennek. Lelkesebben keresd Őt, mint azt, aki számodra az igazi. Komolyan azt gondolod, hogy ha szingli maradsz egy ideig, hogy Istenre koncentrálj, megengedi, hogy a nőt, akit számodra adni akart, elszalaszd? Gyakran akkor, amikor Isten szolgálatát tartjuk szem előtt, adunk Neki szabadabb kezet, pontosan azért, mert akkor már nem vagyunk útban. Úgy gondolom, hogy néha Isten vár ránk, és a kontárkodásunk és türelmetlenségünk akadályozzák meg terveinek teljes kibontakozását.
Gondold ezt: „Ha a házasság a hivatásom, akkor Isten azt akarja, hogy a jövendőbeli feleségemnek a legjobb férje legyek. De nem lehetek Istennek tetsző férfi, ha csak búslakodok, amíg Isten elém nem hozza az igazi lányt. Ha édesapa leszek egy napon, akkor gyermekeimnek kell adnom a hit ajándékát. Azonban hogyan tehetem meg ezt, ha Isten előbb nem adja meg nekem a hit ajándékát? És hogyan adhatja meg ezt az ajándékot anélkül, hogy megtisztítaná hitemet próbatételek által?” Itt az ideje, amikor Isten odaadhatja neked ezt az ajándékot. Ez az az állapot, ahol Isten találni akar.
Teréz anya ezt mondta az elfogadásról:
„Minden nap igent kell mondanunk. Igent arra, ahol Isten akarja, hogy légy. Teljes önátadás: Ha az utcára rak – ha hirtelen mindent elvesznek tőled és az utcára kerülsz – hogy elfogadhasd azt, hogy abban a pillanatban az utcára kerültél. […] Hogy elfogadhass bármit, amit ad, és hogy odaadj mindent, amit el akar venni egy nagy mosollyal. Hogy elfogadd, ha darabokra vágnak, és mégis minden darabod csak Hozzá tartozik. Ez az önátadás. Hogy elfogadd az embereket, akikkel találkozol, a munkát, amin épp dolgozol. Ma lehet, hogy jót vacsorázol, de holnap lehet, hogy semmid sem lesz. Nincs víz a szivattyúban? Rendben. Elfogadni és odaadni bármit, amit kér. Elveheti a jó hírnevedet, az egészségedet, igen. Ez az önátadás. És akkor szabad vagy.”
Tehát most örülj ennek az egyedülálló korszaknak. Éld meg teljességgel. Beszélgettél már valakivel úgy, hogy a szemed ide-oda járt és lélekben egészen máshol jártál? Néhány évvel ezelőtt találkozóm volt Michael Scanlan atyával, az egyetemem elnökével. Úgy kb. 20 percig beszélgettünk, de soha sem feledem azt, hogy milyen volt. Valószínűleg kis millió más dolga volt, de úgy beszélgetett velem, mintha én lennék az egyetlen személy a világon. Ilyesféleképpen nekünk is teljesen a jelenben kell élnünk, azt kell tenni, amit épp teszünk, és teljes egészében ott kell lennünk, ahol vagyunk. Ha Isten azt akarná, hogy máshol legyünk, nem lennénk-e ott?
Könnyű elvesztegetni a fiatalságot azzal, hogy egy jövendőbeli eseményt vagy személyt tűzünk ki örömünk okául. Nincs semmi rossz abban, ha valaki várja a házasságot, de ha a várakozás és az álmodozás felemészt bennünket, önmagunkat fogjuk gyötörni és nagyon keveset teszünk azért, hogy felépítsük Isten országát. Annyira elfoglalhat bennünket a múlton való bánkódás vagy a jövő várása, hogy soha sem ülünk le és élvezzük azt a békét, amit Krisztus ajánl ma. Könnyen eshetünk akkora aggodalomba afelett, hogy vajon megtaláljuk-e az igazit, hogy ezzel elszalasztjuk a szingli élet örömeit.
Ne engedj a kétségbeesettség érzésének, hanem inkább közeledj Istenhez, ha magányosnak érzed magad. Kerüld az önsajnálatot. Ha magányosnak érzed magad, szolgálj olyanoknak, akik nálad sokkal magányosabbak. Kérdezd meg magadtól: Hány hajléktalant ismerek név szerint? Ami ennél is fontosabb, keresd azokat, akik éheznek a szeretetre otthonodban. Azzal, hogy érzékeny vagy a veled egy fedél alatt lakók szükségleteire, arra készülsz, hogy jobb férj legyél.
Hogy megtaláld az igazit, légy te is igazi. Úgy tűnik, hogy a legtöbb szinglit jobban érdekli az, hogy megtalálja az ideális partnert, mint az, hogy maga is ideális partnerré váljon. Talán ez megmagyarázza azt, hogy miért vannak ők a keresés közben olyan nehéz helyzetben. Tehát légy az a férfi, akinek Isten folyamatosan hív, kiváltképpen azzal, hogy az imádság emberévé válsz.
Ne várj arra, hogy majd egy másik személy fog téged kiteljesíteni. Engedd, hogy Isten tegye ezt. Néhány fickó így gondolkodik: „Mivel egy feleségnek kell lennie a jobbik félnek, ezért azt hiszem, csak 50%-os vagyok, amíg meg nem találom őt. Amikor megtalálom, fel fogja tölteni ezt az űrt és gondoskodni fog minden érzelmi szükségletemről.” Ha ez a fickó talál egy lányt, kettőjük között nem egy bimbózó kapcsolat lesz, hanem egy túszhelyzet.
Mielőtt igazán szerethetnénk másokat, meg kell elégedni azzal, amikor egyedül csak Isten szeret. Ha középiskolás vagy, tudd, hogy csak néhány srác találkozik jövendőbeli feleségével ezekben az években. Rengeteg időd van, nincs szükség arra, hogy most belépj egy komoly kapcsolatba. A legtöbb ember jövendőbelijével az egyetemen találkozik (vagy később) és csak diploma után házasodnak meg.
A második lépés az, hogy olyan helyekre járj, ahol a jó fiatal nők vannak – templomi ifi csoportokba, nem pedig lerészegedős bulikba. A legfontosabb, hogy keresd legelőször Isten országát. (Mt 6,25-34) Ő irányít, légy nyugodt, mert nagyon jól tudja a terveket, amelyeket neked tervez. (Jer 29,11-14)
http://chastityproject.com/qa/where-when-and-how-can-i-find-the-right-girl-for-me/
A Mission is Possible Kft. és a whohaventseen.wordpress.com együttműködésében hamarosan megjelenik Jason Evert és Crystalina Evert Tiszta szerelem, Tiszta nőiesség és Tiszta férfiasság című zsebkönyvei. A könyvek előrendelhetőek a info@missionispossible.hu e-mail címen. További információ és részletek: http://www.missionispossible.hu
Istenről, vallásról, életről, emberről. 
[…] Ajánlom még, ha érdekel azt a cikket, mely arról szól, hogy miként találhatnak a srácok, ren… […]
Ez tényleg nagyon megnyugtató! Köszönöm! 🙂
Elolvastam a női szekció :D, kapcsolódó részt is és ezt is. Ezek a cikkek igazolták mindazt, amire az Úr eddig tanított. Én természetemből adódóan szeretek álmodozni. Éééés igen, ezzel vigyázni érdemes. Az önmarcangoló múlton-rágódás, és a jövőbeli ábrándok széttépik a jelened. Igen. Ezzel szembe kellett néznem néhányszor. Egyszer olvastam Varga Laci atya egy könyvét (most hirtelen sajnos a címér nem emlékszem), amiben azt írja, hogy Krisztus mindig, mindennap a jelenét, és a jelenlétét adja nekem. Erre elszégyelltem magam. Ő mindennap kopogtat, én meg elvagyok foglalva a múltsiratással, meg üres ábrándozgatással. Mert igen. Az egészséges tervezgetés, “jövőbelátás” és a figyelemelterelő ábrándozás között van különbség. Isten elmondta, hogy nem szükséges tudnom, mi lesz a következő szemeszterben, egy év múlva, öt év múlva stb. De még azt sem szükséges tudnom, mi lesz holnap. Minden napnak megvan a maga baja, és Isten mindennap nekem adja a jelenét és jelenlétét. Kell ennél több?! Isten azt várja, hogy minden nap igent mondjunk Neki. És a mindennapok láncolatából lesz az életszentség koszorúja. 🙂 Attól meg végképp nem kell félni, hogy lemaradunk a “nagy ő-ről”. Ezt nekem is fel kellett fognom, hogy nem egy férfi lesz az, aki engem “tökéletesít”, aki kitölti a lelkem mélyén tátongó űrt, és sóvárgást. Nem. Hanem Isten. Rádöbbentett, hogy a bennem lévő vágyódás nem is egy férfinek szólt, hanem Neki. Csak ezt vetítettem ki hibásan arra, hogy nekem az adott időszakban egy férfira van szükségem. Szóval, Isten tényleg azt akarja, hogy először Vele legyen szilárd kapcsolatunk. Mert Ő az, aki azzá tesz minket, aminek megteremtett. És ha ez megtörténik,és éled a hivatásod, akkor már “egészséges” vagy. Jöhet bármi nehézség, nem a házastársadtól fogod remélni a megoldást, hanem Istentől; nem fogod a házastársadat eszköznek tekinteni, hanem segítőtársnak; nem fogod a házastársadtól elvárni, hogy megadja neked azt, amit csak Isten tud; nem fogod a házastársad hibáit a szemére vetni, mintha te tökéletes lennél, hanem elfogadó szeretettel megőrzöd őt Istennek. Végső soron a házasság nem 2 személyes. 😀 Van a férj, feleség, és a Szentlélek. A Szentlélek a ragasztó, ami egybetartja őket. De hogyan tudná ezt megtenni, ha előbb nem vele alakítasz ki kapcsolatot?!
Arra is rá kellett jönnöm/meg kellett tanulnom, hogy a házasság az nem arról szól, hogy jól elvagyunk, sokasodunk és minden hawaii. 😀 A házasság arról szól, hogy a házastársak egymást támogatva eljussanak a mennyek országába. Elsősorban támaszai egymásnak a hit útján. És nem egymás eszközei az üres kielégülés útján egy “lerágott” egyházi szertartás, és intézmény keretében, amit aztán válás követ. Ti sem szeretnétek elválni, igaz?! Dee, akkor adjatok biztos alapot annak a háznak. Ééés tudjátok: “Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.” /Zsoltárok 127; 2/….Ne, de persze én is féltem attól régebben, hogy lemaradok. Hah! Fenét! Egyszer egy nyugdíjas klubban zenéltem az időseknek, és a szervező néni kérdezgetett, hogy van-e valakim. Én kissé szomorkásan mondtam, hogy nincs. Erre ő: Nem is baj. – mosolyog- mert majd teljes szívvel tudod szeretni azt az egyet; teljes szívedet tudod neki ajándékozni. – Nagyon elgondolkodtatott. Igaza is van. Miközben attól félsz, hogy lemaradsz, és “próbálgatod” a nőket, a szívedet szétdarabolod. Mert, ne ámítsuk magunkat, azért valahogy mindig kötődni fogsz hozzájuk, lesznek emlékeid…stb. És ezek esetleg bekavarhatnak a leendő feleségeddel való kapcsolatodba. És az összehasonlítás, és a pszichológia stb. 😀 Egy kedves apáca meg egyszer ezt mondta: Single-k vagytok?! Hááát randizzatok!!! 😀 Igazából az ismerkedéssel nincs baj. Egyáltalán. Csak ugye bizonyos keretek/határok között. Szóval én azt üzenem minden kedves leendő férjnek, hogy ne aggódjatok, Isten gondoskodik, Isten szeret! 🙂 És engedd, hogy formáljon téged/előkészítsen a feleségednek és a hivatásodnak! 🙂 És garantálom, hogy annál nagyobb lesz a boldogságod és örömöt, ami nem 2 percig fog tartani. ;D