Kezdj el gondolkodni a szexről!4!

Egy szexualizált kultúrában élünk. Mindannyian tudjuk, igaz-e?5507714089_4c85fbdca3_z

Aztán persze talán csak gondoljuk, hogy ezt tudjuk. Talán az egész olyanná vált mint a hal története, aki azt mondta édesanyjának: ,,Hol az az óceán, amiről mindenki beszél?”

Egyszerűen körülöttünk van.

Egy jó példa: néhány évvel ezelőtt, amikor új autót vásároltam, az egyik kollégám (nem mondom meg, hogy ki, legyen a neve Patrick Coffin) azt mondta: “Haver, ez egy szexi autó.” Szexi? Egy kisbusz volt! Egyáltalán nincs semmi szexi egy kisbuszban. Azt hiszem ez a mottójuk, vagy nem? ,,Telve kényelemmel, semmi szexepillel”

Ne gondolj rá!

A tisztaság ellen törő kísértésekkel való küzdelem egy olyan dolog, amellyel mindannyian szembesülünk, és időnként, a tanácsok, amelyeket kapunk, egyáltalán nem segítenek. Néha valaki azt mondja, vagy talán már hallottál valaki azt mondani, hogy ,,próbáltál már nem gondolni rá?” Ez a tanács szörnyű, ugye? Kivéve, ha a célod az, hogy neurotikus légy, mert ez esetben ez egy kitűnő tanács.

Próbáld meg a következőt! Készen állsz?

Ne gondolj a piros elefántra! Ha a piros elefántra gondolsz, akkor hagyd abba, hogy a piros elefántról gondolkodsz!

10159396.previewÉn csak képzeleted szüleménye vagyok.

Látod? Nem működik, igaz? A törekvés, hogy megpróbálj nem erre gondolni, valószínűleg arra a hibás következtetésre juttatott, hogy van egy piros elefánt ezen az oldalon. Tsk. Tsk.

Rendben, elég az elefántból, vissza a témához.

A szexről való gondolkodás

Gondolkodnunk kell a szexről. Igen, jól hallottad. Azt mondom, hogy a kultúránkban lévő mocsok annak a következménye, hogy nem gondolkodunk róla.

Frank Sheed (aki ausztrál volt és ennélfogva nagyszerű) jól elmagyarázza a dolgot:

A tipikus modern férfi gyakorlatilag sohasem gondolkodik a szexről. Álmodik róla, természetesen, éjjel és nappal, vágyik rá, fantáziál róla, izgatott vagy szomorú miatta és nyáladzik fölötte.

Ez a tajtékzó, gőzölgő tevékenység azonban nem nevezhető gondolkodásnak. A nyáladzás nem gondolkodás, a fantáziálás nem gondolkodás, a vágyódás nem gondolkodás, az álmodozás nem gondolkodás.

A gondolkodás azt jelenti, hogy az elme erejével hordozzuk a dolgot: a szexről való gondolkodás azt jelenti, hogy a szexet a legbensőbb valóságában kívánjuk látni és abban a funkciójában, amelyet betölteni kíván.

http://mattfradd.com/start-thinking-about-sex/

Advertisements

11 thoughts on “Kezdj el gondolkodni a szexről!4!

  1. Élőfa says:

    Talán inkább így együtt: szex, szerelem, házasság, együttélés.

  2. Élőfa says:

    Tudja, azon cívódom magammal, hogy úgy tűnik, nincs, és valószínűleg nem is lesz számomra megfelő pár, aki elég csinos/szép, tetszetős, más szóval megfelelő, és/viszont gondolkodásában és érzületében, hangolásában ugyanolyan katolikus, vagy jobb is, mintt én, aki az idilli megnyugvást nyújthatná.

    Sajnos rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg nem fogok ilyet találni, mert a legtöbb csinos lány, aki tetszetős, az finoman szólva, nos inkább úgy mondanám, hogy beleolvat a mai kultúrába, ami meg nem csinos, és nem tud vonzani, az igazából nem érdekel párválasztás szempontjából.

    El gondlkoztam rajta, hogy vajon önző vagyok e, hogy szép lányt akarok, és ráadásul jót is, erényeset, és szó szerint hívőt is? (Vagy én nem tudom kellően értékelni, és meglátni a szépséget, de ez már más kérdés. Önmagamon sajnos nem tudok túllépni, hiszen az már nem én volnék, képmutató meg minek legyek, ez az igazság.)

    Nos, arra jutottam, hogy nem. Ez a kívánság teljesen természetes lenne, ha normális világban élnénk. Nem kívánok túl sokat. De az egyik kritériumot sem fogom a másik rovására engedni, és beérni, és vesződni olyasmivel, amivel nem bírok, vagy amit nem akarok.

    Inkább várok a végítéletig hiába. Vagy amíg Isten meg nem váltja újból a világot, vagy rendezi újból valahogya dolgokat. Különben is, olyan nem nagyon lehetséges ma, hogy egy pár szinte zárványként élhesen a világ káros behatásaitól elzárva, katolikus és természetes módon. Krisztust is agyonverték, pedig az még semmi sem volt a mai korhoz képest.

    Tudja gyerekkoromban azt hittem, hogy gyerektársaim felnőve majd ugyanolyan, vagy még jobb, komoly és konzervatív, keresztény szempontból tökéletes felnőttek lesznek, mint szüleink, és az ő generációjuk. Keserűen csalódnom kellett. De legalább már tudom, mi miért van, és hogy Istennél minden a helyére kerül. Tehát érdemes kitartani mellette.

    http://www.katolikus-honlap.hu/060801/krkiraly.htm

    ————————————————————————

    “többé nem Urunk Jézus Krisztust közvetítik, hanem egy szentimentális, felületes, karizmatikus vallásosságot, melyben a Szentlélek igazi kegyelme nem jön, nem jöhet át egész teljességében. Ez az új vallás nem a katolikus vallás, ez az új vallás steril, és ezért képtelen a társadalmat és a családokat szentté tenni!

    Egyetlen egyre van szükség, hogy a katolikus egyház fennmaradjon: püspökökre, akik teljes mértékben katolikusok, akik a tévedésekkel semminemű kompromisszumot nem kötnek, akik katolikus szemináriumokat alapítanak, ahol a fiatal aspiránsok az igaz tan tejével táplálkozhatnak, és Urunk Jézus Krisztust intelligenciájuk, akaratuk, szívük középpontjába helyezik, és az élő hit, a mély szeret, a határtalan vallásosság Urunkkal egyesíti őket. Olyanok, akik mint Szent Pál, azt fogják kérni, hogy értük imádkozzunk, hogy „Krisztus misztériumának” tudományában és a bölcsességében fejlődjenek, ahol minden isteni kincset felfedezhetnek. Hogy arra készüljenek, hogy Jézus Krisztust és Jézus Krisztust, a Megfeszítettet prédikálják „akár alkalmas, akár alkalmatlan”.”

    http://www.katolikus-honlap.hu/1401/lefebvre-90jan.htm

    ————————————————————————
    http://jovonk.info/2014/01/05/hivatottak-no-es-ferfi

    http://www.katolikus-honlap.hu/1301/joigaz.htm

    http://mek.oszk.hu/02300/02353/html/

    • Nap mint nap érdemes imádkozni az ember jövendőbeliéért. Az Úristen gondoskodik és mindent úgy rendez el, ahogy annak lennie kell. Zsolt 68,20 Amíg a számunkra tökéletes feleséget keressük azonban nekünk is törekednünk kell arra, hogy olyan katolikus férfivá váljunk, akire Isten rábízhatja a számára szintén nagyon kedves leányát.

      https://whohaventseen.wordpress.com/2013/11/25/hol-mikor-es-hogyan-talalhatom-meg-az-igazi-lanyt/

      A világ keserűsége nem szabad, hogy befolyásoljon bennünket. A Római levélben is azt írja Pál: Győzd le a rosszat jóval! Isten meg is adja ezt, mert ahol elhatalmasodik a bűnt, ott túl árad a kegyelem azok szívében, akik ez ellen tenni akarnak. Minden nap őt követve, Szentlelkét magunkban hordozva, suggallatait megtartva nem tévedhetünk olyan nagyot. És ki tudja, ha valóban Istenre tudunk koncentrálni nem-e hamarabb észrevesszük, hogy mi az, amit tervezett számunkra.

      Szívesen olvastam a hozzászólásait és köszönöm, hogy leírta. Szükség van olyan emberekre, akik hamisítatlanul vissza tudják adni a hitüket ebben a korban. De a legnagyobb fa is kidől, ha nincsenek mellette más fának a gyökerei, amelyek tartsák. Így jó, hogyha összefogunk, mert Isten szeretné, hogy segítsük egymást. Ezért csinált belőlünk oly sokat.

      • Élőfa says:

        Nos igen, ezt talán nevezhetjük hitnek, én mostanában inkább úgy magyarázom magamban, hogy kételkedés a világi igazságban, és valóságban.

        Ami viszont tény ezek alapján, és Ön is írt róla:

        https://whohaventseen.wordpress.com/tanusagtetelem/ – című quasi önéletrajzában:

        ” Lett egy barátnőm, de egy olyan kapcsolat, ami a többi embertől való menekülésen alapul nem hozott sok gyümölcsöt. Még mindig nem voltam kiegyensúlyozott. Az új iskolában szerzett barátaim sem voltak igaziak. Hiányzott belőlük valami. Belőlem pedig az, hogy meg tudjam tartani egyediségem a több ember között, ezért a csendes oldalam mindig kompromisszumot kötött a világgal. Erkölcsileg sok megalkuvást tettem, hogy ne fájjanak más emberek buta cselekedetei.”

        Az az igazság, a tény, hogy ha valaki fölvállalja, vagy csak egyszerűen bensőleg alapból szembehelyezkedik a jelenlegi szubkultúrákra, egyéni életrendekre, esetlegességekre, és relatív fogalmakra szakadt világgal és társadalommal, tehát ha hadiállapotban van a világgal, úgy talán a párkapcsolat is merő vágyálom maradhat, csupán kísértés és bűnforrás. De ezt föl kell vállalni, akár milyen nehéz is, ha elköteleződtünk akaratilag és értelmileg.

        De hát, mit tehetünk, Madách is csak azt mondja Isten szavával: Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!

        Amit tehát ebben a rendkívüli helyzetben tehetünk, az maximum a jóra való vágyakozás, a hit és a remény, valamint az ima, és a bizakodás.

        Aztán, ne felejtsük: Istennél a hatalom(kegyelem), és vannak ég csodák! 🙂

  3. Élőfa says:

    Idézetek:


    3.

    A Gazdaságkor előtti társadalmak működését – Hamvas Béla kifejezése – a közös életrend szabályozta. A három nagy és örök emberi törekvés: az életösztön, a fajfönntartás és a boldogságvágy bár egybekapcsol bennünket, ugyanakkor állandó forrása összeütközéseinknek, hisz annyiszor véljük úgy, hogy csak egymás rovására tudunk élni, szaporodni, boldognak lenni. Hanem egy negyedik vágy egyesített – már amíg hatott a közös életrend ethosza. Függetlenül attól, hogy valaki hercegnek született, posztókereskedőnek, jobbágynak, vándordiák lett vagy leprás, mind tudott a lét metafizikai kiterjedettségéről és üdvözülni akart. Az ateizmus Róma bukásával másfél ezredévre kiment a divatból. Mondhatjuk úgy is, hogy az ateizmus szellemi szintjét egész az újkorig elvétve vállalta valaki. Az úgynevezett eretnekek és boszorkányok vagy a hivatalostól eltérő módon imádták Istent, vagy másként nevezték, vagy elbukott, babonává süllyedt kultuszokat űztek. Az üdvösségvágyában egységes Európa lakója egységes szakrális és szociális rendre törekedett az újkorig. Biztonságban érezte magát: tudta, hogy Isten szolgálatában járva mezőn, műhelyben, csatatéren őt igazán nagy baj nem érheti. Akkor sem, ha szenved, akkor sem, ha meghal. Sokszor betegen és nyomorban, de verseny, vagyis örökös határsértés helyett rendben élt, hiszen senki sem üdvözülhet egyedül, még kevésbé a másik rovására. A “győztesek” a Végtelentől kapták jutalmukat, mindnek jutott a sikerből végtelenül sok.

    A népesség az újkorig igen lassan gyarapodott, sőt itt-ott, némelyik országban hosszadalmas hadakozás, járványok, éhínségek idején fogyott is, mint Franciaországban a százéves háború, Magyarországon a török világ és az osztrák fölszabadítás idején. A szaporulat aránylag könnyen illeszkedett be az ősi keretek formáiba. A nevelés legfontosabb célja éppen a közös életrend értékeinek elsajátíttatása volt: viselni az osztályhelyzetből eredő jogokat és kötelességeket és Isten képmását. Továbbadni az őstudást, hogy Ádám és Éva óta ismerői vagyunk a rendnek: jónak és gonosznak, tudjuk, mi hitvány, mi alávaló, Az értékek hierarchiájára – mint belső rendszerre – épülhetett az ilyen-olyan ismeret és társadalmi kapcsolat.

    Az emberiség létszáma 1750 és 1990 között 730 millióról 5246 millióra emelkedett. Ezen belül az európai lakosság megháromszorozódott 1800 és 1914 között. A falvak és a kisvárosok szerves kapcsolatvilágából kiszakadt tömeg-morzsa indivídumok otthon = kultúra = kultusz(!) helyett a metropoliszokban vakító és pőre civilizációt találtak. Ennyi nép már képtelen volt beilleszkedni, ahogy azt Ortega is megállapította majd hetven éve a Tömegek lázadásában. Tömeggé porlott, ahogy a rendetlen sokaságot nevezzük. Más szóval olyan egyének halmazává, akik Isten képmását levedleni igyekszenek, vele személy mivoltukat és közösségüket, – mindazt, ami az embert idáig beleszőtte az egységes szakrális és szociális rendbe.

    Az államok védekezésképpen kötelezővé tették a népoktatást, szaporították a középiskolákat-egyetemeket, a hadseregek áttértek a sorozásra, hogy az iskolarendszer fasírozójából kimaradt épkézláb fiatalembereket beillesszék, ha másként nem megy, betörjék a “rendbe”. De hol volt már a rend?!

    A 18. században megtörtént a gazdaságkori fordulat. A feudális kereteket szétroppantották a “fölvilágosult” szabadságtörekvések, erodálódott a közös üdv-terv, végül lekerült a napirendről. A sok milliárd egyén egymással küzd az üdv, a Végtelen kegye helyett véges, evilági martalékért. A világ egyszerre zsugorodott össze s tágult ki. A pár száz éve még helyhez kötötten élő lakosság ma benyüzsgi a Glóbuszt, már a világűrbe is kimerészkedik, óriási fizikai terek nyíltak meg előtte, ám a szellem tere bezárulóban . A Végtelen, mely valaha a zsellérkunyhóknak is határtalan tágasságot adott. A földi röpülés ára az orfikus, a transzcendens kapcsolatok megtagadása volt…

    Az új kor új “szakrális” terében – a piacon – új eszmék sefteltek. A közös mennyei hazába vezető út eltorlaszolva. ”

    “Lehet-e véletlen, hogy eltűnt az oktatásból a “szívképzés” programja, amely a gyermek erkölcsi immunrendszerének, a jót és a rosszat fölismerő őstudásának fejlesztését célozta, helyette az “értéksemlegesség” lózungja uralkodik, épp e tudás elhomályosítása végett? Más szóval a belső elrendetlenítése érdekében. Hogy ne legyenek a lelkében olyan értéktámpontok, melyekhez új ismereteit viszonyíthatná, hierarchizálhatná, vagyis rendezhetné. És amelyek meghaladásával, följebb emelésével élete nemes, belső pályaívét építhetné.

    Nem az európai kultúráról van szó. Az mára köddé vált – talán nincs is. Ahány egyén, annyi életrend. Alkalomadtán népszavaznak arról, hogy megölhessék tulajdon gyermekeiket, betegeiket vagy szüleiket.

    4.

    A kultúra igáját – rendjét(!) – lerázott győztes civilizáció maga a rendetlenség. “

  4. Élőfa says:

    Szóval kell aki szeret, de csak ha Istenben szeret, és jó lenne, ha a társadalom Egyházként örülne ennek, és az Egyházban, Krisztus testében védené ezt a dolgot, a házasságot, a szexet, és a szerelmet, mert így talán boldog lenne az együttélés. Ilyen közegben legitim csak maga a lét, és onnantól a szex is. Ma létünk sem törvényes.

  5. Élőfa says:

    Vágykeresztség: Egyrészt: – http://lexikon.katolikus.hu/V/v%C3%A1gykereszts%C3%A9g.html

    Másrészt: – http://www.lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%B6k%C3%A9letes%20b%C3%A1nat.html

    + Lehet még valami más is, ami most nem jutott eszembe.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: