Advent II. vasárnapján természetesen továbbra is Jézus eljövetelére készülünk. Mielőtt Jézus elkezdett volna működni az Ő eljövetelének is volt egy felkészítője, keresztelő János, akit Isten hívott erre a feladatra. Ő pedig elment a Jordán egész környékére és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. A bűnbánatra hívott, ami az eredeti görög szöveg a μετανοια szóval fejez ki. Ebben a szóban több van, mint puszta bűnbánattartás. A μετανοια szó arra a cselekedetre utal, amikor az ember éles fordulatot vesz és elkezd egy teljesen másik irányba tartani. A magyar nyelvben a megtérés fejezi ki legjobban a szót, ugyanakkor a köznyelvből felénk kiveszett a megtérés fogalmából az a jelentés, hogy teljesen megfordulok és 180 fokban irányt váltok. Viszont ha Székelyföldön útbaigazítást kérünk valószínűleg azt kapjuk válaszul, hogy „itt térjen meg!”

A bűnbánat keresztsége, amelyet tehát a Keresztelő hirdet a teljes fordulatra hív. Arra hív, hogy mondjunk nemet rossz szokásainknak, tulajdonságainknak és vonásainknak. Le kell tehát tennünk minden olyat, ami nem az Istenhez visz közelebb, s egy olyan úton visz, ami nem Felé tart. Kérdés, hogy vagyunk-e olyan érettségi szinten, hogy belássuk rossz úton járunk? Látjuk-e, hogy a szenvedély, amellyel magamat rombolom rossz példát ad gyermekeim számára és tönkre teszi az életet? Látjuk-e, hogy a rossz tulajdonságom rombolja, gyengíti a közösséget, vagy abban a hitben élünk, hogy ez elfogadható, ezzel nem kell foglalkozni? Látjuk-e, hogy bizonyos ragaszkodásink véges dolgokhoz megtörik bennünk Isten művét? Látjuk-e a rossz utat? Vagy futunk és szinte rohanunk az üvegfal felé, amelybe bele ütközünk előbb utóbb? Ennek nem kell így lennie. Rossz tulajdonságainkkal szembe nézhetünk és felvehetjük velük a harcot Jézus nevében. Szenvedélyeinktől megszabadulhatunk Jézus nevében. Ragaszkodásainkat pedig feladhatjuk, mert egy dologhoz kell csak igazán ragaszkodunk: Jézus nevéhez. Az Ő tanításához, az Ővele való napi kapcsolathoz. A szentek is ezt tették. Időről időre Isten egyedüli és kizárólagos jelenlétébe merültek ott, ahol voltak. Kitették magukat annak, hogy időről időre meghallják az Ő megtérésre buzdító halk szavait. Legutóbb elterveztem, hogy majd a délutánomat a saját kedvteléseimnek fogom szentelni, de előtte imádkoztam, olvastam egy kicsit a Szentírást. Elkezdett bennem motoszkálni, hogy biztos ez a legjobb, amit tehetek ezen a délután? Nem vagyok túlságosan önző és kizárólagos? Nem mondom-e azt Istennek, hogy már pedig így lesz, ezt teszem és kész? Rá kellett jönnöm, hogy igen, önzően kiszorítok más lehetőségeket. Tudtam, hogy van egy ismerősöm, aki szerette volna, hogy meglátogassam, de mivel esős idő volt, egyáltalán nem volt kedvem elmenni. Be akartam húzódni a kuckómba és egyedül akartam lenni a dolgaimmal. Rá kellett jönnöm, hogy ezt a tervemet túl nagyra tartottam. Nehéz volt elengedni. Eszembe jutott azonban, hogy Istenben kell gazdagnak lennem, s azzal, hogy kisajátítom magamnak azt a délutánom, igazából szegény maradok. Hátat fordítottam hát ennek a mentalitásomnak és elmentem meglátogatni ezt az ismerősömet. Beszélgettünk egy jót és ő nagyra tartotta, hogy időt fordítottam rá. Ezután öröm volt a szívemben, mert szabad voltam tenni a jót. Nem kötöttek meg olyasfajta tényezők, mint időjárás, hangulat stb. Fontos tehát Isten jelenlétébe helyezkedni, mert Ő felteszi nekünk a kérdéseket, amelyek vezetnek a hátat fordítás útjain.

Ebben az időszakban tartsunk tehát önvizsgálatot. A Szentlélek ebben segíteni fog. Rávilágít életünk sötét foltjaira. A Szentlélekről mondja a Szentírás, hogy Isten mélységeiben lakozik és átlátja azt. A mi emberi mélységeinkkel is fog tudni dolgozni, ha hagyjuk. Szánjunk időt a méltó felkészülésre a hátat fordítás szentségére, a gyónásra. Ha valóban úgy tekintünk rá, mint a hátat fordítás szentségére nyilvánvalóvá válik, hogy ezt akarni kell. Ehhez nekünk is tenni kell. Meg kell vallanunk, de valóban hátat is kell fordítanunk annak, amit megvallottunk. A gyónás így teljes értékű. Aki tovább akarja folytatni a rossz úton való járást, az még nem lát tisztán. Annak a gyónás egy feladat, amit le kell tudni mielőtt elmegyünk a karácsonyi Misére. Annak nincs benne a hátat fordítás, hanem csak a bűnlajstrom felsorolása. Nem ezért adta Jézus a gyónást nekünk, hanem azért, hogy amikor elérkezik a karácsony napja ne legyen az, hogy azon bánkódunk, hogy még mindig a rossz úton járunk, s nem tudunk elszakadni a régitől. Ez időszakban tegyük ki magunkat annak, hogy az utunkat módosítva hirtelen szembetalálkozzunk a Megváltóval.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: