Jézus a hullámos tengeren

https://i2.wp.com/fairhavenucc.org/Media/Calm-StormW.jpg

A mai vasárnapon két dolgot tanít nekünk az evangélium Istenről. Az első az, hogy milyen Istenbe vetni bizalmunkat. A másik az, hogy Isten mennyire nagyra tartja az őszinteséget. Hallhattuk, hogy amikor Jézus a tanítványaival utazott át a tavon keresztül, nagy vihar tört ki. A hullámos tengeren úgy tűnt, hogy Jézus ügyet sem vet erre a viharra, hanem alszik a hajó végében. A tanítványok nem leplezték félelmüket. Egyszerűen odaszóltak Istennek és számon kérték rajta: „Nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” „Nem érdekel, hogy nekünk már remeg a térdünk?” „Még mindig ott pihensz ügyet sem vetve gondunkra?” Merik megfogalmazni problémájukat. Nem egymáshoz fordulnak, hogy nézd már, milyen ez a Jézus, hogy nem törődik velünk. Nem értik Jézust, mert míg úgy tűnik, hogy a hajójukat hamarosan felborítja egy hullám, ő békésen fekszik a hajó hátuljában. A történet folytatásában láthatjuk, hogy Jézus választ ad félelmükre. Választ ad értetlenségükre.

A hétköznapok során Isten mindannyiunknak megadja a válaszokat. De a lelki életben nagyon fontos ez a fajta őszinteség és közvetlenség Istennel kapcsolatban, amelyet a tanítványok példáján láthatunk. A lelki életben hihetetlenül fontos az őszinteség. Mert ha nem ismerjük be Isten előtt problémáinkat, akkor észre sem vesszük Isten működését. Hiszen, akinek nincs problémája az életben, az nem tapasztalja meg soha azt, hogy szüksége van Istenre. Az nem tapasztalja meg azt, hogy valójában milyen esendőek vagyunk, és hogy az élet is mennyire törékeny. Másrészről pedig aki nem ismeri be a lelki életben a nehézségeket, hogy nem tud eléggé bízni, hogy nincs elég hite, nem tud jól imádkozni, vagy nem érti a Biblia szövegét, az soha sem fog tudni a lelki élet útján előrehaladni, hiszen ezeket is mind-mind lehet Istentől kérni. Vegyük például azt, ha úgy érezzük nincs elég hitünk. Nem tudjuk életünk hétköznapi dolgait, természetfeletti szempontból nézni. Lehet, hogy ez rossz érzéssel tölt el bennünket. De itt nem szabad megállni. Istennek kell szögezni a dolgot imádságban. Uram, még nincs elég hitem. Kérlek adj nekem, mert legbelül nagyon vágyok rá, hogy hittel szemléljem az életem. Az az Isten, aki a tanítványok számonkérésére és panaszára fölkelt, ugyanúgy megad mindent, amit kérünk tőle. Hatalmában áll, hogy egy szóra megadja nekünk azt a hitet, ami kell, de nekünk kérnünk kell. Őszintén be kell vallanunk, s nem szabad abba a hibába esni, hogy „hát alapvetően én azért jó keresztény vagyok, és ez elég”. Ahol nincs megfogalmazva a gond, a kérés Isten felé, ott nem láthatjuk meg életünkben a választ sem. Végső soron, mit is mond Isten? Ha nem leszünk olyanok mint a gyermek, nem megyünk be az Isten országába. A gyermekek pedig igen őszinték és közvetlenek, és hamar elmondják, ha valami nem tetszik nekik. Nem törődnek mások véleményével, vagy arról, hogy mit gondolnak róluk. Megfogalmazzák kérésüket Isten felé. Vannak olykor pillanatok, amikor nem jutunk oda, hogy komolyan elbeszélgessünk Istennel. Csak telnek-telnek a napok, elhavaznak minket a feladatok. Tudjuk, hogy valami nincs rendben, hiszen Istennel lenni jó, azonban nincs meg a kedvünk, és a lelki erőnk, hogy most imádkozzunk. Ilyen esetben nem azt kell tenni, hogy továbbra is hagyjuk telni a napokat, hanem meg kell fogalmazni Istennek, hogy „figyelj, Uram, nagyon szeretnék imádkozni, szeretném jól érezni magam melletted, de ez nem sikerül.” kérlek segíts. Ő pedig nem olyan, aki hagyja, hogy gyermekei távol legyenek tőle, hanem megadja a módját, hogy napról napra kicsit többet tudjunk a lelki élettel foglalkozni.

A másik dolog, amelyről szólni szeretnék az a bizalom. Erre is megtanít a mai evangélium, de különösen az olvasmány. Jób könyvében egy rövid részletet hallhattunk Isten válaszából, amelyet Jóbnak adott. Jób könyve röviden összefoglalva arról szól, hogy egy gazdag tekintélyes embert Isten megpróbál. Megengedi, hogy szenvedések történjenek vele, ugyanis a sátán számon kéri Istenen, hogy hát persze, könnyen dicsér téged Jób, amikor gazdag és sok gyereke van. Dicsér-e téged majd akkor, ha ezeket elveszed tőle? Jób történetében szintén felelevenedik valami abból, ami a tanítványok panaszához hasonló. Jób számon kéri Istenen azt, hogy ő igaz ember, nem tett semmi rosszat, vallásosan él, s mégis szenvedésekben van része. Őszintén megfogalmazza értetlenségét, hiszen ő úgy gondolta, hogy mivel teljesíti a vallásos előírásokat, Istennel él, ezért nem érheti semmi baj. A könyvben a szenvedésre egy nagyon mély választ ad Isten. Felsorolja a világ természeti jelenségeit – itt bemutatja Isten, hogy mekkora emberi értelmet felülmúló dolgokat tett. Alapvetően azért sorolja fel a könyvben mindezt, hogy leszögezze: sokkal jobban tudja, hogy mi a jó az embernek, mint az ember maga, hiszen az élet törvényeit Ő ismeri legjobban. A szenvedésre a könyv a választ Isten bölcsességében találja meg, amely értelmet ad mindennek. Ezzel nagy bizalomra int. Ez a bizalom azért fontos, mert a lelki életet csak így lehet elkezdeni. Elindulni Isten tanításának az útján, s egyre inkább megtapasztalni, hogy miként vezet bennünket az életben. Hinni abban, hogy aki a világot teremtette a mi javunkat akarja parancsaival.

A lelki élet útján Istenbe vetett bizalmunk sokszor fog úgy gyümölcsöt teremni, ahogy a tanítványoknak. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy ami eddig probléma volt az megszűnt, hogy ami eddig háborgó tenger volt az életünkben, az most már hirtelen csak egy csendes tó. De ehhez végig kell menni a folyamaton. Három lépcsőfok. Első lépés: 1. háborgó tenger – őszintén megállapítani a problémát, Például: Istenem, azt hittem, hogy ez a vizsga jobban sikerül. Úgy érzem, jobban szeretnék hinni benned. Ez a kollégám nagyon ellenszenves, haragot érzek a szívembe. Mások gonoszok és mégis jobb a helyzetük mint nekem. Ezt a szenvedést most képtelen vagyok elviselni. Ezeket mondhatjuk Istennek. Második lépés: bizalommal felé fordulni – neki szegezni a kérésünket, ahogy a tanítványok számon kérték rajta, hogy „hát nem is törődsz azzal, hogy elveszünk?”. Így valahogy: „Uram, mégis mi volt a terved ezzel a vizsgával?” „Uram adj hitet.” „Uram add, hogy szeretettel tudjak lenni ez iránt a kollégám iránt.” S így harmadik lépésként megláthatjuk, ahogy lecsendesedik a tenger: Isten választ ad. A vizsga, amely rosszul sikerült egy számomra megfelelőbb útra terelt. A hitünk, amely egykor még gyenge volt, elkezd szilárd alapokat nyerni. A kolléga, akivel addig gond volt, látta, hogy kedvesen közeledünk, kitárta szívét és elmondta miért volt eddig ellenszenves. Egy szóval, elcsendesedett a tenger.

A mai vasárnapon buzdítok mindenkit, hogy vizsgálja meg, hogy mit nem beszélt meg őszintén Istennel. Erre elsősorban nekünk van szükségünk, hiszen Isten természetesen ismeri az életünket. Azzal, hogy felismerjük problémáinkat, nagy előrelépést teszünk a lelki életben, mert nem siklik el többé felettünk az élet, hanem az igazán lényeges dolgokkal kezdünk el foglalkozni. Gondoljunk bele azért, Mária is milyen őszinte és tiszta volt. „Uram, gond van. Hogy szülöm meg a Megváltót, ha férfit nem ismerek?” Aztán milyen szépen kiforrta magát a dolog. Őszinteség és bizalom. A lelki életben egy élethosszig tartó alap. Ne tegyük magunkkal azt, hogy elsiklik felettünk az élet anélkül, hogy az igazán lényeges dolgokkal foglalkoztunk volna, mert az olyan mintha nem is élnénk. Forduljunk Istenhez, s meglátjuk, hogyan csendesíti le életünk hullámait. Ámen.

Egy pszichiáter levele a szürke 50 árnyalatáról

fs
A szürke ötven árnyalata
egyáltalán nem szürke. Teljesen fekete.

Megmagyarázom.

Olyan embereken segítek, akikben belül tört össze valami. A többi orvos röntgennel, vérvétellel keresi a fájdalom okát; én rejtett sebekkel foglalkozom. Kérdéseket teszek fel, és figyelmesen meghallgatom a válaszokat. Így jövök rá, mitől „vérzik” az, aki velem szemben ül.

Évek óta hallgatom az embereket, és nagyon sokat tanultam belőle. Az egyik, hogy a fiatalokban teljes a zűrzavar a szerelemmel kapcsolatban: hogyan találjanak rá, hogyan őrizzék meg. Rossz döntéseket hoznak, aztán rengeteget szenvednek.

Nem szeretném, hogy te is úgy szenvedj, mint a pácienseim, ezért szeretnélek óva inteni az új filmmel, A szürke ötven árnyalatával kapcsolatban. Ha nem is nézed meg a filmet, az üzenete beszivárog a kultúrába, és veszélyes gondolatokat ültethet a fejedbe. Légy felkészült!

A szürke ötven árnyalatát Valentin-napon mutatták be, hogy azt hidd, romantikus történet. Ne dőlj be! A film igazából egy beteges, veszélyes kapcsolatról szól, ami tele van testi és érzelmi bántalmazással. Parádésnak tűnik, mert nagyszerűek a színészek, pazar kocsijuk, magánrepülőjük van, és Beyonce énekel. A végén azt gondolhatnád, hogy Christian és Ana jó arcok, és bár nem szokványos a kapcsolatuk, de elfogadható.

Ne engedj egy hollywoodi stúdió agymosásának! Nekik csak a pénzed kell; te magad és az álmaid a legkevésbé sem érdeklik őket.

A bántalmazás nem parádés és nem szuper. Soha, semmiféle körülmények között nem elfogadható.

A következőket kell tudnod A szürke ötven árnyalatáról:

Christian Grey rettenetesen elhanyagolt gyerek volt. Zavaros kép él benne a szeretetről és a szerelemről, mivel sohasem tapasztalt igazi szeretetet. A szeretet, a szerelem az ő agyában negatív érzésekkel, fájdalommal, megszégyenüléssel fonódik össze. Christian azt élvezi, hogy hatalmában tartja és bizarr módszerekkel bántalmazza a nőket. Anastasia pedig éretlen lány, aki bedől Christian vonzó megjelenésének és gazdagságának, és ostobán teljesíti kívánságait.

A valóságban ez a történet igen szomorúan végződne: Christian börtönben végezné, Ana elmeotthonban – vagy hullaházban. Esetleg Christian tovább verné Anát, ő pedig maradna és tűrné. Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy az életük nem volna mesébe illő; ezt az egyet elhiheted.

Orvosként azt tanácsolom: NE nézd meg A szürke ötven árnyalatát! Légy képben, gyűjts róla információkat, és mondd el a barátaidnak, miért ne nézzék meg ők se!

Milyen veszélyes gondolatokat sugall A szürke ötven árnyalata? Íme néhány:

A lányoknak az olyan fiúk tetszenek, mint Christian, aki durva és parancsoló.
Nem! Minden egészséges lelkű nő kerüli a fájdalmat. Szeretné magát biztonságban érezni, arra vágyik, hogy tisztelje és gondoskodóan szeresse egy férfi, akiben megbízhat. Nem bilincsről, hanem menyasszonyi ruháról álmodozik.

A fiúknak az olyan lányok tetszenek, mint Anastasia, aki engedékeny és bizonytalan.
Tévedés. Minden egészséges lelkű férfi olyan nő után vágyik, akiben van önállóság. Ha gondja van, arra vágyik, hogy a nő segítsen rajta.

Anastasia szabadon egyezik bele, hogy bántalmazzák; döntését tehát nem lehet elítélni.
Téves logika. Anastasia valóban szabadon dönthetett – csakhogy rosszul döntött. Minden önpusztító döntés rossz döntés.

Anastasia megfontoltan, higgadtan hozza meg Christiannal kapcsolatos döntéseit. 
Kétlem. Anastasia ítélőképességét elhomályosítja, hogy Christian folyamatosan alkohollal itatja. Másrészt a lány röviddel megismerkedésük után – élete első ilyen élményeként – szexuális kapcsolatba kerül Christiannal. Neurológiai ismereteink szerint az egyesülés ugrásszerűen felerősítheti a lányban az összetartozás és a bizalom érzését, mielőtt megbizonyosodhatna róla, hogy a férfi megérdemli. A szex nagyon erős, intenzív élmény, különösen első alkalommal. Végül: Christian ráveszi Anastasiát, hogy írjon alá egy jogi beleegyezést, melynek értelmében senkinek sem mondhatja el, hogy a férfi régóta bántalmazást folytat. Alkohol, szex, manipulálás – nem éppen a megfontolt, higgadt döntés elősegítői.

Anastasia szerelme gyógyítja Christian érzelmi problémáit
Csak a filmben. A való életben Christian nem változna számottevően. Ha Anastasiának örömet jelent, hogy érzelmi problémás embereken segít, akkor pszichiáternek vagy szociális munkásnak kellett volna mennie.

Jó a szexben a kísérletezés
Talán… felnőtteknél, tartós, ép, elkötelezett kapcsolatban, amit úgy is nevezünk, hogy házasság. Más esetekben komoly kockázata van, hogy nemi úton terjedő betegséggel fertőződsz, megerőszakolnak, vagy éppen terhes leszel. Érdemes nagyon óvatosnak lenni abban, kit engedsz közel magadhoz testileg és érzelmileg, mert egyetlen alkalom is örökre kisiklathatja az életedet!

Végszó: A szürke ötven árnyalata nagyon hatékonyan képes elhinteni a kételkedés magvait. Az egészséges és a beteg kapcsolat között óriási különbségek vannak; ez a film azonban elmossa a különbségeket, és az ember elbizonytalanodik: mi az, hogy egy kapcsolat egészséges? Mi az, hogy beteg? A szürkének oly sok árnyalata van… nem is tudom.

Vigyázz! A biztonságodról és a jövődről van szó. Itt nincs helye kételkedésnek. Egy intim kapcsolat, amelybe beengedik az erőszakot – egyetértéssel vagy anélkül – elfogadhatatlan.

Ez fekete és fehér. Itt nincsenek szürkés árnyalatok. Egyetlenegy sem.
https://www.parkatt.hu/rolunk/legfrissebb-hireink/aktualis/cikk/egy-pszichiater-levele-a-fiatalokhoz-a-szuerke-oetven-arnyalatarol.html

5 hazugság 50 árnyalatban

50s-600x330
Remélhetőleg, már eldöntötted magadban, hogy A Szürke ötven árnyalata csak időpazarlás. Mivel azonban keresztényként arra kaptunk meghívást, hogy Krisztusért aktív szerepet vállaljunk kultúrában, segítségedre fog lenni ez a néhány dolog a filmmel kapcsolatban, hogy így értelmesen és meggyőzően tudj beszélgetni róla barátaiddal és munkatársaiddal.

A Szürke ötven árnyalata egy bestseller trilógia, s most már egy hollywoodi film is. A történet több millió dollárt ér. Azonban ez a szegényesen megírt „szerelmi” történet több, mint egy ártalmatlan regény unatkozó családanyáknak. Vannak benne apró és kevésbé apró hazugságok. Vegyünk most ötöt közülük.

Hazugság #1: Az erőszak szexi.

Ha van értesülésed a storyról, tudod, hogy egy férfiról és egy nőről szól, aki két különböző világ szexuális téren. A történetben mindketten egymás megszállottjaivá válnak. A főhős, Ana, (kinek személyiségi színvonala megegyezik egy fogkefével), egy nagyon ártatlan és tapasztalatlan lány, ha a szexről van szó. Christian ezzel szemben egy szexuális pszichopata, aki teljesen a rabszolgaság és a szadomazochizmus világában él.

A könyv rajongói gyorsan kiemelik, hogy „Figyelj, Ana végül megszelídíti Christiant és kivezeti őt a szexuális dominancia érzelemmentes világából. Csak el kell olvasni hozzá a sorozatot.” Ez meglehet, de az erotikus jelenetek tették a könyvet sikeressé. Bármiféle változáson is esik át Christian a történetben, nem hunyhatunk felett afelett, hogy az ő erőszakos fantáziái megsebzik Anát. Pontosan így ér véget az első könyv: Ana egyedül van és sír az ágyán, mert egy olyan emberbe zúgott bele, akinek, mint rájön, nagyon mély bajai vannak.

Ez azonban, sajnos, divat a pornográfia világában, legyen szó erotikus szövegekről, fotókról vagy filmekről. Egy friss kutatás, amely sikeres pornófilmeket vizsgált, kimutatta, hogy a jelenetek 90%-a tartalmaz testi sértést. A legtöbb jelenetben a nőt úgy ábrázolják, mint aki élvezi, hogy uralkodnak felette és megbüntetik. Na már most, ha erre valaki azt mondja nekem, hogy „Igen, de az, hogy uralkodnak felettem és fenyegetnek, sokkal izgalmasabb, mint a hűséges házastársi együttlét”, az olyan, mint az a drogfüggő, aki azt gondolja, hogy a normális, drogoktól mentes élet unalmas. Mindkét esetben csak annyit tudok mondani, hogy őszinte részvétem.

Hazusgság #2: A szexuális megtörtség szexi.

Sok nő számára Christian Grey olyan, mintha a női fantázia tökéletes példánya lenne. Hihetetlenül gazdag. Imádattal fordul a föld felé, amelyen Ana jár.

De emellett Christian egy szörnyen sérült egyéniség, aki 15 éves korában édesanyja barátnőjével domináns-alárendelt szexuális kapcsolatba került. Egy olyan kapcsolatba, amely őt, elmondása szerint, ötven árnyalatban elcseszetté tette. És mégis Christian eredményként fellépő perverz megszállottságai azok, amelyek milliókat hoztak a könyv konyhájára.

El tudod képzelni, mi lenne, ha a történetet visszájára fordítanánk? Képzelj el egy 15 éves lányt, akit egy apjával egykorú férfi olyan kapcsolatba kényszerít, melyben évekig uralkodik felette szexuálisan. Majd pedig képzeld el, amint ez a lány érzelemmentes és erőszakos kapcsolatokat folytat egymás után. Olyan-e ennek a nőnek a lelki állapota, amit ünnepelni kellene vagy amire a férfiaknak fantáziálnia?

Hazugság #3: A nőknek érdemes összejönnie zaklatókkal.

A könyv számos rajongója azt fogja mondani, „Nézd mennyire szeretne Christian biztos lenni abban, hogy rendelkezik Ana hozzájárulásával. A könyv nem nőgyűlölő, hiszen Ana hozzájárulását adja.”

Először is, az, hogy valaki hozzájárul ahhoz, hogy lealacsonyítsák puszta alárendeltté, nem teszi a lealacsonyítást jobbá.

Másodszor pedig, a könyv elmossa és elhomályosítja a hozzájárulás és az uralkodás közötti határvonalat a lehető legrosszabb módon. Egyik helyen Ana ezt mondja: „Persze hogy tudja, hol lakom. Ugyan, melyik mobiltelefon-lenyomozó, helikoptertulajdonos zaklató ne tudná?”

A Journal of Women’s Health (női egészségügyi folyóirat) kiadott egy cikket, melyben bizonyítja, hogy Ana valójában a „bensőséges párkapcsolati erőszak” áldozatául esett. A kutatás megmutatja, hogy az érzelmi zsarolás és félrevezetés szinte a pár összes találkozásában és üzenetében jelen van, a zaklatás és a megfélemlítéssel eszközeivel együtt.

Hazugság #4: A hozzájárulás csak másodlagos, amennyiben a szenvedély megvan.

Christian egy milliárdos, kinek közel végtelen mennyiségű vagyon áll a rendelkezésére, s Anát extravagáns ajándékokkal halmozza el. Az egyik ilyen ajándék Thomas Hardy Tess of the d’Urbervilles (Egy tiszta nő) első kiadásának egyik példánya. Lehet azt gondolod: „Nagy cucc. Vett neki egy szép könyvet. A lány a brit irodalomból diplomázott. Milyen szép ajándék”.

De a cetlire, amellyel a könyv érkezik, Christian ezt írja: „Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél? Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket…”

Azoknak mondom, akik nem ismerik Hardy regényét. Ezt mondja a főhős, Tess, miután megerőszakolta zaklatója az erdőben. Ana egyből felismeri, hogy az idézet a könyvből származik, de nem igazán gondolja át a jelentését. Tiszta sor, hogy Christian szeretné Anát megkaparintani testileg, s bármilyen cselt bevet, amit csak tud, azért, hogy megszerezze őt. A könyv előrehaladtával láthatjuk, ahogy az ő torz szerelmük kibontakozik, hogy Ana egyre inkább elkezdi Christiant Hardy történetének gonosztevőjével azonosítani.

Hazugság #5: A pornográfia erkölcsileg elfogadható.

A Szürke ötven árnyalatának népszerűsége segíteni fog abban, hogy az emberek (beleérve a fiatalokat és az erkölcsileg tájékozatlanokat) elhiggyék, a pornográfia rendben van. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa mondja: „A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedők, nézők), mert egymás számára primitív élvezet cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ illúziójába ringatja.”

Ne hagyd magad rászedni! A Szürke ötven árnyalata nem más, mint egy szegényesen megírt, erőszakos pornó.

http://chastityproject.com/2015/01/5-lies-50-shades/

Ha szeretnél többet megtudni a tiszta szerelemről, amely nem a sötétségbe, hanem a világosságba vezet, és egyértelmű válaszokat szeretnél kapni bonyolult kérdésekre, olvasd el a most megjelent 3 zsebkönyvet:

1798698_1046665618682091_2263963564833034735_nMegrendelhető: info@missionispossible.hu A zsebkönyv ára: 500 forint + postai költség Részletek: http://www.missionispossible.hu/

Isten embere a XXI. században: Jason Evert

evert-jason-2012

Jason Evert világszerte több mint egymillió középiskolás és egyetemista diáknak tartott előadásokat, valamint több mint 10 könyv szerzője. Ő és felesége, Crystalina, vezetik a Chastity Projectet, amely a tisztaságot hirdető fiatal vezetők nemzetközi szervezete. WWW.CHASTITYPROJECT.COM

RoL: Szia, Jason. Nagyra értékelem, hogy időt fordítasz ránk. Miért is nem kezded azzal, hogy mesélsz nekünk egy kicsit az életedről? Mindig is gyakorló katolikus voltál vagy volt egy időszak az életedben, amikor megtértél?

Jason: Katolikusként nőttem fel. A családom minden vasárnap járt Misére és imádkoztunk evés előtt, de nagyjából csak ennyi volt a lelkiségünk. Úgy 11, 12. osztályban kezdtem ennél egy kicsit mélyebbre ásni, amikor a bérmálásra készültem. Nagyon szilárd egyéniségű papom és hitoktatóm volt, s mindketten szerették a Szűzanyát, a pápát és az Eucharisztiát. Ez a három dolog volt, véleményem szerint, az ütőkártya. Mivel nagy hatással volt rám az ő lelkiségük, ezért elkezdtem mélyebbre ásni, hogy miért is vagyok katolikus és miért nem másban hiszek. Elkezdtem nehéz kérdéseket feltenni és ezekre választ kaptam. Egyre inkább szerelembe estem a hitemmel. Tehát ez nem amolyan szentpáli hirtelen megtéréstapasztalat volt. Ez egyértelműen fokozatos folyamat volt, ami a papom és a hitoktatóm hitével és lelkesedésével kezdődött.

RoL: Hogyan kerültél a Catholic Answers-el kapcsolatban? Mi a fő feladatod?

Jason: Szakmai gyakorlatot végeztem a Catholic Answers-nél, miután befejeztem az egyetemi munkámat a Steubenville-i Ferences Egyetemen. Kaliforniába repültem, három hónapig a szakmai gyakorlatomat végeztem és meghívtak, hogy maradjak ott velük. Azt mondtam nekik, hogy szeretnék, de be akarom fejezni a mesterdiplomát. Visszatértem tehát az egyetemre, elvégeztem a mesterképzést úgy körülbelül 10 hónap alatt, majd visszatértem Kaliforniába. Immáron 4 éve dolgozok a Catholic Answers-nek. Apologétaként dolgozom, ami számos dolgot magába foglal, alapvetően azonban azt jelenti, hogy a hitet magyarázom és védem. Ezen belül a szerepem az, hogy feleségemmel, Crystalinával különböző középiskolákat látogatunk meg az országban és a tisztaságról beszélünk. Emellett írok is a Catholic Answers-nél. A néhány könyv, amit én írtam: Tiszta szerelem, ami egy zsebkönyv a tisztaságról, és a Válasz Jehova tanúinak, ami magáért beszél. Most fog kijönni egy új könyv, melynek címe If you really loved me. Ezután pedig a Love, Sex & Babies, ami egy kis könyv a természetes családtervezésről. Tehát a Catholic Answers-nek írok, rádióműsorokat csinálok és a tisztaságról beszélek.

RoL: Az apologéta munkádhoz kapcsolódóan: milyen fontos, hogy az ember jól ismerje a hitét? Ha valaki szeretne többet megtudni hitéről vagy jobban elmagyarázni másoknak, hol kellene kezdenie?

Jason: Azt mondanám, hogy szükségszerű, hogy valaki ismerje hitét. Szent Péter mondja első levelében, hogy mindig készen kell állnunk, hogy magyarázatot tudjunk adni, vagy akár hogy védeni tudjuk a hitünket, a bennünk lévő remény miatt. Tehát kell, hogy legyenek érveink arra, hogy miért hiszünk, és nem szabad vakon elfogadni azokat a dogmákat, amelyeket szüleink tanítottak nekünk már gyermekkorunktól fogva, hanem tényleg tudni kell, hogy miért nem vagyok episzkopális vagy miért nem vagyok buddhista. Alapvetően egyedül egy érv van, hogy miért legyünk katolikusok: mert ez az igazság. Ha nem ez az igazság, akkor életünk túl rövid ahhoz, hogy kis vallásos mesékben higgyünk, de ha igaz, akkor az egész világnak mellettünk kellene térdelnie. Tehát hitünk megismerése és terjesztése egy élethosszig tartó kaland kellene, hogy legyen. Ha szeretnéd megismerni a hitedet egy kicsit jobban, azt mondanám kezdd a Katolikus Egyház Katekizmusával. Kezdd el olvasni! Látogass meg a www.catholic.com vagy www.jimmyakin.com -hoz hasonló weboldalakat. Tudd meg a lehető legtöbbet azokról a kérdésekről, amelyek felmerülnek benned.

RoL: Mit teszel, hogy fenntartsd és mélyítsd a Krisztussal való kapcsolatodat?

Jason: Néhány dolgot… az egyik ezek közül a reggeli imádság. Tíz perc csak Krisztussal, miközben megbeszélem vele a napomat és a kezébe helyezem azt. Második, hogy a hét minden napján elmegyek Szentmisére. Minden második héten elmegyek gyónni és próbálok naponta egy órát az Oltáriszentség előtt Szentségimádásban tölteni. Azt hiszem hitünk tartóoszlopai ezek. Emellett még különösen segít a Rózsafüzér is. Azt hiszem, hogyha életedet átszövik a szentségek és, ahogy II. János Pál mondja, intenzív eucharisztikus életet élsz, s szereted a Miasszonyunkat, mindig közel maradsz a mi Urunkhoz.

RoL: Mivel a tisztaságról tartasz előadásokat, tudom, hogy rengeteg tinédzserrel dolgozol, és hogy az emberek inkább a középiskolásokkal kötnek téged össze. Mégis hiszem, hogy az üzeneted épp olyan fontos, ha nem fontosabb, az egyedülálló katolikusoknak, legyenek ők akár 18, akár 25 vagy akár 29 évesek. Mit gondolsz erről?

Jason: Minden bizonnyal. A tisztaság erénye nem pusztán az egyedülálló emberek számára van kitalálva. Ez egy olyan erény, amelyet a házasok és a papi, szerzetesi hivatást élők is gyakorolnak, mivel a tisztaság alapvetően az Istentől ajándékul kapott szexualitásunk helyes használata. Mivel a tisztaság egy erény, mindannyiunkra érvényes függetlenül attól, hogy milyen korúak vagyunk vagy milyen hivatást élünk meg. Arra kaptunk meghívást, hogy önmagunkat teljesen ajándékba adjuk.

RoL: Amikor először hallottam ezt a kijelentést, különösen érdekesnek találtam – a tisztaság fogalma nem egyszerűen azt jelenti, hogy „nem szexelni.” Azt mondtad, hogy ez több annál, minthogy mit tehetsz vagy mit nem tehetsz; inkább arról szól, hogy mit tehetsz és mi lehet a tiéd.

Jason: Pontosan. Az önmegtartóztatás alapvetően azt jelenti, hogy nincs szex. A tisztaság, ahogy magyaráztam egy erény, amely szabaddá tesz bennünket attól az önző beállítottságtól, hogy a másik embert tárgyként használjunk, s így képessé tesz bennünket a hiteles emberi szerelemre. A tisztaság nem a szexualitásunk megtagadása. Nem arról szól, hogy elnyomjuk a hormonjainkat. Arról szól, hogy fogjuk a szeretetet és legyőzzük a kéjelgést és a szenvedélyeket, hogy valóban szabadok lehessünk. Ha nem tudunk nemet mondani a szexre, akkor mit ér az igenünk?

RoL: Nagyszerű érv… de társadalmunkban – a TV-től kezdve, a filmek, a magazinok stb. – minden azt mondja, hogy a normális, egyedülálló, fiatal felnőtt szexuális életet él. Egy jóképű, intelligens 20-as, 30-as férfit sohasem állítanak be úgy, mint egy érzelmileg kiegyensúlyozott szűz. Mégis te az igazi férfiasság példáját éled meg… nem pirultál el?

Jason: De igen!

RoL: Mit osztanál meg a többi világban élő férfival, aki bizonytalannak érzi magát vagy égőnek, mivel még szűz – mert úgy gondolom, hogy jobban kinevetnek egy szűz férfit, mint egy szűz nőt?

Jason: A tisztaságot manapság szükséges helyreállítani, de szerencsés dolog az, hogy manapság ez a fajta hozzáállás kezd megfordulni. A középiskolás diákok többsége manapság szűz. Többé nem cenzúrázzák a dolgot. Sőt, a középiskolás diákok többsége büszke arra a tényre, hogy szűz. Régen úgy volt, ha valakivel lefeküdtél és sok kalandod volt, az emberek azt mondták: „rossz vagy és veszélyes életet élsz”. Mostanában szinte unottan veszik, mert annyira közhellyé vált. Úgy gondolom, hogy a nők és még a férfiak is, egy minőségibb, jobb szerelemre vágynak. Eláraszt bennünket a szex, kevéssel is beérjük, s néha nem tudjuk, hogy mi a probléma. A szüzesség azonban nem átok, nem egy stigma. A szüzesség egy ajándék és vissza kell térnünk a szüzesség azon felfogásához, mely szerint ez önmagad ajándéka. Nincs nagyobb ajándék, amit adhatnál a másiknak, minthogy teljesen odaajándékozod a tested neki.

RoL: Tudom néhány éve azzal küzdöttél, hogy megtaláld a megfelelő párt magadnak és hogy megtudd, merre vezet téged Isten. Izgatottan hallom, hogy most jegyben jársz Crystalinával.

Jason: Köszönöm.

RoL: Mi vonzott téged legjobban Crystalinában és honnan tudtad, hogy ő az, aki Isten kiválasztott számodra?

Jason: Amikor először láttam őt, felajánlott nekem egy pizzaszeletet, így tudtam, hogy meg kell őt tartanom, mivel jól fog majd tartani engem. (Nevetés. :D) Igazából nem. Bahamas-on találkoztunk egy tisztaság konferencián és s szinte azonnal jó barátok lettünk. Mindkettőnkben megvolt a szenvedély, hogy továbbadjuk a tisztaság üzenetét és nagyon tiszta volt. Szentségi életet élt. Nem olyan kapcsolat volt, amiben abban kellett reménykedni és azért kellett imádkozni, hogy megjavítsd a másikat és megtérítsd vagy, és nem olyan kapcsolat volt, ami arról szólt, hogy a másik fél jobbításán munkálkodj. Egy olyan kapcsolat volt, amelyben Isten elkészített bennünket egymásnak. Ő és én, mielőtt találkoztunk volna, évekig tartkózkodtunk a randizástól. Olyan időszak volt ez, amikor csak ültünk és azt kérdeztük: „Isten, mi a te elképzelésed rólam?” Az Ő munkáját szerettük volna tenni fenntartások nélkül ahelyett, hogy kapcsolatból kapcsolatba ugrottunk volna. Azt hiszem, amikor igazán ráéreztünk ennek az ízére, akkor hozott bennünket össze.

RoL: A nővérem elment az egyik előadásra, amelyet te és Crystalina tartottatok még régebben, és mesélt nekem néhány elképesztő katolikus szerelmes történetet. Megosztanál néhányat?

Jason: Az egyik egy 14 éves lányról szól, aki az éjszaka közepén kiesett az ágyból, megijedt és azt mondta: „Ó, nagyon kell most imádkoznom a jövendőbeli férjemért.” Letérdelt tehát és elkezdett imádkozni a jövendőbeli férjéért. 10 évvel később szerelembe esett a lány, megházasodott, s egyszer így szólt a férjéhez: „Drágám, egy éjszaka imádkoztam érted.” Ő azt mondta: „Hát, köszönöm.” De a lány tudni akarta, hogy mikor volt ez, tehát fogta a naplóját, kinyitotta és megtalálta a pontos dátumot: „Nézd, ezen az éjszakán imádkoztam érted.” A fiú is kinyitotta a naplóját ugyanazon a napon, mivel még akkoriban ő is leírta az életét. Veterán volt, aki harcolt a háborúban. Ezt mondta feleségének: „Drágám, azon az éjszakán az ellenség csapatai áttörtek a sáncainkon, s majdnem minden férfit megöltek a szakaszomban, de engem megkíméltek. Köszönöm, hogy imádkoztál értem.” Ez egy kis szerelmes történet az ima erejéről.

RoL: Végül, mondanál valamit az új könyvedről vagy a kedvenc dolgaidról az életben?

Jason: Az új könyvem márciusban fog megjelenni. A címe If you really loved me. Elérhető a www.catholic.com -on. Száz kérdés van benne, amelyeket tinédzserek tettek fel a randizással, a párkapcsolatokkal és a szexuális tisztasággal kapcsolatban. Kedvenc dolgaimról pedig… szeretek itt élni San Diegoban és szörfözni szabad időmben, bármikor is legyen az. Az utolsó mondatom azonban az, hogy a béke és az öröm, amely a tisztaság megélésből fakad többet ér, mint a világ összes élvezete.

RoL: Köszönöm, hogy időt fordítottál ránk. Nagyszerű volt ismét hallani rólad, Jason. Imádkozunk érted, Crystalináért és a munkátokért.

Jason: Köszönöm, Isten áldjon meg téged, és amit csinálsz.

Az interjú 2003-ban készült.

1998-ban részem lehetett abban a kiváltságban, hogy a Catholic Answers-nek dolgozhattam San Diegoban. Míg ott voltam, megismerkedtem a Catholic Answers egyik apologétájával (hitvédőjével), Jason Everttel. Jason hihetetlenül nagy hatással volt rám – ez a 20-as éveiben járó fickó jó vágású, vicces, kedves és jóképű volt, s egyben hű katolikus, aki szerelmes hitébe. Nemcsak, hogy beszélt hitéről, meg is élte azt! Jason-nel nem beszéltem, mióta a ’99-ben elmentem megházasodni, tehát ez egy nagy megtiszteltetés, hogy interjút készíthetek vele és feleségével Crystalina Padillával, aki éppen olyan kedves, mint ő. Remélem örömmel ismerkedsz meg Jason-el ezen interjú révén, s ha valaha is esélyed van rá, hogy élőben meglásd őt, ne hagyd ki! Nem fogod megbánni! – Bobbi

Jason és Crystalina Evert zsebkönyvei most jelentek meg a Mission is Possible Kft. és a whohaventseen.wordpress.com együttműködése révén. Megrendelhető: info@missionispossible.hu A zsebkönyv ára: 500 forint + postai költség.
unnamed2
Ajánló:
Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié – fogalmazza meg Ady Endre a mindnyájunk szívébe írt vágyat.
Mindenki vágyik arra, hogy a szeretet tiszta, őszinte igazságát megtapasztalja.
Ennek beteljesülését a tiszta, őszinte önátadásban találhatjuk meg; ebben élhetjük át, hogy mindnyájan Isten kedves ajándékai és megajándékozottjai vagyunk. Mi Isten eredeti terve az emberrel? Hogyan lehetek igazán boldog? Világunk rengeteg olcsó, gyorsan-könnyen megszerezhető pótlékkal igyekszik helyettesíteni a küzdelmek árán elérhető személyes, valódi boldogságot.
E zsebkönyvek utat mutatnak ahhoz, hogy felfedezd a semmivel sem helyettesíthető őszinte önajándékozás örömét, Isten eredeti tervét: hogyan válhatsz igazi ajándékká, és hogyan tapasztalhatod meg, hogy Te igazi ajándék vagy.
dr. Csépányi Gábor

Forrás: http://www.revolutionoflove.com/faith/militant/jason.html

Jöjj hát!

exodus-3d-07

Tegnap este néztük meg az Exodus: Istenek és emberek című filmet. Ifjú teológusként felettébb érdekes volt, s nem unatkoztam a film ideje alatt, bár 160 perces volt. Lényegében a zsidó nép Egyiptomból való kivonulását tárja elénk Mózes szemszögéből. A filmben sok akciójelenet van és vannak benne elég meghökkentő, Szentírástól eltérő részek is. Nagyszerűen mutatják ki benne a kor emberének életérzését és félelmeit. Amikor katasztrófák vannak, megtudhatjuk az emberek reakcióit, s elgondolkodhatunk, hogy Mózes korában mennyi kérdés lehetett az emberek szívében Istennel és a világgal kapcsolatban. Viszont egy dolog nem volt kérdéses sem a film alkotói, sem Mózes kortársai előtt.

Az egyik legnagyszerűbb jelenet, meglátásom szerint, Mózes és Cippóra házasságát vetíti elénk. Miután Mózest elűzik Egyiptomból, betér egy kis faluba, ahol megismerkedik egy gyönyörű lánnyal. Mózes figyelgeti őt, amint sző vagy bármit csinál és fokozatosan közelednek egymáshoz. S ezután egyből következik a lényeg: egy boldog falusi esküvő tanúi lehetünk. Gyönyörű népi viseletben vezetik a menyasszonyt a férjével együtt. Kezüket összekötik elmondják a házasságkötés szertartásának szövegét és kifejezik, hogy ők most már mindörökké összetartoznak, s szeretik egymást.

Aztán hirtelen Mózes és Cippóra nászéjszakáján találjuk magunkat.

Cippóra: Mi tesz boldoggá?
Mózes: Egyedül te.
Cippóra: Mi a legfontosabb dolog az életedben?
Mózes: Te.
Cippóra: Hol lennél most inkább?
Mózes: Sehol.
Cippóra: Mikor fogsz elhagyni?
Mózes: Soha.
Cippóra: Jöjj hát. – s ezután megkezdődik a házasság elhálása.

Cippóra bölcsen csakis akkor engedi Mózest közel magához, amikor megbizonyosodott szerelméről. S minden lány bölcsen tesz, ha követi a Cippóra filmbeli karakterének példáját, mert ez az út vezet a boldogságba. Meg kell bizonyosodni egy fiú szerelméről, mielőtt teljesen odaadnád magad neki. S a legnagyobb követelmény, amit egy fiúval szemben támaszthat egy lány az az, hogy vegye el feleségül. Ígérje meg, hogy egész életen át hűséges lesz. Minden lány ér ennyit! S ha ott tartunk, minden fiú érdemel is megérdemel egy hűséges lányt. De mégis azért írok a nőkről, mert ők azok, akiken az egész dolog áll vagy bukik.
Manapság előfordul, hogy valaki szégyelli, hogy még szűz, s szeretné elveszíteni szüzességét. Chrystalina Evert – most megjelenő zsebkönyvében – a Tiszta nőiességben így ír erről:

A baráti körömben a szüzességre úgy tekintettek, mint valami szégyellnivaló tapasztalathiányra. Prűdnek érezted magad, vagy valaki olyannak, akit nem képes senki randira hívni. Gyakorlatilag egy átok volt. Nem emlékszem arra, hogy bárkitől is azt hallottam volna, hogy a szüzesség a leggyönyörűbb ajándék, amit a férjednek adhatsz. Elvesztésére úgy tekintettek, mint egy eredményre, vagy mint egy belépési szertartásra a nőiességbe és az igazi életbe. Sajnos, néhányan a barátaim közül úgy gondoltak a dologra, mint valamire, „amin túl kell esni.” A szüzességedet nem azért kaptad, hogy „elveszítsd”, mint amikor elhagysz valamilyen tárgyat. Azért kaptad, hogy ajándék legyen annak az egy embernek, aki megérdemli: ez az ember a házastársad.

Sokan egyszerűen nem értik, hogy minek várjanak, vagy minek szükséges a szexhez a házassági eskü, amelyet Mózes és Cippóra is kimondott, s amelyet ismét megerősítettek a nászéjszakán. Azért van ez, mert a házassági eskü és a nászéjszakán mondott szavak (vagy az amit a szex által közölsz) nagyon kötődnek egymáshoz. Amikor egy házaspár a nászéjszakán egyesül, testük egy nyelvet beszél, s ez a testbeszédük megerősíti azokat a szavakat, amelyeket kimondanak egymásnak az oltárnál. A szex valósítja meg a gyakorlatban azt, amit a házassági esküben elméletileg ígérnek egymásnak a felek. Szabadon szeretlek! Csak téged! Örökké!

Ez a néhány jelenet a maga egyszerűségében jeleníti meg Isten tervét a házasok számára. Mózes ész Cippóra szerelme szabad, hűséges, teljes és életadó. Életadó, hiszen megszületik a kisbaba nemsokkal ezután. Szabad, hiszen szabad akarattal szeretik egymást. Nem kényszerből, hanem szerelemből lettek egymáséi. Hűséges, mert megígérték, hogy nem szeretnek mást egymáson kívül. Teljes, hiszen a végletekig átadják magukat a másiknak és nem vonnak meg a másiktól semmit. Főként ez látható kiválóan ebből a jelenetből.

Mi szintén erre kaptunk meghívást. Egy megbánások nélküli és boldog szerelemre, amelyben nincs meg a veszélye annak, hogy elhagy bennünket a partnerünk, amelyben nem kell védekezni a másik ellen, hanem a másikat teljesen fenntartások nélkül lehet fogadni. Ahol mindenki teljesen önmaga lehet, s amelyben nincsenek kényszerek, csak szabad elhatározás. Ez a szerelem azonban tökéletesen csak a házasságban valósulhat meg.

Ez a fajta elköteleződés az ember szívébe van írva, mióta a férfi férfi és a nő nő. Ez az, amit Mózes és Cippóra jelenete oly szépen összekapcsol. Nem lennék meglepődve, ha tudat alatt ez mozgott volna a film rendezőiben. Ugyanakkor, ez az az elköteleződés, amelyet korunk kultúrája szeretne lerombolni és tönkre tenni. A sorozatok, a filmek nagy része azt közvetíti, hogy a házasság unalmas és a házasságot ritkán tárják elénk úgy, mint a boldogság lehetséges helyét. Inkább a házasságon kívüli kapcsolatok és az egy éjszakás kalandok azok, amelyeket úgy tárnak elénk, mint az ideál, a lehető legjobb. Hallgass a szívedre! Dönts! Ide helyezek egy másik videót is:

Melyikre vágysz jobban? Igaz szerelemre vagy kevesebbre.

A legnagyobb ajándék

184844.giving

Advent utolsó vasárnapján az angyali üdvözletet tárja elénk az Evangélium. Szűz Mária igent mond arra, hogy a Szentlélekkel betelve méhébe fogadja Jézus Krisztust az emberi nem Megváltóját, akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni. Sokatmondó ez a történet. Egyrészt, elárulja, hogy Isten az egyszerűséget kedveli. Nem a kor valamelyik uralkodónőjének jelenik meg az angyal, vagy valamilyen gazdag zsidó asszonyra, hanem Máriának, aki nem volt se uralkodó, se királylány. Istennek tetszett Mária egyszerűsége és a kezdetektől fogva Őt választotta, hogy megszégyenítse a bölcseket. Mária éneke a Magnificat is erről szól: „a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt. Isten tehát a kicsinyeket szereti, s nekik mutatkozik meg először. Másrészt, az Evangélium arról tanúskodik, hogy Isten mennyire bízik az ember válaszában. Megtestesülését függővé teszi Mária válaszától. Ha ezt a képet kibontjuk, látjuk, hogy az angyal feszülten várja Mária válaszát és az angyali karok az égben szintén, s velük együtt a Mindenható Isten már-már „leizzadva” várja Szűz Mária válaszát, hiszen mi lett volna, ha azt mondja Mária: „Én ezt nem akarom.” Szabad akarata volt. Megtehette volna. Ebből láthatjuk, hogy Isten terveiben számít a mi igenünkre. Ezt fontos megjegyezni.

Érdemes megnézni, hogy a „legyen nekem a te igéd szerint”, mire hasonlít még. Az imádságban, amelyet Jézus tanított nekünk szintén benne van: „Legyen meg a te akaratod”. Ez arra indít bennünket, hogy tudjunk engedelmesek lenni Isten akaratának és hagyatkozzunk Istenre teljes mértékben. Mária sem méricskélt, hanem teljesen odaadta magát a Teremtő Istennek és bízott benne. Tudta, hogy Isten JÓ, ezért minden, amit Ő tesz annak jó vége lesz. Most gondoljunk bele, hogy milyen nehéz lehetett hinni, hogy Isten jó és minden jó lesz, amit Ő eltervezett, amikor Fiát látta meghalni a kereszten. Amikor ott állt a vérző, fán függő Fia előtt, vajon nem kísértette-e az ördög, hogy Isten mégse jó. Pedig Isten jóságába vetett hitünk az alapja annak, hogy Rá tudjunk hagyatkozni. Enélkül azt hisszük, hogy a mi döntéseink sokkal jobbak. Számtalan fiatalt látok, akiket Isten arra szólít, hogy adják oda magukat teljesen a házasságban vagy a megszentelt élet valamilyen formájában. Ennek ellenére, bár tudják ezt a meghívásukat, szeretnének élni a mai világ rendje s módja szerint. Ki akarják élni a fiatalságukat, s csak ez után akarják elkezdeni teljesíteni Isten akaratát. Nem hisznek abban, hogy Isten jó és a legjobbat akarja nekik, ezért inkább kettős életet élnek és meghasonlanak önmagukkal. Bárcsak tudnák, hogy annál kevésbé élnek, minél inkább visszatartják magukat Istentől. Bárcsak tudnák, hogy a kaland akkor kezdődik, amikor igent merünk mondani és bizalommal beleugrunk az ismeretlenbe. Ha Isten jó, adni akar és nem megfosztani bennünket. Tudja a vágyainkat, hiszen Ő adta azokat szívünkbe, és aki a vágyakat a szívünkbe tette, be is teljesíti azokat.

Adventben nagyban folyik a készülődés a Karácsonyra. Már kb. november eleje óta lehet venni a karácsonyi kellékeket. Mindenki azon agyal, hogy kinek milyen ajándékot érdemes venni, s talán sokan vagyunk, akik megfeledkezünk arról, hogy a legnagyobb ajándékot már megkaptuk. Isten előbb szeretett minket és a gyermek Jézus kitárt karja azt súgja halkan felénk a jászolból, hogy „csak adni szeretnék neked, s nem elvenni.” Azt hiszem, egy ilyen Isten részére illő dolog, ha mi is adunk valamilyen ajándékot. Ha megfogadjuk, hogy odaadjuk neki azt, amit Ádám és Éva megvont tőle: az engedelmességünket. Legyen ez a mi karácsonyi ajándékunk Jézus számára, amelyet odahelyezünk a pásztorok és a bölcsek ajándékai mellé. Ez az ajándékunk képessé tesz bennünket arra, hogy Isten is adjon nekünk és általunk másoknak.

Megvonni vagy halogatni engedelmességünket olyan, mint amikor egy útkereszteződésben egyszerre piros és zöld egy lámpa. Lehet is menni, meg nem is lehet. Egy ilyen meghibásodás bajt szül, mert lesznek, akik mennek át gondolkodás nélkül, míg vannak akik megállnak. Egyesek nagyon nagy körültekintéssel áthajtanak. Ez a közlekedési probléma egyedül csak zűrzavart, bonyodalmat és veszélyt okoz. Nagyon jól illusztrálja azt a helyzetet, amikor vonakodunk Istennek megadni azt, ami által teljessé teheti életünket. Ha halogatjuk igenünket és szívünkben a nem és az igen között harc van, nem haladunk. Vagy mondjuk Krisztus akaratára igent vagy nemet. Aki azonban nemet mond, azt arra kérem, hogy imádkozzon azért, hogy egykor tudjon igent mondani. A názáreti Jézus, akire karácsonykor megemlékezünk, azért jött, hogy „életünk legyen és bőségben legyen.” Igyekezzünk, hogy életünk minden területén, még a legapróbb részeken is az Ő akarata érvényesüljön. Akkor kezdjük el élni a bőséges életet, amelyet Krisztus ígért, s akkor születik meg szívünkbe, hogy általunk is cselekedni tudjon a világban. Ámen.

A keresztény öröm

chiara

Adventi utunk 3. vasárnapján a Szentlecke első mondata így szól: „Mindig örüljetek!” Ha elgondolkozunk ezen, könnyen felmerülhet bennünk a kérdés: „Most komolyan azt mondja, hogy MINDIG örüljünk?” Úgy érezzük, hogy ez lehetetlen, az életben úgyis lesz valami probléma vagy nehézség, ami elrontja jó kedvünket. A folytonos öröm lehetetlennek tűnik.

Izajás próféta a mai olvasmányban Jézus Krisztusról az alábbiakat jövendölte: „Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, hogy hirdessem a szabadulást a foglyoknak, a megkötözötteknek a szabadulást, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Ez az a rész, amelyet Jézus a zsinagógában felolvasott, amikor elkezdte munkásságát. Egyben ez a kulcsa Szent Pál szavainak. Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon, és ez az örömhír, amely miatt azt mondja: „Mindig örüljetek!” – „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Örvendezésünk a reményből fakad, hogy Krisztus Úr mindenen és ezt az örvendezést csakis a hitünk tudja bennünk folytonossá tenni. Ezért teszi hozzá az apostol: „Szüntelenül imádkozzatok és a Lelket ne oltsátok ki!”

Mindennapi életünkben sok a támadás, megnemértés, elutasítás ér bennünket. A keserűség helyett azonban dönthetünk úgy, hogy az örömöt választjuk. Minek örüljünk? Örülhetünk annak, hogy Isten gyermekei vagyunk. Örülhetünk annak, hogy egyszer minden jóra fordul, amikor Krisztus letöröl majd szemünkről minden könnyet. Örülhetünk annak, hogy Isten közel van hozzánk és szeret bennünket. Örülhetünk annak, hogy a mi Atyánk minden rosszat a javunkra fordít. Az öröm Isten titkos fegyvere. Ezzel legyőzhetjük a rosszat. A döntés a mi kezünkben van!

Mint azt tapasztaljuk egyre hosszabbak az éjszakák és egyre hamarabb sötétedik. Egyre komorabbak a napok és ha hajlamosak vagyunk arra, hogy az időjárással a kedvünk is változzon, akkor most minden bizonnyal a tél felé közeledve egyre komorabbak vagyunk. Ennek ellenére van okunk az örömre, hiszen János a mai evangéliumban leírja, hogy a Keresztelő a világosságról tesz tanúságot. Jézus Krisztus a világ világossága. S mi örömünk oka? Az, testvéreim, hogy a sötétséget legyőzi a világosság. Nincs olyan sötét, ahol egy kis gyertya ne világosítaná be a teret. A sötétség nem tudja elnyomni a világosságot, s mi akik a világosság gyermekei vagyunk ezzel a hittel a szívünkben éljük keresztény hétköznapjainkat.

Az öröm Jézus Krisztus ígéreteiből fakad még a nehéz helyzetekben is. Ha érted a keresztény életet és ha meglátod, hogy öröm származhat a szenvedésből. Ilyen Chiara Corbella este is:

Chiara Corbella férjét Enricot egy zarándokút közben ismerte meg. Házasságuk után több évvel fogant meg az első gyerekük. Kétség sem fér hozzá, hogy izgatottá tette őket a Chiarában növekedő új élet híre, de a terhesség közepén az orvosok tájékoztatták Chiarát, hogy a gyermek nem fejlődik rendesen és nem lesz képes saját életét fenntartani a méhen kívül. Ahelyett, hogy a születendő kis Maria-t elvetették volna, Chiara világra hozta, röviden magához emelte és végignézte, amíg átlép a következő életbe.

Chiara újból terhes lett. Ahogy eltudom képzelni elkezdték az előkészületeket, hogy üdvözöljék az újdonsült családtagjukat. De újból, a terhesség közepén, az orvosok azt közölték, hogy a gyermek nem lesz képes fenntartani saját magát a méhen kívül. Másodjára hozta világra Chiara gyermekét, David-et teljes terhesség után, magához emelte és végignézte, amíg átlép a következő életbe.

Ahelyett, hogy keserűvé, dühössé váltak volna, vagy hogy elzárkóztak volna az élettől, Chiara és Enrico nyilvánosság előtt beszélt az élet ajándékáról még ha csak rövid is. Chiara ezt mondta:

,,Isten két különleges gyermeket adott számunkra, ugyanakkor csak addig bízta ránk őket, amíg megszületnek. Megengedte, hogy magunkhoz emeljük őket, megkereszteljük őket és visszaadjuk őket az Atya kezébe. Olyan öröm és béke volt ez, amely semmihez sem volt hasonló, amit addig tapasztaltunk.”

Harmadik alkalommal Chiara gyermeket fogant. És ez a gyermek egészséges volt és fejlődött. A terhesség közepén az orvosok tájékoztatták Chiarát, hogy jóllehet a gyerek jól van, most ő az, aki rákbetegséget kapott. A felírt kezelések intenzitása miatt Chiara úgy döntött, hogy elhalasztja őket addig, amíg fia Francesco megszületik, hogy biztosítsa ezzel, hogy valóban megszületik és él.

A kis Francesco boldogan és egészségesen jött a világra, és Chiara elkezdhette a gyógykezeléseit. Hamarosan kiderült, hogy a halál Chiara számára lehetséges. Így imádkozott: ,,Uram, kérj amit csak akarsz, de nem tehetek semmit, ha ilyen szomorú arcokkal vagyok körülvéve.” Az örömteli látogatókért való ima megválaszolásra került és sok-sok békével tűrte a szenvedését.

Az öröm és a béke, amely körülvette Chiarát és Enricot annyira kézzel fogható volt, hogy Chiara azt mondta: ,,Még ha az Úr meg is gyógyít, már nagyobb csoda az, hogy ezt a nehézséget ilyen békében éli meg a család és én.” Válaszként a negatív megjegyzésekre, amelyek Chiarát és Enricot érték, miszerint a helyzetük szomorú és tragikus ezt válaszolták: ,,Hol van írva az, hogy a halál szörnyű és nemkívánatos? Hogy két gyermek, aki csak fél órát élt az tragikus?” Enrico hősiesen megjegyezte: ,,Ha a feleségem olyasvalakivel lesz, aki jobban szereti, mint én, miért kellene szomorkodnom?”

Egy évvel Francesco születése után Chiara a halálos ágyán feküdt. Egy Vatikán Rádiónak adott interjúban Enrico ezt mondta Chiara utolsó óráiról.

,,Sok időt töltöttem ebben az évben, hogy figyeljek az Evangélium azon szakaszára, amely úgy fogalmaz, hogy az Úr olyan keresztet ad, ami édes és olyan terhet, amely könnyű. Ha Chiarára tekintettem, amikor éppen a halálán volt, egyértelműen nagyon feldúlt lettem. De vettem a bátorságot és néhány órával halála előtt – körülbelül reggel nyolc órakor- megkérdeztem.”

Ezt mondtam: ,,Chiara, szerelmem, ez a kereszt valóban olyan édes, ahogy az Úr mondja?” Ránézett, elmosolyodott és halkan ezt mondta: ,,Igen, Enrico, nagyon édes.”.

2012. június 13-án Chiara átlépett a következő életébe. Ez az öröm nem érthető meg földi síkról nézve, s mi sem értjük meg, ha ki akarjuk hagyni a képből Istent. Amíg Istenre várunk földi életünkben tudjuk, hogy Isten titkos fegyvere az öröm, ami a nehézségek közepette és a egyszerű hétköznapokban is velünk van. Megtaláljuk a kis dolgokban, amelyeket Isten elénk ad, de a nehézségekben szintúgy. Kérjük Istentől az Ő isteni örömét, s legyünk jó tanítványai Szent Pálnak. Ámen.

Múmiakeresztények

Mideast Egypt Antiquities
Adventi várakozásunk II. vasárnapján Krisztus előfutára Keresztelő Szent János szól, aki hirdette Krisztus, aki utána fog jönni. Tudta, hogy erősebb és nagyobb lesz nála, s még a saruszíját leborulva sem méltó megoldani. Azt mondja róla, hogy Szentlélekkel fog megkeresztelni bennünket. Jézus Krisztusról szól tehát úgy, hogy még nem is ismeri őt. Ez nagyon különleges dolog. Fontoljuk meg, Krisztusnak előfutára van. Sőt, ha megnézzük a prófétákat, rájövünk, hogy Jézusnak sok előfutára volt, akiktől mindig meg lehetett tudni valamit az eljövendő korokról. Egy más vallásalapítónak nincs egy előfutára sem. A próféták mind Krisztusról szóltak és nélküle nem lett volna értelmük a próféták tevékenységének. Például Izajás is Krisztusra vonatkoztatva írja az alábbiakat: „Íme, a ti Istenetek! Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.” – Krisztusról a jó pásztorról szól itt. Az ószövetségi próféták életének rejtett célja végső soron Krisztus volt. Keresztelő Szent János élete szintén nem önmagára irányult, hanem Krisztusra, immáron nyíltan. Ő maga vallja meg: „Utánam jön, aki erősebb nálam.”

Kedves testvérek! A keresztény ember élete a prófétákhoz hasonlóan az eljövendő Jézusról szól. Csak akkor vagyunk hiteles keresztények, amikor őt állítjuk a középpontba. Amikor azt mondjuk, hogy Jézus az, akinek a „saruszíját sem lennék méltó megoldani, ha Ő nem engedte volna meg”. Így gondolkodtak az apostolok, s az első egyházatyák és vértanúk. Ők, teológiai szakszóval élve, krisztocentrikus életet éltek. S adventi várakozásunk és tisztulásunk csak akkor lehet teljes, ha velük együtt ezt az életet éljük. Amikor azt mondjuk „Krisztus az Úr”, megvalljuk, hogy nem más áll életem középpontjában. Ferenc pápa beszél olyan keresztényekről azonban, akik nem az Urat helyezik az első helyre. Egyik beszédében szólt arról, hogy léteznek múmia-keresztények. Ők azok, akik csak a templom padsorai között vallásosak, de kilépve a templomból pogány életet élnek, s nem hatja át életüket Jézus Krisztus. Nekik más az Uruk. Lehet, önmaguk, lehet, a pénz, bármi. Miért nem ismerték fel, hogy egyedül Krisztus az Úr?

Szent Pál figyelmeztet bennünket a Korintusiakhoz írt levelében: „Azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. … A Szentlélek az, aki által megismerjük Jézus Krisztust, mint Messiást, Urat és Szabadítót. Ha visszagondolunk a prófétákra: anélkül, hogy találkoztak volna személyesen Jézussal, információkat vetítettek előre róla a Szentlélek sugalmazása által. Amikor szívből és őszintén megvalljuk, hogy Krisztus az Úr, akkor a Szentlélek által tesszük. S azok a keresztények, akiket Ferenc pápa múmiának hív, épp a Szentlélek által nem vallják meg Jézust Uruknak, ugyanis nem figyelnek sugallataira. A Szentlélek helyezi életünkbe Krisztust és Ő tanít róla bennünket. Adventben, ha szeretnénk közelebb jutni Jézus személyéhez, akkor azt csakis a Szentlélek segítségével fogjuk tudni megtenni.

De mit tegyünk a múmia-keresztényekkel, akikről Ferenc pápa beszélt, s akik nem krisztocentrikus lelkülettel, hanem ki tudja miért, talán csak szokásból járnak közénk? Képzeljük el a Szentlelket úgy, mint egy lángot, amely a szívünkben ég. Minél jobban figyelünk rá, minél inkább engedelmeskedünk sugallatainak és minél inkább kérjük, hogy töltsön el minket, annál jobban tűzre kap a Szentlélek lángja szívünkben. S mit szokott csinálni a láng? A láng felmelegít, terjed és gyújt. Adventi várakozásunkban különösen meg kell tanulnunk figyelni a Szentlélekre, aki élővé teszi Jézust, s pl. a Szentírást, amikor olvassuk. Minél több hívőben van ott az Életető Lélek, annál inkább felmelegíti a mellettünk állókat. A tűz hamarosan bennünk is elkezd égni. Ha bennünk forr a szeretet Krisztus iránt, akkor az kitör és másokat is meggyújt. Tanúságtételünk hitet ébreszthet a múmiákban és növelheti a hitet közösségi szinten. Ezért érdemes kérnünk a hétajándékú Szentlelket. Csak az gyújthat lángot mások szívében, aki őrzi a lángot saját szívében és maga is lángol. S csak annak szívében születik meg a hiteles várakozás.

Sík Sándor, szegedi piarista szerzetes Mi életetőnk című verséből idézek néhány sort. Ő így kérte a Szentlelket:

Oh szállj le ránk Szentlélek Isten,
Vess lángot alvó szíveinkben,
Mely világít, tettre éget,
Oh szánd meg – ezt a tévedt népet!
Mert csüggedőnek nincs reménye –
Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak – a jobbra várók,
Ébredjenek – az alvajárók –
Hogy szemünk lásson! … agyunk értsen! …
És gyávaságunk – ne kisértsen! …

Oh szállj le ránk – Szentlélek Isten!
Ki erősség vagy és tudás,
Igazság, Hit és Jótanács.
Ki lángolsz – fáklyaként az éjben
S megértés vagy a kétkedésben…
Aki testünkbe lelket öntél,
És malasztoddal megszenteltél
És lélek által mindnyájunkat
Teországodba vendégeltél –

Oh jöjj! … hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot…
S minden agynak – minden szívnek –
Igaz úton járó hívnek –
Ronthatatlan – halhatatlan –
Megnyissa – a Mennyországot! ..

Fontoljuk ezt meg! Ámen.

Mária földjén – filmajánló

Miután megnéztük a Mária földjén című filmet, az egyik barátom a következőt mondta: “Először azt vártam, hogy ez valami dokumentumfilm lesz arról, hogy Mária idején milyenek voltak az emberek, a szokások és majd ebben a közegben lesz egy megszokott kis történet, de az egész ennél sokkalta több és jobb volt!” Én már eleve másmilyen elvárásokkal kezdtem el nézni a filmet, hiszen láttam az előzetest és a nagyszerű weboldalt (http://mariafoldjen.hu/). Tudtam, hogy valami izgalmas dolog lesz, s így bizalommal vártam a film kezdetét. Amit nem gondoltam, az az, hogy mennyire magaménak fogom érezni ezt a filmet, miután megnézem.

Nyitott szívvel ültem be a moziba és vártam, hogy mit tapasztalok. A film, mint ahogy már tisztáztuk, nem dokumentumfilm, hanem sokkal több. Nem is vígjáték, ugyanis nem a poénokon van a hangsúly. Nem is krimi, bár nyomozás folyik benne. Nagyon nehéz helyzetben vagyok a meghatározással kapcsolatban. Azt hiszem az egész a Szeretet története, amely reménnyel és humorral van ízesítve, illetve mai köntösbe van bújtatva. Számomra nagyon életre kelt benne az evangélium.

A film nem titkoltan vallásos töltetű, de elsősorban nem vallásos embereknek készült. A film plakátja provokatívan azt kérdezi Szűz Mária történetéről és életéről: mese vagy valóság? Ezzel elsősorban a kételkedőket és a bizonytalanokat szólítja meg. Azokhoz szól, kik még a keresés útján állnak, akik még nem érzik úgy, hogy választani tudnának a vallások áradatában. Azokhoz, akik a mindennapi élet útvesztői közepette vágynak egy biztos pontra, de még soha sem gondoltak arra, hogy Máriának és Istenének esélyt adjanak. Szól még ez a film a gyengékhez és az elesettekhez, kiknek nincs remény és béke az életükben. Ezeknek az embereknek mindenképpen érdemes elmenniük erre a filmre, s ha ismersz valakit, aki nehéz helyzetben van, vagy a hite erősítésre szorul, akkor érdemes meghívni őt erre a filmre. SetWidth240-maria-foldjen-rot

A film garantáltan nem hagyja reakció nélkül az embereket. Ha jól tudom a premier vetítésen a fele közönség sírt, a másik fele pedig le volt döbbenve és maga elé bámult. Körülöttem is sokszor lehetett hallani, hogy az emberek mély lélegzeteket, mint akik sírnak és sokan törölgették a szemüket a nyomozás során, amelyben mindenkinek egyénileg kiderül, hogy számára Mária története mese vagy valóság-e. Ez a film nem feszültségkeltéssel akar provokálni, ennek ellenére így is választásra és döntésre buzdít. Meghív arra, hogy megnyisd a szívedet és láss úgy, ahogy eddig még soha: a szeretet Istenének szemüvegén keresztül. Meghív még arra is, hogy úgy szemléld a világ eseményeit, hogy minden összefüggésben van és mindennek van célja. Ha úgy gondolod, hogy a világ céltalanul halad, a megtekintés után kételyeid támadhatnak. Ez a egy gyönyörű és hatásos evangelizációs eszköz. Szóval, ha van ismerősöd, aki kételkedik, menjetek el! Szerintem nagyon jó beszélgetésekhez adhat alapot a film és ezzel hitünk továbbadására.

Emellett a hívők számára is tud újat adni a film. A film segíthet elmélyíteni a hitéletet és biztatást ad a mindennapi keresztény élethez. Szűz Máriát úgy személyesíti meg, hogy azt mindenki magáénak érezze, ne pedig valami távoli és idegen lénynek tekintse. Előmozdíthatja a Mária-tiszteletet, s valóban megadja azt az érzést, hogy Isten adott nekünk egy mennyei édesanyát, aki a gyermekeivel kimondottan törődik. Szóval, a Mária-tisztelet megújítása is jó motiváció lehet a film megnézésre. Hazánk Szűz Máriának van felajánlva, mert Szent István királyunk úgy gondolta, hogy Mária egy jó édesanya lesz a hazánknak. Ez a film megláttatta velem, hogy mit szeretett annyira Szent István Máriában, amit a korkülönbség miatt eddig sohasem értettem. Illetve azt is megláttam, hogy mennyire emberi volt Szűz Mária. Nincs elszállva és nem távoli, hanem nagyon is közeli, élő és cselekvő figura. Eddig is Mária-tisztelő voltam, de sokszor távolinak éreztem azokat a megfestéseket és ábrázolásokat, amelyek a középkori művészetben előfordultak. Azt hiszem, ha valaki a XXI. században komolyan szeretné Máriát édesanyjának vallani, az nem hagyhatja ki a filmet, mert ez egy óriási segítség ehhez.

Végül, szerintem, egy film akkor ér igazán sokat, ha életre tudjuk váltani a benne levő értékeket. A moziban meghívást fogunk kapni arra, hogy cselekedjünk és haladjunk a keresztény életben. Isten meg fog hívni bennünket, hogy ne ugyanúgy jöjjünk ki, mint ahogy bementünk. Ez nehéz, hiszen az ember addig hisz egy dolgot, amíg látja. A film egy forrás lehet ahhoz, hogy erőt nyerjünk és visszatérjünk a hétköznapi keresztény életünkbe, de úgy hogy már minden egy kicsit más. Ezt kívánom mindenkinek!

A vetítésekről: https://www.facebook.com/mariafoldjen?ref=ts&fref=ts