A dán lány egy non-szensz film. Tudom, mert egyszer én is egy transzvesztita nő voltam.

Danish_Girl2_810_500_55_s_c1

Időnként, úgy éreztem mintha csapdába estem volna egy véget nem érő üzleti vita résztvevői között. Mikor érnek véget ezek a előre megjósolható hangok?

A dán lány rózsaszín-habos, nyálas érzésekkel van tele, hogy meggyőzze a „homofób” vagy „transzfób” heteroszexuálisokat hogy a transzneműek életében történő fájdalmas csavarok és fordulatok valójában egészséges és bátor vállalkozások, hogy önmagukat elfogadják. A film telis tele van LMBT érvekkel. Az egyik fő jelenetben, a főszereplő felkiált: „Végre az vagyok, aki vagyok.”

A dán lány, amelyet Tom Hooper rendezett, David Ebershoff regényén alapszik. Lilli Elbe történetét írja meg, aki a nem-átalakító műtétek egyik első páciense volt. A főszereplőt Eddie Redmayna játssza Einar Wegener/Lilli Elbe szerepében, aki egy transszexuális nővé alakul át. Alicia Vikander játssza Einar hűséges feleségét, Gerdát, aki mélységesen szereti férjét és hűséges marad hozzá lecsúszásának évei során is.

A szereplők játéka alapvetően jó volt, azonban a film több mint egy LMBT eszköz. Igaz, hogy a transszexuális emberek szenvednek. Viszont, amit a film elfelejtett hangsúlyozni az az, hogy gyakran az átműtött páciensek tovább szenvednek a műtét után is, mert a pszichológiai problémáikat nem kezelték. Tudom, első kézből, ugyanis, egyszer én is egy transzvesztita nő voltam.

A sztori

A film 1920-ban játszódik Dániában. Amikor először találkozunk Einarral a filmben, még egy stabil, ígéretes művész, akinek sikerei is vannak a művészvilágban. Nincsenek feltűnő elszólásai a nemével kapcsolatban, sem homoszexuális tendenciái. Gerda, aki szintén művész, nagyon vonzó és szereti a férjét, azonban ő még küzd, hogy elismerjék művészetét. Egy átlagos szerelmespárnak tűnnek.

A dolgok furcsa fordulatot vesznek, amikor Gerdának egy női modellre van szüksége, hogy be tudjon fejezni egy festményt. Gerda megkéri Einart, hogy segítse ki azzal, hogy nőként pózol. Szemmel láthatólag ez az első alkalom, hogy Einar ezt teszi: szüksége van felesége segítségére, hogy a puha nejlonharisnyát felhúzza. Einar beteszi lábát egy csipkés, kisméretű női szandálba és női pozíciót vesz fel. Vonakodva segít, mégis egész jó modorral hajlik Gerda kívánságaira. Egy játékot csinálnak belőle. Egy játékot, amely túl messzire megy végül.

Gerdát lenyűgözi annak izgalma, hogy Einar nőként pózol. Bátorítja, hogy jelenjen meg nőként, hogy csinos és gyönyörű legyen. Einar női énjét a hecc kedvéért elnevezik Lillinek. Gerda felfedezi eddig nem ismert művészeti szenvedélyét, amikor lerajzolja férjét ilyen formában, ellenben a férje teljesen belebolondul abba, hogy önmagát nőként látja lefestve. A fegyver elsült. Einar szerelembe esik azzal, ahogy nőként kinéz. Ez nem transszexualizmus, hanem szexuális fetis, amely abból nyeri energiáját és izgalmát, amihez Gerda bátorítása vezetett. Einar titokban elkezd nőnek öltözni, s felfedezi saját szexuális vonzerejét a lágy, selymes ruhákban.

Az orvosi fogalom, amely leírja Einar állapotát – hogy egy férfi szexuális izgalomba jön az ötlettől, hogy nővé válik – az autoginefília. Einar felcseréli házastársi szerelmét felesége iránt a saját tükörképébe és festményképébe való szerelemmel.

A film egy új szintre lép, amikor valamilyen okból, Gerda bátorítja férjét, hogy kísérje el őt egy művészeti bemutatóra női álruhában. Gerda Einarra ad egy parókát, megcsinálja a sminkjét, kiválasztja a ruhaösszeállítást. Megtanítja, hogy miként járjon és viselkedjen nőként. A parti estéjén Gerda élvezi, hogy Einar álcáját arra használhatja, hogy bolonddá tegye az ismerőseiket addig, amíg rajta nem kapja, hogy egy meleg férfival csókolózik. Lillinek hihetetlenül boldog s tiszta öröm ül az arcára, mire Gerda végre rájön, hogy mit szabadított el.

Gerda bizonytalanul áll a Lilli szituációval kapcsolatban, akinek nem kívánt és váratlan megjelenései egyre gyakoribbak. Gerda Einar egy barátjához fordul, akit ő gyerekkorában ismert, de már nem tartják a kapcsolatot. Amikor elmondja Einar-nak, hogy ez a barátja látni akarja, akkor Einar elmesél feleségének egy rég elfeledett esetet a múltjából, amikor ez a barátja megcsókolta őt, mert „csinosnak” tartotta.

A film könyörtelenül továbbrohan ezután, hogy Lilli felemelkedését, Einar eltűnését és az elhagyott feleség szenvedését, magányát és frusztrációját bemutassa lépésről lépésre, mivel a feleség gyászolja az embert, aki egykor a férje volt. A filmet nézve egy másik film jutott eszembe, az Egy csodálatos elme, amelyben a feleség tehetetlenül nézi végig, ahogy férje egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed mentális betegségében.

Párhuzamok az életemmel

A kisgyermekkori tapasztalataim hasonló vágyakat ébresztettek bennem, mint Einarban. Einar esetében a gyermekkori akkor történt, amikor a játszótársa megcsókolta őt, mivel olyan „csinos” volt. Az én esetemben a nagymamámról volt szó, aki titokban lányként öltöztetett fel engem 4 éves koromtól kezdve. Különleges ruhákat varrt nekem és mindig azt mondta, hogy csinos vagyok, amikor felvettem ezeket számára.

Einarhoz hasonlóan én is feleségül vettem egy nőt és férfiként éltem. Einarhoz hasonlóan én is titokban női ruhákat vettem fől, s alkalomadtán ki is mentem az utcára nőként felöltözve. Engem is elbűvölt ez a tapasztalt. Egy idő után a vágy, hogy nő legyek, erősödött és úgy éreztem nincs más választásom, minthogy Laurává váljak (az én női nevem), hogy „az legyek, aki vagyok.” Lillihez hasonlóan, meg akartam ölni férfi énemet, hogy Laura élhessen. Ezért teljesen átműttettem magam.

Lillinek nem volt lehetősége transszexuális nőként élnie, hogy meglássa, vajon a nőként való lét teljesen betölti-e vágyait, és hogy vajon, valóban a békéhez vezető út része volt-e a műtét. Fertőzés következtében meghalt néhány nappal a második műtét után. Manapság az ilyen műtétek nem annyira életveszélyesek. Miután átestem a nem-változtató műtéten, 8 éven át nőként éltem. Egy ideig San Franciscoban laktam és ott is dolgoztam. A műtét után közvetlenül hatalmas löketet adott az, hogy végre megtörtént az átállás. Az izgalom azonban hamar alábbhagyott.

Idővel rájöttem, hogy a nőként való élet, nem tudott számomra békét adni. Döbbenten tapasztaltam, hogy még így is egy nap többször váltottam szerepet Walt és Laura között. Bármi is volt az, ami miatt meg akartam változtatni nememet, nem oldódott meg azzal, hogy átműttettem magamat, sem azzal, hogy nőként élek. Tovább kerestem tehát a választ.

Egy pontos jellemrajz – a cél érdekében

A film pontosan bemutatta azokat a mély érzelmi és pszichológiai problémákat, amelyeket a transszexuális emberek megtapasztalnak, megvilágítva azt, hogy milyen bosszantóan nehéz ezeket a problémákat diagnosztizálni és kezelni. Nagyszerű munkát végzett a film azzal, hogy megmutatta, a nemi identitásunkkal kapcsolatos rossz érzés eredhet egy látszólag kis, gyermekkori balesetből, amely érzés felnőttként súlyosbodhat, s végül nem-átalakító műtéthez vezethet.

A közönség végig nézi, amint Einar átalakul a felesége festménye kedvéért kelletlenül nőnek öltöző férfiból, egy olyan emberré válik, akit szexuálisan felcsigáz a nőként való felöltözés és a Lillivé válás, úgy hogy végül megtagadja férfi mivoltát és Gerdával kötött házasságát. Lilli lázasan küzd a nemi műtétért, élete kockáztatásának árán is. Közvetlenül a döntés után valóban boldognak tűnik.

A legtöbb transszexuális ember valóban egyet értene abban, hogy ez igaz az volt az ő esetükben is, és igazából én is így tapasztaltam saját életemben. Ugyanakkor, mivel Lilli meghalt a második műtét után, a film csupán a vágyakat tudta bemutatni és a műtét azonnali hatását, nem pedig az átalakulás hosszútávú valóságát. Az én esetemben az átalakulás egy jó életet ígért, de a kezdeti eufória elmúlásával csak kétségbeesett lettem. Csak akkor jött el a béke az életembe, amikor elhatároztam, hogy felhagyok a Lauraként való élettel és mindent megteszek, hogy Waltként éljek. Nyitottság volt bennem, hogy visszaalakuljak férfivá, s ez minden megváltoztatott.

Amikor helyesen diagnosztizálták a disszociatív személyiségzavaromat, akkor tudott elkezdődni a hatékony kezelés. Több évbe telt, de kitartottam a személyiségzavarom kezelése mellett, s a nővé válási vágy egyre inkább eloszlott, míg végül teljesen megszűnt. Rájöttem, hogy nem lett volna szükség a nem-átalakító műtétre, de már túl késő volt. A testemet visszafordíthatatlanul megcsonkítottam.

A rendellenesség rendellenességet szül

Az általános diagnózis azok számára, akik magukat transszexuálisnak azonosítják a „nemi diszfória”. A DSM-5 szerint (A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders című könyv legújabb kötete) a nemi diszfória egyik jele, hogy az egyén nem talál összhangot saját tapasztalt/kifejezett nemével és a biológiai nemével. Ez a rendellenesség legalább 6 hónapig tart. Bár nem sok szó van róla, de a tanulmányok rámutatnak, hogy a transszexuális betegek problémájához más rendellenességek is társulnak (komorbiditás).

A film elég világosan bemutatja Einar komorbid rendellenességeit. Először is látjuk, az autoginefília megjelenését, amely egy mentális, szexuális rendellenesség, amelyben Einar saját vágyának tárgya lesz Lilli képében. Miután ezt egy ideig táplálja és kényezteti, ez átcsap egy narcisztikus megszállottságba, hogy önmagát ily módon elégítse ki a feleségével való kapcsolat rovására.

Látjuk Einar felbukkanó vágyát, hogy az a nő legyen, akit Gerda, az ő felesége, olyan szépen megfestett. Ez a vágy szinte megszállottá teszi. Ezek az erős és új érzelmek megváltoztatják Einar önmagáról alkotott képét. Végül Lilli elkülöníti magát Einartól és két én alakul ki egy személyen belül. Ezt nevezzük disszociatív rendellenességnek. Lilli akadálytalanul átveszi az irányítást és Einart átalakítja a festményhez hasonlóan Lillivé, aki nő.

Lilli szerint Einar meghalt és eltűnt. Ez a kijelentés sokkal inkább a rendellensséget írja le mint a valóságot, mert hiszen még mindig Einar beszél. Én is hasonlóakat mondtam Walttal kapcsolatban. Kijelentettem, hogy Walt halálát akarom és rendezek egy rendes temetési szertartást számára, hogy Laura élhessen bennem anélkül, hogy Walt beárnyékozná az ő létét. Nem más ez mint, amikor egy háborodott elme beszél. Ahogy kiderült, nekem is voltak komorbid rendellenességeim.

A dán lány készítői világosan azt a népszerű elképzelést próbálják pénzzé tenni, hogy Einar testében valójában egész életében egy lány esett csapdába. Ne ejtsenek tévedésbe téged a különböző hangok! Próbáld az egészet egy kicsit árnyaltabban vizsgálni, s akkor megláthatod, hogy egy sor meg nem értett, diagnosztizálatlan mentális rendellenesség alakította át Einart Lillivé, a transszexuális nővé. A magukat transzneműnek valló emberek nem úgy születnek, hanem olyan tapasztalatok vezetik őket erre az útra, amelyek érzelmeiket és vágyaikat átalakították.

Az igazi pszichiátriai kezelés biztosítása

A film végén, ahogy kiírták a szereplőket, odafordultam a mellettem ülő középkorú hölgyhöz, s megkérdeztem tőle, mit gondol erről. Azt mondta: „Úgy éreztem, mintha ez egy propaganda film lenne! Egy olyan helyen élek, ahol pszichiátriai betegek járják az utcákat, de senki sincs, aki segítene rajtuk.”

Egy bizonyos szemszögből ez a leírás érvényes a transszexuális emberekre is: szükségük van pszichiátriai kezelésre, de gyakran senki sincs, aki segítene rajtuk. A nemi diszfóriában szenvedő betegek több mint 60%-a szenved komorbid rendellenességektől. Ezek közt gyakran pszichológiai vagy pszichiátriai rendellenességek állnak, olyanok mint disszociáció, szexuális fetisek mint az autoginefília, illetve hangulati rendellenességek mint a depresszió. Az esetek közel mindegyikében lehetséges ezeket a betegségeket kezelni műtéti beavatkozás nélkül, feltéve ha a páciensek rendes kezelésben részesülnek pszichoterápiával és gyógyszerekkel.

Egy 2011-es felmérés szerint a transszexuális emberek 41%-a próbált már legalább egyszer öngyilkos lenni. Harry Benjamin nem-változtató klinikájával kapcsolatban készített jelentést 1979-ben Dr. Charles Ihlenfeld, endokrinológus, aki boldogtalanságot és öngyilkosságokat figyelt meg. Miután 6 éven keresztül 500 ember kapott nála nem-váltó hormonterápiát Dr. Ihlenfeld azt mondta, hogy azok közül, akik nem-átalakító műtétet akarnak maguk számára 80%-nak nem kellene ezt megtennie. Mi volt az indok? A magas öngyilkossági ráta a műtéten átesett transznemű emberek között. Ami elképesztőbb, hogy Dr. Ihlenfeld azt állította, hogy a műtét sohasem egy élethosszig tartó megoldás, hanem csak egy átmeneti haladék.

Bár lehet, hogy jó szándékkal teszik, mégis a sok aktivista, akik a transzneműek elfogadásáért küzdenek, igazából csak akadályozza őket, hogy megkapják a szükséges segítséget. A társuló rendellenségeknek köszönhetően valószínű, hogy a transszexuális emberek közötti magas öngyilkossági arány nem fog csökkenni.

A dán lány egyik jelenetében egy specialista Einart paranoid skizofréniával diagnosztizálja. Mielőtt a doktor vissza tudna jönni érte csapatával, hogy elfogják őt, Einar érthetően elrohan, mivel fél a rá váró barbár kezeléstől.

Várom azt a napot, amikor a mai gyakorlat, mely arra buzdítja a pácienseket, akik kellemetlenül érzik magukat saját nemükkel kapcsolatban, hogy essenek át nem-átalakító műtéten, éppen olyan barbár lesz az emberek szemében, mint az utóbbi jelenet.

https://www.lifesitenews.com/opinion/the-danish-girl-people-arent-born-transgender-but-playing-dress-up-can-spar

Advertisements

One thought on “A dán lány egy non-szensz film. Tudom, mert egyszer én is egy transzvesztita nő voltam.

  1. Ambrózy Tamás says:

    Nagyon jó cikk, köszönjük!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: