Ó, jöjj, ó jöjj, Emmánuel – Advent

waiting-on-the-lord1
Istenem, „nélküled elveszünk”, „szükségünk van rád”, „nagyon várunk rád”, „cselekedj az életünkben”, „nélküled elfonnyadunk, mint az őszi levelek”, „fordulj felénk és ne hagyj el minket, gyere le az égből.” Advent I. vasárnapján újra csak visszagondolunk arra az érzésre, amelyet Izajás próféta a mai első olvasmányban elénk tár. Ez ezek a mondatok akkor csengenek fel szívünkben, amikor rádöbbenünk, mennyire rászorulunk Isten szabadítására. Ez az első szeretet alapja, amelyet Jézus a Jelenések könyvében említ. Ha meg vannak bennünk ezek az érzések, akkor szívből tudjuk várni Jézus Krisztus eljövetelét. Izajás próféta a Szabadító első eljövetelről szól. A második eljövetelre váró keresztényekben azonban szintén ez az érzés van, amelyet a Zsoltáros oly szépen mondd: Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva kereslek. Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, mint a puszta kiaszott földje.” Ez a várakozó és bizalommal előretekintő érzület az, amely képessé tesz bennünk arra a virrasztásra, amelyre a mai Evangéliumi szakasz buzdít bennünket. Virrasztásunkkal megtestesítjük a várakozást és az Istenben való bizalmat, hiszen kifejezzük, hogy hisszük el fog jönni, és érdemes rá várni. Mikor érezhetjük ezt az érzést a való életben?

Ha észre vesszük bűneink súlyát, ha megadja Isten látnunk bűneink valódi arcát, megnyílik a szemünk. Észre vesszük, milyen mélyre süllyedtünk és hogy mennyi rosszat hozott ránk bűnünk, felismerjük, hogy önmagunk képtelenek vagyunk bármi jót tenni és szeretnénk Istenhez visszatérni. A bűnbocsánat szentségéhez járulunk és kérjük Istent vegye el bűneinket. Az olvasmány szavaival együtt mondjuk Istennek: „Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.” Mivel Krisztus bűnünkkel elűztük életünkből üresek lettünk és ezen a ponton beismerjük: „nélküled elveszünk”, „szükségünk van rád”, „nélküled elfonnyadunk, mint az őszi levelek”. Mivel mindannyian bűnösök vagyunk, ezért ahogy haladunk a keresztény tökéletesség felé, van, hogy elbukunk. Ez főként azért van, mert önmagunk erejében bíztunk, s nem Istenre alapoztuk életünket. Szent Pál is megfogalmazza: „Mindannyian vétkeztünk és híjával vagyunk Isten dicsőségének”. Ha a szent ezt érzi magában, mennyivel inkább igaz ez ránk. Összefoglalva rájövünk, hogy a bűneinkből csak Isten szabadít meg, ezért hozzá folyamodunk.

A következő élethelyzet, amelyben megtapasztalhatjuk az Isten után való vágyat az, amikor próbatétel elé állunk, a szenvedések. Keresztény életünkben ez mindenképp előfordul ugyanis, a Sátán küzd a szívünkben levő világosság ellen, amelyet Krisztus oltott belénk. Ez előfordul még azért is, mert tudhatjuk, nem ebből a világból valók vagyunk, ahogy Krisztus sem volt ebből a világból való. Bármi rossz is történik életünkben, Isten abból a legjobbat szeretné kihozni. Ha lehetséges volna elkerülni a rosszat, akkor Isten nem engedné, hogy megtapasztaljuk, de mivel nem lehetséges – ugyanis világunk romlott – ezért van, hogy összecsapnak felettünk a hullámok, megtapasztaljuk életünk szélsőségeit és igazán mélypontra jutunk. A szenvedés hatására kialakul bennünk a vágy, hogy megszabaduljunk ezektől. Amikor nehéz helyzetben vagyunk várjuk a szabadulást. S tudjuk, hogy van szabadulás: Krisztus eljövetelével megszűnik a bűn és a szenvedés; és örökké tartó öröm és dicsőség lesz az osztályrészünk. A szenvedés kialakítja bennünk a próféta érzületét.

S ezzel az érzülettel érdemes nekivágni az Adventi időszaknak. Az a feladatunk, hogy ezt az érzületet kialakítsunk önmagunkban. El kell sajátítanunk azt a szemléletmódot, amely szüntelenül várja az Urat és virraszt, amely várja a szabadulást és a szabadságot, amelyet Isten ad meg. Elmélkedjünk életünk nehézségeink, amelyekből szabadulni szeretnénk. Tartsunk mély lelkiismeret vizsgálatot és bűnbánatot, mert a várakozás és szükség érzése ebből fakad. Ha ez a szemléletmód kihat az életünkre észre vesszük, hogy az imádság is így működik. Leülünk, beszélünk Istenhez és várunk… várunk…, amíg Ő nem cselekszik életünkben.

Elmélkedésünket és bűnbánatunkat fejezzük ki böjttel és állhatatos imádsággal. A böjt segít lelki életünkben megújulni és megtanulni az Istenben való nagyobb bizalmat. Sokan számolnak be róla, hogy életüket a böjt békésebbé tette és olyan dolgokat láttak meg életükben, amelyek közelebb vitték őket Istenhez. Jézus Urunk is erőt tulajdonít a hittel való böjtnek. Így a világ által sugallt filozófia alól kivonhatjuk magunkat, amely azt mondja, hogy nem várunk semmire és a történelem zajlik, ahogy zajlik. Adventi böjtünk szívünkbe helyezi a várakozás érzését és segít meglátni életünkben, mi az igazi és mi az, amit kiszórhatunk. Ebben segíthetnek az ismert adventi ének sorai

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

*

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

***

Testvéreim! Mi nem e világból valók vagyunk, így reményünknek sem szabad e világinak lenni. A mi reményünk Jézus Krisztus, akit várunk, s aki nélkül elsodor minket a vihar. Ő az, aki Úr a viharon és lecsendesíti az életünkben. Kérjük a Szentlelket, hogy tanítson bennünket a szeretettel és bizalommal teljes várakozásra, s kérjük Mária közbenjárását is, aki megszülte azt, akit a próféták vártak, s 9 hónapig várta szíve alatt a Szabadítót, akitől származott a világ üdvössége. Ámen.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: