A HIT TOVÁBBADÁSA: A GYERMEKEK HITBEN VALÓ NEVELÉSE

A HIT TOVÁBBADÁSA: A GYERMEKEK HITBEN VALÓ FELNEVELÉSE

Ha kezedben tartod ezt a füzetet, törődsz gyermekeid hitével. És olvasás közben rájössz, hogy a hit továbbadása nem egyszerű dolog mai modern világunkban. II. János Pál írta, „az evangéliumi üzenet átadása napjainkban különösen nehéz feladat… nem menekülhetünk el az elől a tény elől, hogy nagyobb összeomlás történik az erkölcsi és vallási értékek generációról generációra történő átadásában, mint bármely más történelmi korban.”1Azok az idők elmúltak, amikor a szülők megengedhették maguknak a feltételezést, hogy egy gyermek tovább viszi hitét miután leérettségizett vagy elvégezte az egyetemet. Ami régen adott volt, az most egy kérdőjel.

Nemrégiben az egyik FOCUS (ejtsd: fókusz) (The Fellowship of Catholic University Students)2 misszionáriusunk, Sarah Akers, leült gondolkodni a példán, amelyet szülei adtak számára. Többek között visszaemlékezett az egymás iránti vonzódásukra és szeretetükre házaspárként, a családi beszélgetésekre az étkezőasztal körül, az oktatásáért hozott áldozataikra és a katolikus hithez való ragaszkodásukra. Sarah megjegyezte, „Életem folyamán a szüleim példája formált engem és azt az ideált, akivé válni szeretnék.” Szülőként fontos, hogy időt szánjunk az alábbi kérdések megfontolására: Kivé fognak válni gyermekeim a jövőben, és hogyan járulhatunk hozzá, hogy Isten naponta alakítsa életüket? (Sarah családjáról szóló tanúságtételének folytatása megtalálható a füzet végén.)

Országos egyetemi szolgálatként a FOCUS, nagycsoportos rendezvények és kiscsoportos Biblia tanulmányozások által, illetve személyes vezetés és tanítványozás által mutatja be a diákoknak Jézus Krisztus személyét és a Katolikus Egyházat. A FOCUS missziós munkája során több ezer egyetemi diák hitéletének lehettünk szemtanúi. Az egyetemi diákokkal szerzett tapasztalataink alapján megismertünk néhány alapvető elvet, amely nem csupán abban segít nekik, hogy kitartsanak hitükben, hanem hogy teljesebb követői legyenek Krisztusnak egyetemi éveik alatt és, Isten kegyelmével, életük további részében. Bár a hit továbbadása nehéz lehet, az olyan tanúságtételek, mint amellyel Sarah rendelkezik, segítenek rájönni arra, hogy ez lehetséges.

Kezdd önmagaddal

Szülőként néha annyira aggódunk a gyermekeink miatt, hogy elfelejtjük saját magunkat. Ezért van az, hogy a kereskedelmi légitársaságok járatain a stewardess mindig figyelmezteti az embereket: „ha a repülőgép utasterében csökkenne a nyomás, először a saját oxigénmaszkjukat helyezzék fel, s csak azután a gyermekekét”. Ez a szabály igaz a hitéletben is. Magunkat kell első helyre rakni nemcsak azért, mert szükségünk van hitre a túléléshez, hanem mert ez egy nagyon fontos példa gyermekeink számára. A Katolikus Egyház Katekizmusa erről így szól: „A keresztény otthon az a hely, ahol a gyermekek az első hithirdetést kapják. Ezért a családi otthont joggal nevezi “családi egyháznak”, a kegyelem és imádság közösségének, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolájának” (KEK 1666).

Ha otthonunk egy ”családi egyház”, akkor szükségünk van arra, hogy megéljük a hitet. A társadalom gyakran üzeni nekünk azt, hogy a vallás csak egy praktikus megoldás arra, hogy gyermekeink jól neveltek legyenek és rendes alapokkal rendelkezzenek, mégis hitünk nem csak egy másik feladat a teendőink listáján, hanem egy kapcsolat Jézus Krisztussal, ami mindent megváltoztat, amit teszünk. Most arra hívlak meg, hogy indítsd fel szívedben a következő kérdést, „Jézus Krisztus-e életem középpontja?” Nem elég csupán tudni Jézusról; egész életünket Neki kell adnunk. Vagy Ő az uralkodik mindenen vagy egyáltalán nem uralkodik semmin. Bátorítunk még arra, hogy vizsgáld meg kapcsolatodat a Katolikus Egyházzal. Tudod, hogy mit tanít a Katolikus Egyház? Próbálkozol-e megélni az Egyház tanítását mindennapi életedben?

Szükséges ezekkel a kérdésekkel kezdeni. A sikeres szülők hiteles példát mutatnak a hitről gyermekeiknek. Nem számít az, hogy ez mennyire ijesztőnek tűnik vagy az, hogy mennyire képzetlennek érzed magad. A régi mondás itt is igaz: Nem adhatjuk azt, ami nekünk sincs. A gyermekeid talán sohasem ismerik meg és szeretik meg Jézust és az Egyházát, ha te sem. Ugyanakkor, Egyházunk nem csak hibátlan szentekből áll. Teli van tökéletlen emberekkel, akik vágynak Isten mélyebb megismerésére és akik jobban szeretnének Jézusra hasonlítani. Ez az a példa, amelyet tovább szeretnénk adni gyermekeinknek.

Hogyan éljük meg hitünket?

Hogy élhetjük meg a hitünket példásan gyermekeink előtt? A szülők számára egy nagyszerű törekvés ilyen téren az élethosszig tartó tanulás. Mindig folytatni a felfedezést, a fejlődést és a személyként és szülőként való növekedést. Az egyetemeken, ahol szolgálunk, megtanítjuk a diákokat, miként fejleszthetik életüket azáltal, hogy elsajátítják a keresztény élet négy összetevőjét, amelyet a korai keresztények is gyakoroltak. „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2:42). A továbbiakban néhány javaslatot olvashatunk arról, hogy miként folytathatjuk ennek a négy összetevőnek az elsajátítását, és hogy miként segítenek ezek továbbadni a hitet a gyermekeknek.

A korai keresztények tanulmányozták az apostolok tanításait. Manapság az apostolok tanítása a Szentírást és az Egyház tanítását jelenti. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit” (Zsid 4,12). Azzal, hogy Isten szava szól az életünkben, megengedjük az élő Istennek, hogy megváltoztassa életünket. Az Evangéliumokból napi egy fejezet nagyszerű módja annak, hogy Isten változtasson az életeden. Hogy többet megtudj az Egyház tanításáról, olvasd a Katolikus Egyház Katekizmusát; ez egy tiszta és tömör bemutatása annak, amit hiszünk. A hit megismerése erős alapot fog adni, hogy így megélhesd azt és tovább addhasd a gyermekeidnek.

A korai keresztények emellett elkötelezettek voltak a közösség mellett. A plébánia egy nagyszerű hely a közösségépítés megkezdésére. A sikeres szülők emellett még olyan baráti körrel rendelkeznek és olyan rokoni kapcsolatokkal bírnak, amelyek hittel teli példát mutatnak a gyermekeiknek. Keress elkötelezett katolikusokat, akik kihívásokat állítanak eléd és ugyan abban a cipőben járnak, mint te. Csatlakozz egy Biblia csoportba. Nyiss beszélgetős csoportot szülők számára. Hozz össze családokat közös étkezésre és imádkozzátok közösen a Rózsafüzért.

A kenyértörés, melyet az Apostolok cselekedetei említ nem más mint az Eucharisztiában való részesülés és az Egyház liturgiája. Könnyű elveszni a Mise rituáléiban és az egésznek szem elől téveszteni a valódi értelmét. Alapjában véve a Mise egy kézzelfogható utat biztosít a Jézus Krisztussal való közelebbi és mélyebb kapcsolat felé. Világosan emlékeztet, hogy Isten igazán velünk van valós módon. A megingathatatlan ragaszkodásunk a Miséhez és a szentségekhez tudatja a családunkkal, hogy hitünk fontosabb, mint a sportesemények, a társadalmi tevékenységeink vagy bármi más a teendőink listáján.

Egy másik nagyszerű lehetőség, hogy a hitünket belehelyezzük mindennapi életünkbe az, ha követjük az Egyház liturgikus naptárát. Ünnepeljük meg azokat a napokat, amelyek fontosak a család számára, mint pl. a védőszentek ünnepét és a családtagok keresztségi, elsőáldozási és bérmálási évfordulóit. Sűrűn tűnhet úgy, mintha hitünk egy csomó „ne tedd”-ből állna. Ezeket az alkalmakat arra használd fel, hogy megmutasd hitünk pozitív részeit. Fordítsd időt különleges vacsorák, italok és desszertek elkészítésére. Azokat a dolgokat ünnepeljük, amelyek fontosak számunkra. Hitünk jelentős pontjainak megünneplése megmutatja gyermekeinknek, hogy a Jézussal való kapcsolat a legfontosabb dolog életünkben.

Utoljára szól az ApCsel 2,42 az imádságról, ami az utolsó említett jellemvonása a korai keresztényeknek. Az elfoglalt szülőknek az imádság valószerűtlennek vagy akár önzőnek tűnhet annak a fényében, hogy mennyi feladatot és dolgot tartogat a nap. Mindazonáltal a sikeres szülők rájönnek, hogy nem lehetnek szülők egyedül. Szükségünk van természetfeletti kegyelmekre, hogy növekedjünk saját hitükben és hogy gyermekeink életében meghozzuk a fejlődésük szempontjából fontos döntéseket. Akárhol is tartasz Istennel való kapcsolatodban vagy az imaéletedben, Isten ott szeretne veled találkozni. Azonban nem szeretné azt, ha ott ragadnál. Azt szeretné, ha megtennéd a következő lépést és továbbjutnál az imaéletedben. Jelenthet ez napi egyetlen Miatyánkot vagy 20-30 perc imádságot naponta. Ha szükséged van az imaéletben való növekedésre keress egy papot, aki tanácsot adhat ezzel kapcsolatban.

Szülőség: felnőttek nevelése

A sikeres nevelés nem a véletlen műve. Ahogy te is tudod, sok kemény munkát, áldozatot, türelmet, szorgalmat és élethosszig tartó tanulást kíván. Talán a legfontosabb az, hogy a sikeres szülőknek olyan a gondolkodásmódjuk, amely alkalmassá teszi őket a gyermekek nevelésére. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében így ír, „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes(12,2). Egy olyan kultúrában, amely gyakran elcsüggeszti hitünket, meg kell „újítani a gondolkodásunkat”, ahogy Szent Pál mondja. Ezáltal tudni fogjuk, hogy miként mutassuk meg gyermekeinknek „mi Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.”

A gondolkodásmódunknak el kell térnie a világétól, de mi ez a gondolkodásmód? James Stenson, író, aki a családi életről tart előadásokat, azt mondja: „[A szülőknek] magukat úgy kellene látniuk, mint akik felnőtteket nevelnek és nem gyermekeket. Arra kaptak meghívást Istentől, hogy ezt a feladatot megtegyék. És ez a szent feladat az, hogy a gyermekeket irányítsák – áldozatos mindennapi ráfordítással – hogy olyan magabiztos, felelősségteljes, megfontolt és nagylelkű férfiak és nők legyenek, akik elkötelezettek a keresztény elvek mellett egész életükkel, nem számít milyen áldozatokkal is jár.”3 Ha felnőtteket szeretnénk nevelni gyerekek helyett, a jövőbelátás gondolkodásmódját kell elsajátítani, nem pedig az itt és most perspektíváját. A sikeres szülők tudják ezt az igazságot és alkalmazni szeretnék ezt naponta miközben bemutatják a gyermekeiknek a hitet és megtanítják nekik azokat a szokásokat és erényeket, amelyek egy életen át segítik őket.

Miként oszd meg a hitet gyermekeiddel

Éleslátás a hit megosztásához

Könnyű azt gondolni, hogy hitünk csak szabályokból és teológiai tételekből áll. De a hitünk sokkal többől áll, mint a szabályok. Nem más mint egy erőteljes dráma, ami a történelemben játszódik. Kezdettől fogva Istennek terve volt az emberekkel, amelyet Jézus Krisztusban töltött be és tölt be még ma is. Ez a történelmet átívelő megváltásterv a nagyobb történet, amelybe te és gyermekeid bekerültök keresztényként. Az életünkre szabott nagyszerű terve nem azért van, hogy korlátozzon bennünket, hanem hogy teljes életünk legyen. Ahogy Jézus mondja János Evangéliumában, „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Isten szenvedélyesen szeret bennünket és vágyik arra, hogy kapcsolata legyen velünk. Isten egész tanítását ennek a kapcsolatnak a kontextusban kell átadni. A kapcsolat nélküli szabályok lázadáshoz vezetnek.

A gyakorlati alkalmazás

Meg szeretnénk osztani pár praktikus tanácsot, amellyel átadhatod a hitet gyermekeidnek. Vedd tudomásul, hogy ezek csak javaslatok – nem kell tudnod követni mindezeket az ötleteket a hét végére! A nevelés egy utazás. Reméljük, hogy ezek a tanácsok segíteni fognak az úton való eligazodásban.

  • Kezdd a napot azzal, hogy gyermekeiddel és gyermekeidért imádkozol minden reggel. Kezdésként próbálj imádkozni étkezések előtt, vacsoraidőben és naponta mielőtt elhagyod a házat.

  • Alakíts ki olyan környezetet, ami elősegíti a beszélgetések kialakulását. A beszélgetések lehetővé teszik, hogy kapcsolatba kerülj gyermekeiddel mialatt lehetőség nyílik, hogy tanácsot adj nekik életükkel kapcsolatban. Legyenek a családi étkezések a fontossági sor elején. Szánj időt arra, hogy egy napot vagy egy hétvégét egyedül tölts az egyik gyermekeddel. Minimalizáld a beszélgetések kialakulását akadályozó dolgokat, mint például a TV-t, a mobiltelefonokat, az SMS-t és az internetet. Bátran állíts fel határokat a közös családi idővel és a technológia használatával kapcsolatban.

  • Tedd a hitet a közös, mindennapi életetek részévé. Sűrűn különítjük el a vallásos tevékenységeket vasárnapokra vagy szabályszerű időpontokra, pl. amikor közösen imádkozunk vagy tanulunk a hitről. A hitünk meghatároz bennünket és hatással kell lennie a teljes életünkre, el kel. Hogy igazítson bennünket a társadalmi életünktől kezdve a pénzügyeinkig. Használj ki minden alkalmat, hogy gyermekeidnek Istenről beszélj és arról, hogy hogyan része mindannak, amit tesztek.

  • Védelmezd a gyermekeidet az őket romboló dolgoktól. A jelenlegi kultúrában a pornográfia zabolátlanul fut, a keresztény ellenes témák elterjedtek a médiában és a gyermekeket szexuális erkölcstelenségekbe csábítják egyre fiatalabb korukban – csak hogy megnevezzünk egy pár veszélyt. Szülőként a feladat a gyermekeid védelmezése azzal, hogy biztosítod azt, hogy a hitelveket támogatják gyermekeid barátai és a szórakoztató tevékenységek, amelyekben részt vesznek.

  • Adj nekik alkalmakat, hogy hitük sajáttá váljon. Okosan adj nekik lehetőségeket, hogy át vegyék a vezetést a hitükben és saját döntéseik legyenek. Emellett bátorítsd őket, amikor igazából is átveszik a kezdeményezést a hitükben.

  • Érezd jól magad gyermekeiddel, legyen szó a mindennapi életről vagy akár a hit megosztásáról. Minden keresztény ember jellemvonása kellene, hogy legyen az öröm. Nem kell mindennek az életben olyan komolynak lennie. Érezd jól magad az utazás közben.

  • Tartsd meg azokat a vallási szokásokat, amelyek megtanítják családodat a hitre:

    • Alakíts ki ünnepi szokásokat. Például használjatok adventi koszorút a karácsonyi időben vagy böjtöljetek Nagyböjtben és a pénzt, amelyet ételre költötteket volna, adjátok a kevésbé szerencséseknek.

    • Menjetek közösen gyónni. A megbocsájtás alapvető az Istennel és a családtagjainkkal való kapcsolatban.

    • Szenteljétek a vasárnapot az Úrnak. Őszintén tegyétek félre ezt a napot pihenésre, Isten dicsőítésre és a családi időre. Ne teljen el ez a nap azzal, mint a többi, hogy a melóidat és az elintéznivalókat pótolod vagy a házi feladatot csinálod és így tovább.

    • Imádkozzátok közösen a Rózsafüzért állandó jelleggel, még ha csak egy vagy két tizedet is egyszerre.

Ez csak néhány módja annak, hogy hogyan oszthatod meg a hitet gyermekeiddel. Mindenekfelett szükséged lesz kreativitásra, hogy következetesen megtanítsd gyermekeidnek a hitet új és magával ragadó módon. Az sem árt, ha él benned a vágy, hogy átadd a hitet. Az elkövetkezendőkben különösen arra szeretnénk kitérni, hogy miként adhatjuk tovább a hitet a kamaszoknak.

Kamaszok

A tinédzser években gyakran előfordul, hogy nehezebb gyermekeiddel kapcsolatot teremteni. Ahogy elsajátítják a hitet, szükség lesz szabadságra és határokra, amelyeket apu és anyu szab meg. Legyetek a lehető legtisztábbak a szülői elvárásokkal kapcsolatban, (pl. vasárnapi Mise a családdal, gyónás, közös családi időtöltések vasárnap) miközben szabadságot adsz a növekvő gyermeknek egyénisége kifejezésére az élet más területein.

Egymás mellett

Ahogy kamasz gyermekeink elsajátítják a hitet, a szülők példája még fontosabb szerepet kap. Magunk mellé kell venni tinédzser gyermekeinket és meg kell mutatni nekik, hogy hogyan éljék meg hitüket. Itt van pár javaslat, hogy hogyan lehet ezt megtenni közösen:

  • Tartsatok családi hitnövelő tevékenységeket vasárnaponként. Beszéljetek olyan témákról mint pl. a Biblia tanítása vagy a test teológiája.

  • Kérdezd meg gyermekeidet, hogy van-e kérdésük a hitről, és ha van, akkor találjatok választ közösen. Ezzel megtaníthatod azokat az érvelési, logikai és döntési folyamatokat, amelyek fontos szerepet játszanak a fejlődésükben.

  • Vegyetek részt férfi vagy női konferencián vagy lelkigyakorlaton közösen.

  • Alakítsatok ki egy családi szolgálatot, amely elvárja a gyermekeidtől, hogy adjanak magukból. Ilyen például a vacsoraosztás hajléktalanszállókon vagy egy szociális otthon rendszeres meglátogatása.

  • Ismerd meg kamasz gyermeked barátait szórakoztató módon. Legyen az otthonotok egy barátságos hely kamasz gyermekeid és barátaik számára, hogy ott töltsék az időt. Ha ismered gyermekeid barátait, akkor jobban megérted a kihívásokat, amelyekkel a tinédzserek szembesülnek.

Egyetemre menés

Emellett amikor a tinédzserek egyetemre kerülnek, legyen meg a szándékod, hogy segítesz nekik hitük folytatásában. Ahogy játéktervet készítesz a tanulmányi céljaikkal és az anyagi szükségleteikkel kapcsolatban, úgy készíts lelki játéktervet is az egyetemi életükre. Mik a lelki céljaik? Hogyan fogják ezeket a célokat elérni? Amikor főiskolát vagy egyetemet kerestek, nézzétek meg, hogy milyen lelki fejlődést fog az nyújtani gyermekednek. Magyarországon a legtöbb egyetem rendelkezik katolikus egyetemi szolgálattal.

Apu és anyu szerepei

Az apukáknak és anyukáknak az a felelőssége, hogy segítik gyermekeiket Jézus Krisztus és az Egyház ismeretére és szeretetére jutni. Emellett a hitet eltérő módszerekkel adják tovább. Az alábbiakban néhány tanács olvasható arról, hogy milyen szerepet játszhatnak az édesanyák és édesapák a hit megosztásában. Emellett van pár tanács egyedülálló szülőknek is.

Az édesapa szerepei

Az apukák egyedi feladattal rendelkeznek a család fejeként. Szent Pál efezusiakhoz írt levelében mondja, „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte” (Ef 5,22-23, 25) Ezt a részt könnyen félre lehet érteni. Figyelnünk kell Szent Pál szavainak kontextusára és jelentésére. Azt mondja, hogy a férjnek oda kell adnia életét a feleségéért, ahogy Jézus tette kereszthalála által. Egy férj és édesapa feladata az, hogy szolgálva vezessen. Minden férfi másképpen teszi ezt meg. Némelyek csendesebbek és visszafogottabbak, míg mások társaságkedvelők és hangosak. Nem egy út van arra, hogy valaki hűséges katolikus édesapa legyen (vagy édesanya, ha már itt tartunk). A kérdés, amelyet folyamatosan fel akarsz tenni magadnak: Miként vezethetem és szolgálhatom a családomat azokkal az ajándékokkal és tehetségekkel, amelyeket Isten adott nekem? Az alábbiakban pár javaslat olvasható az édesapai szereppel kapcsolatban.

  • Lehetetlen a családodat szolgálni, ha nem szereted a feleségedet. A családodban ő legyen az első. Ez megadja neki a szükséges támogatást és a házasságot, amelyre a gyermekeiteknek szüksége van ahhoz, hogy gyarapodjanak. A nőknek sokkal könnyebb a férfiakat a család fejének tekinteni, ha benne vannak a családi küldetésben. Legyen családi tervetek és beszéljétek meg közösen céljaitokat és álmaitokat a családotokkal kapcsolatban. Ha a férj és a feleség egyesül és egyként dolgozik a gyermekek tiszta és kiegyensúlyozott képet kapnak arról, hogy miként ajánlatos élni életüket.

  • A sikeres édesapák hajlandóak fegyelmezni a gyermekeiket és a fegyelmezés számukra egy jellemépítő módszer. A férfiak gyakran tárgyilagosabban látják a világot. Ez elkerülhetetlen, ha szabályokról van szó. Gyermeked jelleme akkor fejlődik, ha a szabályok nem hajlanak és az elvek állandóak maradnak. Lehet, hogy átmenetileg népszerűtlen leszel otthonodban, de ez egy kis áldozat, amelyet a szerető édesapák hoznak. Ugyanakkor, mindig szeresd, öleld és dicsérd a gyermekeidet, ha lehetséges. Így nem fognak rád úgy tekinteni, mint valami hajcsárra.

  • A gyermekeid, különösen a fiúk, megkérdezhetik, „A vallás nem csak valami lányos dolog?” Mutasd meg a gyermekeidnek, hogy az igazi férfiak a hitet komolyan veszik. A családot vezetik az imában. Ismerik az Egyház hitigazságait. Más férfiakkal együtt Biblia tanulmányozásokba, szolgálati projektekbe és közösségekbe kapcsolódnak be. Ha nem tudod, miként vezesd a családodat a hitben, keress férfiakat, akik tudják.

  • Végül, a sikeres édesapák mindig előrébb teszik családjukat a munkánál. A munka ideiglenes. A gyermekek lelke azonban halhatatlan. Egy esélyünk van arra, hogy gyermekeinket helyesen neveljük. Bár a munka fontos része életünknek, könnyű belecsavarodni a dicséretekbe, az eredményekbe és az örömökbe, amelyek vele járnak. Azért dolgozunk, hogy ellássuk a családunkat. A legfontosabb munkánk otthon van velük.

Az Édesanyák Szerepe

XI. Piusz pápa írta: „Mivel a férfi a fej, azért a nő a szív… őneki lehet és kell megszereznie magának szeretet fő helyét.”4 A család szíveként a nők belső képességgel rendelkeznek, hogy kapcsolatot teremtsenek a családtagjaikkal és szeretetteljes módon adjanak magukból. II. János Pál pápa ezt a képességet a „nők zsenialitásának” nevezte. A folytatásban pedig a bátor anyák hősiességét dicsérte, akik „teljesen odaadják magukat a családjuknak, akik szenvednek azért, hogy világra hozzák gyermekeiket, és akik készek bármilyen fáradtságot vállalni és áldozatot meghozni, hogy magukból a legjobbat adhassák.”4 Ugyanakkor a kultúra és a média folytatja az anyaság helytelenítését és pusztán teherként állítja be. Ezekben az időkben az édesanyák fontosabbak, mint valaha. Az alábbiakban olvasható néhány tanács, hogy feleségként és édesanyaként, miként adható tovább a hit:

  • Az anyai szerepre úgy tekints mint egy pótolhatatlan, szent dologra és az eszközre, amellyel közelebb kerülhetsz Istenhez. Senki sem helyettesíthet téged! Boldog Teréz anya egyszer azt mondta, „Nem tudunk óriási dolgokat tenni, csak kis dolgokat nagy-nagy szeretettel.” Az örömteli hozzáállás és az örömökkel teli élet, még a kis dolgokban is, ragályos a gyermekeidre és azokra, akikkel kapcsolatba kerülsz naponta.

  • Tedd a házasságot a gyermekeid elé. Ezt könnyű elfelejteni. Az efezusiakhoz írt levél 5,33-ban, azt mondja, „Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.A férfiakat arra utasítja, hogy szeressék a feleségüket, mert a szeretet számukra nem olyan természetes reakció, mint a nőknek. A nőket, ugyanakkor, arra utasítja, hogy tiszteljék a férjüket, mert számukra a tisztelet nem jön olyan természetesen, mint a szeretet.Találd meg azokat a tiszteletreméltó dolgokat, amelyeket a férjed tesz és szokj rá, hogy őszintén megköszönd neki és megdicsérd őt. Ez jobban építeni és erősíteni fogja a családotokat és a házasságotokat, mint amennyire ebben a rövidke füzetben a szavak kifejezni képesek. A férjeddel való kapcsolat egészséges mindkettőtök számára, de a gyermekeitek számára is. Szánjatok időt a közös szórakozásra és az egymásra hangolódásra. Tervezzetek közös randevúkat, beszélgessetek és emlékezzetek, hogy eleve miért házasodtatok meg. Szánjatok még időt hetente egyszer, hogy beszéljetek az anyagiakról, a gyerekekről és a családi terhekről, hogy ezek a nehéz témák ne rontsák el a randevúkat vagy vegyék át az uralmat felettük.

  • A tudósok azt mondják, hogy a nők kétszer annyit beszélnek, mint a férfiak. Anyaként ez egy óriási előny lehet. A képességed arra, hogy beszélgess és csevegj a gyermekeiddel egy különleges lehetőséget biztosít arra, hogy megbeszéld a gyermekeiddel azt, ami a szívüket nyomja. Kérdd meg a Szentlelket, hogy vezessen téged, ahogy a gyermekeiddel beszélsz. Szükséged lesz a segítségére, amikor a kamasz gyermekeid olyan témát hoznak fel, amely sokkoló lehet, vagy amikor egy olyan dolgot kell megbeszélni, amely különösen nehéz téma.

  • Minden nő meghívást kapott arra, hogy megossza ajándékait a világgal. A gyermekeknek jó látni azt, hogy édesanyjuk időt szán az Egyházra, az iskolára és a szükséget szenvedőkre. A gyermekek édesanyjuk oldalán tanulják meg a könyörületességet és értik meg, hogy a világ nem körülöttük forog.

Az Egyedülálló Szülők

Meglehet, hogy egyedül nevelsz egy gyermeket a szerelmed elvesztése miatt, vagy mert elváltatok, vagy egészen más okból. Talán úgy érzed, hogy ijesztő feladatot kaptál azzal, hogy a hitet átadd gyermekeidnek. Ez egy lehetőség, hogy a bizalmadat és a reményedet Isten kegyelmébe helyezd és mások megsegítésébe. Találj magadnak mentorokat, akik végig járták már ezt az utat. Nem vagy egyedül. Emellett találj példaképeket gyermekeidnek mindkét nemből, hogy ők segítsék fejlődésüket. Kérlek ne felejtsd el, hogy az Úr meg fogja áldani a hit átadására irányuló eltökéltségedet.

A végkövetkeztetés

A hit továbbadása gyermekeinknek egy kaland sok fordulattal, kanyarral, örömmel és bánattal együtt. Ennek ellenére semmi sem fontosabb ennél. A család ad a hitnek egészséges alapot. A szülőktől megtapasztalt feltétel nélküli szeretet és az emberi családhoz való tartozás ízelítőt nyújt a Mennyei Atya sokkal nagyobb szeretetéből és egy biztosítékot ad az Isten családjához, az Egyházhoz való tartozásról. A fáradtság, amelyet ma megteszel nemcsak a gyermekeidre fog hatni, hanem a későbbi generációkra is – családon belül és kívül is. Zárásként, kérlek, olvasd el a FOCUS misszionáriusok tanúságtételét saját szüleikről. A családjuk példája és odaadása következtében ma képesek egyetemi diákokat elérni Jézus Krisztusért és az Egyházáért.

Sarah Akers, FOCUS misszionárius

Az egyik legnagyobb ajándék, amelyet szüleim nekem adtak az a katolikus hit. Valóban kegyelem volt egy katolikus családban felnőni. Egészen kis koromtól fogva emlékszem a családi élet központú liturgikus ünnepekre az Egyházban. Teljesen normális volt az Akers családban a keresztségi évfordulókon a torta, Mindenszentek ünnepén az, hogy egy szentnek öltöztünk, hogy adventi imádságokat mondtunk az étkezőasztal körül, vagy hogy családként segítettünk a plébánián. Sok időt töltöttünk a plébánia életében való részvétellel a testvéreim ministrálásától kezdve a kórusban való éneklésig, vagy a szüleim hittan tanításáig.

A közös családi vacsora volt a nap legfontosabb része. Gyakran változott az ideje az elfoglaltságaink miatt. Az étkezőasztal volt a hely, ahol megtanultuk a társalgás művészetét és annak fontosságát, hogy megosszuk egymással a napunkat és az életünkben zajló dolgokat.

A szüleim állandóan tanítottak testvéreimnek és nekem a katolikus hit szépségeiről szavaikkal és mindennapi életükkel egyaránt. Az egyik tulajdonság, amit csodálok édesanyámban és édesapámban az, ahogy a katolikus hitet vonzó módon élték meg. Nem volt benne semmi feltűnő vagy impozáns, mégis úgy élték meg, hogy látszott, mennyire fontos a hit mindennapi életükben. Mindennapi dolog volt számukra a közös Mise és az imádság. Egy kedves emlék, amelyre gyakran visszaemlékezem az, ahogy szüleim este imádkoznak az ágy mellett minden egyes nap végén.

Szüleim párként mindig kimutatták az egymás iránt érzett vonzódásukat és szeretetüket. Nem volt szokatlan őket látni, ahogy közösen nevetnek, énekelnek és táncolnak a konyhában, vagy ahogy kéz a kézben sétálnak. Biztos alapot adtak számunkra azzal, hogy megmutatták, miként kell kinéznie egy hűséges kapcsolatnak.

A szüleim áldozatokat hoztak azért, hogy mind a hat gyermeküket katolikus általános iskolákba, katolikus középiskolákba és ezen felül katolikus főiskolákra járassák. Gyakran hangsúlyozták a jó oktatás fontosságát, és azt, hogy milyen nagy áldás a hitünk. Főiskolán a szüleim elvi kérdést csináltak abból, hogy részei maradjanak az éltemnek azzal, hogy eljöttek az egyetemre, azzal, hogy meghívták a barátaimat hozzánk, és azzal, hogy heti hírlevelet küldtek a családi helyzetről.

Életem folyamán a szüleim példája formált engem és azt az ideált, akivé válni szeretnék.

A két testvér, Matt és Meghan McCartney, FOCUS misszionáriusok

Miért van hitünk, amikor sok kortársunknak nincs? Két ok van: a kegyelem és a szülők. Isten ingyenes kegyelmi ajándéka minden bizonnyal ránk hullott, hogy megkaphassuk azt a sok kegyelmet, amelyet nem érdemeltünk meg, különösen a szüleinket. Családként közösen jártunk Misére, és a plébániai élet volt a családi életünk. Édesapánk gyakran szánt időt nagylelkűen a plébániánkra azzal, hogy építési tehetségével jótékonykodott. Édesanyánk az ő családjának evangélikus hitéből tért át a katolikus hitre röviddel azután, hogy hozzá ment édesapánkhoz. Óriási áldozatot hozott, amikor elhagyta azt az egyházat, amelyben felnevelték, de fontos volt számára az, hogy a gyermekek egyetlen hitben nőjenek fel. Ezért döntött úgy, hogy katolikus lesz.

A szüleink nagy anyagi áldozatokat hoztak azért, mert hitüket első helyre tették. Katolikus nevelést választottak számunkra, középiskoláig bezárólag katolikus iskolákba jártunk. Soha nem volt új autónk, soha nem voltunk úgy kimondottan nyaralni, de jól éreztük magunkat. A hit elsődleges volt és ehhez szorosan kötődött a család. Majdnem mindig együtt ettünk és imádkoztunk az étkezések előtt. Kint és bent is együtt dolgoztunk, azután pedig közösen játszottunk. Nem csak szüleink voltak hívők, hanem a nagyszüleink, bátyáink, nővéreink és azok, akikhez hozzá mentek. Egész családunk egy a hitben. Olyan nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal és unokatestvérekkel voltunk együtt, akik gyakorolták és élték a hitüket heti szinten. Gyakran, amikor összegyűltünk történeteket meséltünk a kandalló körül, verseket mondtunk és dalok készültek az eseményre. A társaság jól érezte magát. Játszottunk és rögtönzött beszédeket mondtunk.

Miért döntöttünk úgy, hogy tovább visszük szüleink hitét? Bíztak az Úrban és szerették Őt, és ezt a nagyszerű ajándékot megosztották velünk is. Amikor betegség ütötte fel a fejét a családban, a hitünk erősödött. Amikor édesapánkat 1999-ben perifériás neuropátiával diagnosztizálták, egy olyan betegséggel, amelyre nincs ismert gyógymód, a családunk térdre borult és imádkozott. Ezelőtt is gyakoroltuk a hitünket, de nem beszéltünk róla túl sokat közösen. Édesapánk szenvedése gyakrabban hozott össze bennünket a közös imádságra. Elkezdtük valóban megbeszélni az Evangéliumot és nyilvánvalóvá vált a példa, amelyet szüleink a reggeli egy órás imádságukkal mutattak. Elkezdtük felajánlani édesapánk betegségét és jövőjét, és a kiterjedt családunk válasza a Rózsafüzér közös imádkozása volt minden csütörtök este, hogy édesapánkat a Miasszonyunk kezeibe helyezzük.

Édesapánknak korán nyugdíjba kellett mennie. Ez lehetővé tette számára, hogy a plébánia garázsát szentségimádási kápolnává alakítsa, ahol szüleinkidőt tudnak tölteni az Eucharisztia előtt. Ez nemcsak a plébániát telítette meg élettel, hanem a családunkat is. Világos most, 11 év után, hogy édesapánk szenvedése elősegítette, hogy mélyebben bízzunk Istenben, és hogy közelebbi kapcsolatba lépjünk Krisztussal és Egyházával.

1II. János Pál pápa: A Kultúra Pápai Tanácsának plenáris ülésén mondott beszéde (2002. március 16.), 2. old.

2Magyarul: katolikus egyetemisták közössége

3J. Stetson, Compass: A Handbook of Parent Leadership (New York, Scepter, 2003), 70. old.

4XI. Piusz pápa, A keresztény házasságról szóló enciklikája Casti Connubii (1930. december 31.), 27. old.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: